Egy hivatalos (fotós által készített) családi kép :-)

Helyzetjelentés

Érdekesen alakulnak napjaink...

Először Márti volt beteges úgy egy hónapja, aztán kicsit Klári is. Ő néha még "csönget egy picit" ez ügyben, hol a pisi csípi, hol a füle miatt ordít egy fél éjszakát, de ez annyiban is marad...

Mi meg rohanunk, meg rohanunk..... és még mindig rohannánk, ha menne. Az elmaradt farsangunkat végül múlt pénteken pótoltuk be. Barninak aznap reggel készült el a jelmeze, mert sokáig nem tudta kitalálni, mi legyen. Janka már korábban megálmodta magának Harry Pottert...

Csütörtökön úgy ébredtem, hogy rettenetesen kapart a torkom... jókor: másnap farsang, és közben még Kalevalás szereplés is a kórussal - ezt jól összeszerveztük :-) Jött a sós vizes gargarizálás, meg a Septofort, és a gyógyteák, de igazán nem bántalmazta egyik sem a vírusaimat. Pénteken beszélni sem igen volt kedvem... mi lesz este????!!!!

Hát, még tudtam énekelni, de a szólózást nem vállaltam be. Most volt a legújabb dalaim bemutatója. Én hülye, még szájharmonikát is tettem bele, és két hét alatt meg is tanultam, hogy kell azt eljátszani (korábban azt sem tudtam, hogy működik ez a hangszer - de annyira nem is bonyolult :-). Miért vagyok hülye? Mert bár a dolog nagyon mutatósan szólt, csak és vagyok a béna, aki úgy izgul, ha elő kell adnia magát, hogy persze belebakiztam - annyira talán mégse volt gáz... No, mindegy.

Hétvégén még elment a betegeskedés némi délutáni fekvésekkel. Hétfőn irány munkázni - mondanom sem kell, pianissimo volt a hangerőm, énekelni meg... Éljen a torokfájós énektanár!:-)! Mikor délután hazaestünk, már csak ágyba zuhanni tudtam. Fel sem bírtam kelni estig, úgy fájt minden üreg a fejemben, az ízületeim meg mindenem... Barni sorsközösséget vállalt velem, mert Vasárnap óta ő is betegeskedik. Így tegnap édes kettesben töltöttük a napot itthon, a kicsiket elvitték anyuék, hogy tudjunk pihenni. Mit mondjak, jól esett az egész napos ágyban fekvés, alvás, pihenés. Meg is lett a hatása, mert mire hazaért a nép, már egész jól éreztem magam, és Barni is szépen javul - mondjuk ő antibigyót is kapott a dokinénitől. Én meg csináltam magamnak egy bomba-teát: csipkebogyó, bodzavirág, körömvirág, csalán, menta, stivia (ezek voltak itthon szárítva) - egész jó, iható, és vagy ez tett csodát vagy az ágynyugalom, de mintha kicseréltek volna egy nap alatt. 

Délben rájöttem, hogy a laptopon az ágyban fekve is lehet dolgozni, úgyhogy mégse legyek egészen tétlen, megcsináltam vasárnapra az iskola szülinapi diavetítését :-)

Közben Zsombornak a héten két színészeti próbája van (két teljes este), Pestre megy fogászatra (egy teljes du. és este), és egész hétvégén iskolában lesz a Balaton-parton... és mindeközben még itthon is próbál helyt állni, abban az 1-2 órában, ami itthonra jut a napjából. Pl. hétfőn, mikor vacsoraidő-tájt hazaért, és látta, hogy én az ágyat nyomom, a ház meg a feje tetején áll, nekiállt vacsorát csinálni és még el is mosogatott. :-) Szegény, meddig fogja bírni ezt a tempót, én nem tudom...

Néha jó lenne lassítani... Bár ha jobban belegondolok, nem mi csináljuk magunknak a programok tömkelegét, hanem az élet hozza magával... én mindig igyekszem csökkentett üzemmódban élni (könnyíteni az életen, ahol csak lehet) - de lehet, hogy csak elméletileg? :-)

Örömhír

"Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön,

és eljusson az igazság megismerésére."

I. Timóteus 2,4

Igék mára

"Megmentettél engem a haláltól,

szememet a könnyhullatástól,

lábamat az elbukástól."

Zsoltárok 116, 8

"Péter kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment.

Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott:

'Uram, ments meg!'

Jézus azonnal kinyújtotta a kezét és megragadta őt."

Máté, 14, 29-31

Attól függ, kinek a kezében van...

