Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2012. május 16., szerda

IX. REFORMÁTUS ZENEI FESZTIVÁL (2012. május 18-20.)



A fesztivál programjáról ITT olvashattok bővebben.

És miért reklámozom? Mert mi is éneklünk a Nőikarral :-) Szombaton délelőtt 11-14 óra között fogunk bemutatkozni a Lónyay dísztermében. 4 istenes verset fogunk énekelni, a dallamaik már megint az én agyamból pattantak ki :-) Szóval, ha valaki kíváncsi ránk, szívesen ajánljuk ezt a programot a figyelmébe! :-) Este is fogunk énekelni a Múzeum lépcsőjén, az összesített kórusban - de az már más téma lesz :-)

Hőstett :-)

Tegnap vásároltunk az ABC-ben. Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy egy kismadár riadtan belandol a karfiolos ládába... Barni szólt a boltos néniknek. Az egyikük kiszedte szeginy kis madárkát. Barni elkérte, mert szerette volna megfogni és ő maga kivinni. Természetesen a kislányok is mentek vele. Mikor kiértem, még mindig a kezében tartogatta a madárkát... haza akarta hozni. Mondtam neki, hogy azzal tesz a legjobbat a madárkának, ha elengedi, mert... Nagy nehezen elengedte, de aztán keserves sírásra fakadt.  Azzal nyugodott meg végül hosszas sírdogálás után, hogy ő egy hős, mert:
- kiszabadította a madárkát a bolt fogságából, ahol elpusztult volna
- el is engedte, mert szegény kismadár azt sem élte volna túl, ha hazahozza házi-kedvencnek
- visszaadta a szabadságát, az életét :-)

(Apa megígérte neki, hogy veszünk valami kalitkás madarat - rossssszzzz ötlet - nincs kedvem takarítani utána, már egyszer próbáltuk... S egyébként is: a madaraknak nem kalitkában van a helyük, hanem az erdőben!)


2012. május 13., vasárnap

Püspökkenyér - paleo módra

Csináltam már korábban is, de az annyira nem ízlett. Most kicsit átvariáltam, és egészen hasonló lett az eredetihez - mármint a búzalisztes változathoz, de beltartalmi értékeit tekintve jóval egészségesebb :-)


Hozzávalók (2 őzgerinc megtöltéséhez!):

12 tojás
csipet só
14 ek xukor (vagy fele cukoressimo vagy valami más)
egy csipet szódabikarbóna
vaniliás xukor
10 dkg ghee olvasztva
5 ek mandulaliszt
5 ek kókuszliszt
3 ek lenmagliszt
7 ek darált mogyoró
mazsola, azsalt áfonya, csokidarabkák, kandírozott citrushéj + amit még a fantáziánk megenged

Elkészítés:
Felvertem a tojásfehérjét, beletettem a csipet sót, Xukrot, majd a sárgákat is. Fokozatosan belekevertem (robotgéppel) a liszteket, szódabikarbónát majd a ghee-t is. Jó sűrű, krémszerű lett a massza lett, amit még tudott  a gép keverni. A gyümölcsöket s egyebeket már csak kanállal kevertem bele. Az őzgerinc-formákat kibéleltem sütőpapírral, megtöltöttem a masszával (félig), majd befedtem a tetjét is, és kb 3/4 óráig sütöttem. Nagyon fincsi lett :-)

2012. május 4., péntek

Kegyelem

"- Mack, az, hogy én hihetetlenül jó dolgokat tudok kihozni kimondhatatlan tragédiákból, nem azt jelenti, hogy én rendezem meg a tragédiákat. Soha, de soha ne feltételezd azt, hogy azért, mert én felhasználok valamit, az azt is jelenti, hogy én idézem előazt, se azt, hogy szükségem van rá a céljaim eléréséhez. Ez csak velem kapcsolatos hams elképzelésekbe fog belerántani. A kegyelem nem függ a szenvedéslétezésétől, de ahol szenvedés van, ott meg fogod találni a kegyelem sokféle és sokszínű megnyilvánulását."

-Wm. Paul Young: A viskó- 

Jézussal élni

"- Úgy érted - vetette közbe Mack némi szarkazmussal -, hogy nem elég egyszerűen azt kérdeznem: "Vajon mit tenne Jézus?"
  Jézus kuncogott. - Jó szándék, rossz elgondolás. majd tudasd velem, mire jutottál, ha úgy döntesz, ezt az utat választod. - Szünetet tartot és elkomolyodott. - Komolyra fordítva a szót, az én életemet nem utánzásra szántuk. Az én követőmnek lenni nem azt jelenti, hogy megpróbálsz "olyan lenni, mint Jézus", hanem azt jelenti, hogy kiirtod magadból a függetlenségre való törekvést. Azért jöttem, hogy életet adjak neked; valódi életet: az én életemet. Eljövünk, hogy a saját életünket éljük benned, hogy elkezdhess a mi szemünkkel látni, a mi fülünkkel allani, a mi kezünkkkel ériteni és úgy gondolkodni, mint mi. De mi soha nem fogjuk rád kényszeríteni ezt a szövetséget. Ha a saját utadat akarod járni, ám legyen. Az idő nekünk dolgozik."

-Wm. Paul Young: A viskó- 

Függetlenség...

