Iskolai karácsony

Vasárnap délután az iskolai karácsonyi ünnepségen lehettünk együtt, hála Istennek, egész sokan. Az ünnepség a feldíszített tornatermünkben volt. Először az alsósok betlehemesét nézte meg a közönség (Barni volt az egyik főszereplő, Janka meg az egyik mesélő, és még citerázott is :-). Utána az angolosok énekeltek egy csokornyi dalt, aztán a németesek énekeltek-körjátékoztak  egy Zsombor kitalálta "betlehemest" németül. Végül a felsősök rövid színdarabja következett. Az estét egy vetítés zárta, Ady Endre: Karácsony-át hallgattuk-néztük meg Szabó Gyula előadásával. A visszhangok csupa pozitívak voltak :-)

Városi karácsony

Szombaton délután volt a városi karácsonyi ünnepség, szintén a szökőkút mellett, ahol felállítottak és feldíszítettek egy fenyőfát, sátrakat állítottak. Először meggyújtottuk a négy gyertyát a szökőkút-koszorún (az utolsót Barnabás gyújtotta meg), igei gondolatok kíséretében. Utána jöttek a műsorok: énekeltünk a nőikarral, aztán az iskolásaink adtak elő egy kis német-énekes műsort, ezután a népdalkör énekelt és végül a katolikusok adtak elő egy betlehemest. Hangulatos este volt. A műsorok után még sokáig együtt lehetett az összegyűlt társaság, brooklin-kályháknál melegedve, forró teát, forralt bort kortyolva, különféle finomságokat falatozva, beszélgetve.   

"Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság"

Annyira tudja nyomasztani az embert a saját nyomorúsága. Megkötöznek a problémák, a bántalmak. Szörnyű dolog, amikor az ember csak a saját nyomorúsága körül tud forogni, másra se tud gondolni. Fizikailag súlyt a porig, szinte alig tudja vonszolni magát az ember ilyenkor - testileg is. Sok ilyen bejegyzést olvashattatok mostanában nálam is. Csupa panasz, szomorúság... Lebénít az egész, moccanni is alig tudsz tőle. Rettenetes állapot. Úgy gondolom, szó szerint pokoli. Ez az, ami elől az ember folyton menekülne, de nincs hová. Ha valaki így, megoldás nélkül megy el, az egy örökkévalóságon keresztül cipelheti ezeket a terheket - és ez tényleg maga a pokol. Nem vasvilla, forrongó üst - lelki terhek, melyek sokkalta súlyosabbak ezeknél...

Keresztyénként tudom, hol van a megoldás. Sokszor mégis nehéz újra és újra odatalálni a Szabadítóhoz. Én magamnak sokszor nehezebben bocsátok meg, mint Ő nekem. Amikor két hete azt mondta nekem, hogy Ő nem vet el engem, még mindig számít rám, az maga volt a csoda. A Szabadító újra-megtalálása. És amikor el mertem mondani a többieknek a kórusban, miért fontos nekem Ő, a hitem, az is olyan töltést adott, amiről már rég el is feledkeztem, hogy adhat. Mert igazából a bizonyságtétel azon túl, hogy másokat is elindíthat vagy megerősíthet a hitükben, magát a bizonyságtévőt tudja a leginkább megerősíteni, sőt szabaddá tenni. Mert azóta szabadabbnak is érzem magam. Nem feszélyeznek úgy a korlátaim, mint korábban. Valóban igaz, amit Ézsaiás ír:  "De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok..." Valóban, mintha szárnyakat kaptam volna. Sokkal könnyebb a mindennapokat végigélni. Nem kell egyfolytában pörölnöm, békésebben tudom kicsit felfogni és kezelni a dolgokat.

Lelkileg nagyon nehéz éven vagyok túl. De jó, hogy így Adventben hozzám is újra elérkezett a Szabadító, a maga szeretetével, kegyelmével és újra szabaddá tett! Megszabadított mindentől, ami egész éven át rám rakódott, nyomasztott. Felemelt az ő kegyelmével, szárnyakat adott szeretetével :-)

Igék

"Az Úrban bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát."

Zsoltárok 28, 7

"Nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az Ő neve."

Lukács 1, 49

Napraforgók - Forog az esztendő kereke

Ma kaptam meg a fent nevezett CD-t, kíváncsian hallgatni is kezdtem. Hm... hm... szerintem nagyon jó. :-) A válogatás és a kivitelezés is nagyon szép, igényes, megkapó... és még sorolhatnám a pozitív jelzőket. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de tényleg nagyon értékes zenei anyag! :-) Bátran ajánlom mindenki figyelmébe!

ITT megnézhetitek a lemez tartalmát és belehallgathattok egy-egy részletbe.

Advent III.

Tegnap nagy nap volt a gyülekezetünkben. Délelőtt az új presbitérium tett fogadalmat. A közös fotó a kívülről már felújított templomunk előtt készült. Ugye milyen szép lett?! :-)

Délután a városi adventi gyertyagyújtáson mi szolgáltunk Igével, versekkel, énekekkel. A gyertyagyújtás a város közepén lévő szökőkútnál szokott történni, mivel a szökőkutat alakítják át adventi koszorúvá. A gyertyagyújtás után a templomtoronyból szép karácsonyi zene és énekszó szólt. :-)

Diakónus-Himnusz

Mennyit zengi a lelki békét, a szívek csendjét énekünk,

Bár künn kín és ínség üzenget sok hangos jajszóval nekünk.

Az óra, testvér, gyorsan elfut s az ember útja, sorsa zord,

Nincs rá időd, hogy álmodozva a lelked meddőn tékozold.

Ebből az éhség csal ki könnyet, az ott a fagy miatt remeg,

Házad táján sorvadva élnek éhes, lerongyolt gyermekek.

Az apjuk gyötört mély szemében a meghasonlás láza él,

Értük megmentő harcra kelni: elhívatás, testvéri cél.

Lelkek éjét oszlatni fénnyel: reád az Úr ezt bízta, lásd,

S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével a bűnösnek szabadulást.

Az isten vérét adta értünk; láttasd, hogy szent példája hat,

S hogy áldott útját járva hittel te is adod egész magad.

Adj éjt, napot, add át erődet, add kincsedet, add szívedet,

Rontó lelkek gáncsa nem árthat, győztes csak egy: a szeretet.

A Mester lelke járt előtted s kitűzi most eléd a célt,

Munkára hát, ne késs, serénykedj Megváltódért, Királyodért.

Áldott Jézus, a földre jöttél s vállaltál értünk szörnyű kínt;

Bárcsak tudnánk, Igéd követve, mi is szenvedni, tűrni mind.

Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva átadjuk szívünket neked;

Hogy munkánk éljen és teremjen: gyújtsd fel bennünk szerelmedet!

Monod Tivadar (1836 - 1921)

Ref. Ék. 472. ének (66. zsoltár dallamára énekelhető)