Helyzetjelentés

Érdekesen alakulnak napjaink...

Először Márti volt beteges úgy egy hónapja, aztán kicsit Klári is. Ő néha még "csönget egy picit" ez ügyben, hol a pisi csípi, hol a füle miatt ordít egy fél éjszakát, de ez annyiban is marad...

Mi meg rohanunk, meg rohanunk..... és még mindig rohannánk, ha menne. Az elmaradt farsangunkat végül múlt pénteken pótoltuk be. Barninak aznap reggel készült el a jelmeze, mert sokáig nem tudta kitalálni, mi legyen. Janka már korábban megálmodta magának Harry Pottert...

Csütörtökön úgy ébredtem, hogy rettenetesen kapart a torkom... jókor: másnap farsang, és közben még Kalevalás szereplés is a kórussal - ezt jól összeszerveztük :-) Jött a sós vizes gargarizálás, meg a Septofort, és a gyógyteák, de igazán nem bántalmazta egyik sem a vírusaimat. Pénteken beszélni sem igen volt kedvem... mi lesz este????!!!!

Hát, még tudtam énekelni, de a szólózást nem vállaltam be. Most volt a legújabb dalaim bemutatója. Én hülye, még szájharmonikát is tettem bele, és két hét alatt meg is tanultam, hogy kell azt eljátszani (korábban azt sem tudtam, hogy működik ez a hangszer - de annyira nem is bonyolult :-). Miért vagyok hülye? Mert bár a dolog nagyon mutatósan szólt, csak és vagyok a béna, aki úgy izgul, ha elő kell adnia magát, hogy persze belebakiztam - annyira talán mégse volt gáz... No, mindegy.

Hétvégén még elment a betegeskedés némi délutáni fekvésekkel. Hétfőn irány munkázni - mondanom sem kell, pianissimo volt a hangerőm, énekelni meg... Éljen a torokfájós énektanár!:-)! Mikor délután hazaestünk, már csak ágyba zuhanni tudtam. Fel sem bírtam kelni estig, úgy fájt minden üreg a fejemben, az ízületeim meg mindenem... Barni sorsközösséget vállalt velem, mert Vasárnap óta ő is betegeskedik. Így tegnap édes kettesben töltöttük a napot itthon, a kicsiket elvitték anyuék, hogy tudjunk pihenni. Mit mondjak, jól esett az egész napos ágyban fekvés, alvás, pihenés. Meg is lett a hatása, mert mire hazaért a nép, már egész jól éreztem magam, és Barni is szépen javul - mondjuk ő antibigyót is kapott a dokinénitől. Én meg csináltam magamnak egy bomba-teát: csipkebogyó, bodzavirág, körömvirág, csalán, menta, stivia (ezek voltak itthon szárítva) - egész jó, iható, és vagy ez tett csodát vagy az ágynyugalom, de mintha kicseréltek volna egy nap alatt. 

Délben rájöttem, hogy a laptopon az ágyban fekve is lehet dolgozni, úgyhogy mégse legyek egészen tétlen, megcsináltam vasárnapra az iskola szülinapi diavetítését :-)

Közben Zsombornak a héten két színészeti próbája van (két teljes este), Pestre megy fogászatra (egy teljes du. és este), és egész hétvégén iskolában lesz a Balaton-parton... és mindeközben még itthon is próbál helyt állni, abban az 1-2 órában, ami itthonra jut a napjából. Pl. hétfőn, mikor vacsoraidő-tájt hazaért, és látta, hogy én az ágyat nyomom, a ház meg a feje tetején áll, nekiállt vacsorát csinálni és még el is mosogatott. :-) Szegény, meddig fogja bírni ezt a tempót, én nem tudom...

Néha jó lenne lassítani... Bár ha jobban belegondolok, nem mi csináljuk magunknak a programok tömkelegét, hanem az élet hozza magával... én mindig igyekszem csökkentett üzemmódban élni (könnyíteni az életen, ahol csak lehet) - de lehet, hogy csak elméletileg? :-)