Apu ma az öt kenyér és a két hal történetéről prédikált. Ezzel kapcsolatban felolvasott egy gondolatsort, amit most szeretnék megosztani veletek:

Egy kosárlabda az én kezemben kb. 3000 forintot ér.
Michael Jordan kezében kb. 290 milliót.
Attól függ, kinek a kezében van.

Egy baseball-labda az én kezemben kb. 1000 forintot ér.
Ugyanez Thomas McGuire kezében kb. 130 milliót.
Attól függ, kinek a kezében van.

Egy teniszütő az én kezemben nem ér semmit.
Ha a teniszütőt Gabriella Sabattini fogja, akkor megnyeri a Világkupát.
Attól függ, kinek a kezében van.

Egy bot az én kezemben arra jó, hogy elkergessem a kutyákat.
Egy bot Mózes kezében kettéválasztja a hatalmas tengert.
Attól függ, kinek a kezében van.

Egy parittya az én kezemben egy gyermekjáték.
Egy parittya Dávid király kezében hatalmas fegyver.
Attól függ, kinek a kezében van.

Két hal és öt kenyér az én kezemben két halas szendvics: a tízóraim.
Öt kenyér és két hal Jézus kezében jóllakat ezreket.
Attól függ, kinek a kezében van.

Szögekkel a kezemben elkészíthetek egy madáretetőt.
A szögek Jézus kezében megváltást hoztak az egész világnak.
Attól függ, kinek a kezében van.

Ahogy már észrevehetted: "Attól függ, kinek a kezében van."

Tehát tedd le a törődöttségedet, a félelmeidet, az aggódásaidat,
a reményeidet, az álmaidat, az életed, a kapcsolataidat, a családodat
és az egyházadat az Isten kezébe,
Hiszen tudod:
ATTÓL FÜGG, KINEK A KEZÉBEN VAN!

(A gondolatsort ITT találtuk)

Még mielőtt teljesen elolvadna...

... a hó, azelőtt gyorsan egy hatalmas hóember épült az udvarunkban :-)

Minden csupán nézőpont kérdése...

Érdekes gondolatok jutottak eszembe a héten. 

A történet ott kezdődött, hogy 21 évvel ezelőtt újra indult a mi kis iskolánk. Ez persze nem tetszett a már meglévő önkormányzati intézménynek, mert hiszen így kevesebb gyerekre = kevesebb pénzre számíthattak. Így aztán meg is indult a hadjárat ellenünk. Hosszú, sokáig tartó munkával sikerült is elérni, hogy iskolánkat -a városban- mindenki a "hülyék iskolájának" tartja. Ezt most nem is részletezném tovább, mert nem akarom megbántani a szomszéd intézményben dolgozó számomra kedves pedagógusokat.

Miért is gondolkodtam el ezen a dolgon már megint (sokadszorra)? Közeleg a beíratkozások ideje, ez mindig "háborús" időszakot jelent -hidegháború, mely főleg az óvoda területén zajlik. Egy iskolánkba járó gyermek szülője mesélte, hogy egy beszélgetést hallott egy másik szülő és egy óvónő között, mely szerint a szülő hozzánk gondolta íratni a gyermekét, de az óvónő mindenáron le akarta beszélni, mondván, hogy oda csak a hülyék járnak... (ez egy nagyon szokványos eljárás a részükről, legtöbb esetben sikerrel is jár). Nos, én azon kezdtem el gondolkodni, hogy ezt mégis milyen alapon állíthatta az óvónő, mikor nekem ebbe az óvodába két gyerekem is járt, egyik sem volt hülye gyerek, sőt, nagyon is jó képességekkel áldotta meg mindkettőt az Isten, és ezt minden ott dolgozó óvónő láthatta - és a gyerekeim mégis a "hülyék iskolájának" titulált intézményben sajátítják el a tudás alapjait. Ezen az alapon, a szemembe mosolygó óvónő (nem tudom ki volt az egyébként, de  a szemembe mindegyik mosolyog), egész egyszerűen hazudott. Ez van. 

Aztán a farsangi játszóházban az egyik anyuka, akinek a lányával az én kisfiam igen jó barátságban volt, de ő a másik iskolában folytatta az okosodás folyamatát, elkezdi: Emlegetve volt a fiam otthon, mert félti a lánya, mert most átjött hozzánk az osztályuk "réme" gyermek, és mi lesz most a fiammal!!!!???? ...