"- A világ azért van ebben a nyomorult állapotában, mert az Édenben kiléptetek a velünk való kapcsolatból, hogy kinyílvánítsátok a saját függetlenségeteket. A legtöbb férfi ezt úgy nyilvánította ki, hogy verejtékes kétkezi munkájában keresi az önazonosságát, az értékét és biztonságát. Azáltal, hogy úgy döntöttetek, ti állapítjátok meg, mi a jó és mi gonosz, ti magatok próbáljátok meghatározni a sorsotokat. Ez a fordulat az, ami anyi fájdalmat okozott nektek.
   Jézus a botra támaszkodva felállt, és megvárta, amíg Mack lenyeli az utolsó falatot éső is feláll. Együtt elindultak a tó partján. - De ze még nem minden. A nő vágya - és ez a szó valójában "elfordulást" jelent -, azaz a nő elfordulása nem a saját munkája, hanem a férfi feé történt, aki erre azzal válaszolt, hogy uralkodni kezdett a nőn, átvette felette a hatalmat, hogy ő legyen az uralkodó. Mielőtt így döntött, az asszony kizárólag benne találta meg önazonosságát, biztonságát, valamint a jó és gonosz felőli megértését - ahogy a férfi is.
- Nem csoda, hogy kész kudarcnak érzem magam Nan mellett. Úgy tűnik, hogy én képtelen vagyok megadni neki mindezt. 
- Nem is erre alkottalak meg. Ha mégis megpróbálod, akkor csak Istent fogsz játszani. 
   Mack lenyúlt, felvett egy lapos követ és megkacsáztatta a tavon. - Van ebből kiút?
- Igen, és anyira egyszerű, bár számotokra soha nem könnyű. A megoldás a vissza-fordulás. Azaz: viszzatérés hozzám. Ez pedig azt jelenti hogy lemondasz a saját elképzelésed szerinti hatalomgyakorlásról és mások maniplálásáról, és egész egyszerűen visszatérsz hozzám.  - Jézus szinte esedezett, ahogy ezt mondta. - A nőknek - úgy általában - nem könnyű elfordulniuk egy férfitól, és feladni azt az igényüket, hogy ő elégítse ki szükségleteiket, gondoskodjon számukra biztonságról,és védje meg az identitásukat - és nem könnyű vissztérniük hozzám. A fériak - úgy általában - nagyon nehéznek találják, hogy elforduljanak saját kezük munkáitól, a hatalom, a biztonság és a fontosság hajszolásától - és nehéznek találják, hogy visszatérjenek hozzám."

-Wm. Paul Young: A viskó- 

Lehet nem félni is a jövőtől?

"- De akkor most mondd meg nekem: hol töltöd te az időd legnagyobb részét az elmédben, a képzeletedben: a  jelenben, a múltban vagy a jövőben?
   Mack egy pillanatra elgondolkodott, mielőtt válaszolt volna. - Azt hiszem, be kell vallanom, hogy nagyon kevés időt töltök el a jelenben. ami engem illet, jó sokat időzök a múltban, de  a maradék időm  döntő részében a jövőt próbálom elképzelni
- Akárcsak a legtöbb ember. Amikor veled vagyok, akkor ezt a jelenben teszem -  én a jelenben élek. Nem a múltban! Habár egy visszatekintés által sok minden felidézhető, és nagyon sokat lehet okulni, de csak akkor, ha csupán látogató vagy a múltban, nem pedig állandó lakos. az meg egészen biztos, hogy én nem lakozom ott abban a jövőben, amit te megjelenítesz, vagy elképzelsz. Mack, tisztában vagy azzal, hogy a jövőről való elképzelésedben, amit szinte mindig valamiféle félelem diktál, csak nagyon ritkán - de lehet, hogy sohasem - látod azt, hogy én ott vagyok veled?
   Mack újból elhallgatott és elgondolkodott. Jézusnak igaza volt. Nagyon sok idejét felemésztette a jövőtől valófélelem és aggódás, és képzeletében  a jövő általában sötét és nyomasztó, vagy pedig kifejezetten rémületes volt. És Jézusnak abban is igaza volt, hogy amikor elképzelte a jövőt, abból Isten mindig hiányzott. 
- Miért van ez így? - kérdezte Mack.
- Azért, mert kétségbeesetten próbálsz az ellenőrzésed alá vonni valami olyasmit, ami fölött nincs hatalmad. Nem tudod befolyásolni a jövőt, mert az még csak nem is valóságos, és soha nem is lesz az. Mepróbálsz Istent játszani azzal, hogy elképzeled, hogy a gonosz, akitől félsz, valósággá válik, aztán pedig megpróbálsz terveket és eshetőségeket kidolgozni arra nézve, hogyan tudnád elkerülni azt, amitől félsz.
- Igen, Sarayu is lényegében ugyanezt mondta - válaszolta Mack. - De miért van olyan sok félelem az életemben?
- Azért, mert nem hiszel. Nem tudod, hogy mi szeretünk téged. Az a személy, aki a félelmei által él, nem fog szabadságot találni a szeretetemben. Most nem a valós veszélyek miatti racionális félelmekről beszélek, hanem a képzelt félelmekről, és különösen a jövőbe kivetített képzelt félelmekről. amilyen mértékben ezek a félelmek elfoglalják az életedet, olyan mértékben sem el nem hiszed, hogy én jó vagyok, sem a szíved mélyén nem tudod, hogy én szeretlek téged. Énekelsz a szeretetemről, beszélsz róla, de nem ismered igazán."

-Wm. Paul Young: A viskó-