És ekkor jött a zseniális gondolat az agyamba, az első döbbenet után. Az osztályfőnököm az általánosban egy ilyen idézetet írt az emlékkönyvembe: A tanárok azoknak az embereknek valók, akik önmaguktól semmit sem tanulnának. Ezt én nagyon sokáig nem értettem, hiszen szorgalmatos gyerek voltam, miért íta ezt nekem? Aztán, ahogy elkezdtem tanítani, akkor rájöttem a lényegére. Annak a gyereknek, aki szívesen tanul, issza magába az ismereteket, valójában nincs nagy szüksége a tanárra, magától is megszerzi magának az őt érdeklő ismereteket. Viszont akik utálnak tanulni, azoknak szüksége van valakire, aki felébreszti bennük az érdeklődést, megszeretteti velük a tanulást. Nos, erre való a tanár. 

A szomszéd intézményből (meg mostmár sok más helyről is) a nehezebben kezelhető, nehezebben tanuló gyerekeket előszeretettel irányítják át hozzánk, egy gyönyörű köntösbe öltöztetve a csúnya valóságot: Nálunk a kisebb osztálylétszámok miatt jobban oda tudunk figyelni a gyerekre (ami egyébként igaz is, csak a hátsó indíttatás nem mindegy). Most is már a negyedik gyerek jön át hozzánk 1 hónap leforgása alatt. Csak amíg ők megszabadulni akarnak attól a gyerektől, akivel nem tudnak mit kezdeni, addig mi segíteni szeretnénk a szerencsétlen gyereken, aki nem tehet arról, milyen képességekkel született, arról meg végképpen nem, hogy a családja olyan, amilyen. És sok csodát láttunk már.  Egy másik intézményben  rossz magaviseletű, nehezen boldoguló gyermek nálunk szárnyakat kap, megváltozik, kezelhetővé válik. Miért? Ez szerintem csak hozzáállás kérdése. De akkor hol is vannak "A PEDAGÓGUSOK"?  -Nos ez a nézőpont kérdése. Amíg az egyik oldalról beállítanak minket "hülyék iskolájának" és "lúzer pedagógusoknak", addig másrészről mi kezelni tudjuk azokat az eseteket, akiket mások nem tudnak... Akkor valójában ki is a lúzer??? -És ez a gondolat úgy tetszett a májamnak, hízott tőle egy kicsit.

De ha reálisan akarom látni az intézményeket, a pedagógusokat, gyerekeket, akkor a következőket kell megállapítanom:

- Mindekét iskolában szinte egyforma arányban találhatóak meg az okos, jó képességű, de rosszabb képességű, nehezebb körülmények között élő gyerekek is. (Nálunk is vannak jó képességű gyerekek, nem csupán az enyémek!!!)

- Mindkét iskolában vannak nagyon jó pedagógusok, de olyanok is, akikre nem lehet büszke az intézmény.

Tehát a különbség nem ebben van, mert a tanulói és pedagógusi adottságaink közel azonosak. Még a tárgyi, felszereltségi adottságaink is hasonlóak. A különbség abban van, hogy mi hitben igyekszünk nevelni a ránk bízott gyerekeket. Ez persze sokszor maguknak a gyerekeknek sem tetszik, de mégis ez a legfontosabb különbség. A mi feladatunk a tanításon kívül, hogy a keresztyén értékek szerint igyekezzünk nevelni a gyerekeket, és ismertessük meg velük Isten szeretetét, a hit útját. Ez a feladat igen nehéz, és a nem hívő kollégáink nem is igen értik meg. De talán ők sem véletlenül vannak nálunk, hiszen őket is várja az Isten, hogy szeretetébe ölelhesse őket. 

Nehéz dolgunk van, mert az emberek szemléletét nem könnyű megváltoztatni, főleg, amikor sokszor a saját pedagógusaink is ellenünk dolgoznak (akik nem látják, hogy a ránk bízott gyerekeket az Isten irányította hozzánk, utolsó menedéket keresve -és a mi feladatunk az, hogy segítsünk rajtuk). De igyekszünk. Ezért készülnek pl. a videóink is, hogy lássa meg, akit érdekel, hogy mennyi jó dolog történik nálunk, hogy egy szikrányival sem vagyunk alávalóbbak másoknál. Aki elutasít minket, az valójában az Istent, a hitet utasítja el, mert látja, hogy ez nálunk mennyire fontos -önmagának meg nem az, és egyszerűbb az árral úszni. Az iskolánknak, és minden egyházi iskolának addig van értelme és létjogosultsága, amíg az Élő Isten uralkodik benne, és Őt képviseli. 

Igék

Ezek az Igék 16-án voltak napirenden, de akkor nem volt időm kitenni. Viszont mindenképpen szerettem volna, mert ez a nap a húgom szülinapja volt, és ezek az Igék most nekem róla szóltak, reményt adva...

"Te vagy segítségem és megmentőm,

Istenem, ne késlekedj!"

Zsoltárok 40, 18

"Odament Jézushoz egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá:

Ha akarod, meg tudsz tisztítani.

Jézus megszánta, kezét kinyújva megérintette, és így szólt hozzá:

Akarom, tisztulj meg!"

Márk 1, 40-41

Valaki itten 7 éves lett :-)

Isten éltessen Barnikánk! :-)

Téli képek

szánkó-vonat

jégzajlás a Dunán

Még sosem láttam ennyire befagyva a Dunát...

Farsangi játszóház volt ma az oviban:

Örökség

Ma, ha már ilyen nagy szabadság tört ránk, szétválogattuk azt a rengeteg könyvet, ami nagyszüleimtől hátramaradt, és apuék elhozták nekünk, testvéreimnek. Hihetetlen gazdagság - annak, aki szereti a könyveket. Gyönyörű albumok, szuper regények, tanításhoz használható anyagok... :-) Csak egy bajunk akad, kicsi a lakás... kevés a polc... az is tömve könyvekkel, de leleményes életem párja ezt is megoldotta, lepakolta a konyhában levő szekrény tetejét, s oda most szépen felférnek a könyvek :-)

Köszönjük ezt a fantasztikus örökséget!!! :-)

Lesz mit olvasnom az elsősöknek énekórán :-) Zenei ismeretek meseköntösben :-)

Síszünet :-)

Alapjában véve nekem nincs bajom a nagy hóval, mert szép, és szánkózni is jó (még szánkót húzni is, mert így nem fázok a -10-15 °C-ban). Hogy a lakást nem tudjuk normálisan felfűteni, az már kellemetlenebb, de olyan nagy gondot nem okoz -a gyerekek rohangálnak, én meg alaposan felöltözök, sőt, ilyenkor szívesen mosogatok is, bár ezt a tevékenységet alapvetően utálom. Ma azonban dolgozni mentünk - s bár az iskolában hétvégén sem állt le a fűtés, még kabátban is fáztunk. Így, miután elég sok a bejárós gyerekünk és kollégánk, a hét további részében inkább megkíméljük őket az utazás kínkeserveitől és kockázataitól (hosszú várakozás a késő és ki tudja egyáltalán megérkező buszra...). Tehát 4 nap ajándék-szünet :-) következik. (A fekete leves meg majd a jó-időben, amikor bepótoljuk :-)

Szombaton egyébként szánkót reparáltunk - volt egy kis szánkónk, amit alkalmassá kellett tenni a két kicsi utaztatására (ülőkehosszabbítás, karfa, háttámla...). Az eredmény jó lett, élvezik a lányok:

Szegény növényeink - remélem túlélik a nagy fagyot!

Mai Igék:

"Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam,

szereteted, Uram, támogatott engem."

Zsoltárok 94, 18

"Járuljunk bizalommal a kegyelem trónusához, 

hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk,

amikor segítségre van szükségünk."

Zsidókhoz írt levél 4, 16

Csábító ajánlat

Egy fiatalember gyakran kigúnyolta a Bibliát. Egyszer megint lekicsinylő megjegyzést tett rá.
- Olvasta maga már tulajdonképpen a Bibliát? - kérdeztem tőle.
- Ugyan mit gondol? Én és a Biblia! Nevetséges!
Elővettem egy vadonatúj, bőrkötésű Újtestamentumot:
- Nézze, ezt a szép kis Bibliát magának adom, ha megígéri, hogy elejétől végig elolvassa.
Az ajánlat nagyon csábító volt. Azután hetekig nem láttam a fiatalembert. Egyszer csak megint megjelent.
- Nos - kérdeztem -, hogy állunk a Bibliával?
Nagyon komolyan felelt:
- Tudja, különös dolog ez. Elkezdtem olvasni. Sok mindent nem értettem meg. Már abbahagytam volna - de hiszen megígértem, hogy végigolvasom! Azután sok mindent találtam benne, ami szíven talált és nyugtalanított úgy, hogy legszívesebben eldobtam volna a könyvet. De megígértem, és végig kellett olvasnom. Később annyi vigasztalást találtam benne, hogy egész boldog lettem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamban: ha igaz az, amit ez a könyv mond, akkor elvesztem, ha nem változtatok az életemen. Hozzáfogtam, hogy nagytakarítást csináljak a szívemben. És most - a Biblia az élet könyve számomra.

Visszájára fordítva látni...

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt, élt egy kicsiny kisleány. Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét. Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta. Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
- Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében, kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt. A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
- Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást. A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok, én mindent a visszájára fordítva használok.