Utolsó nyári beszámoló

Ezzel még adós voltam, csak nem volt rá időm... :-)

Szóval, augusztus közepén egy elől-hátul kibővített hétvégét voltunk újra Vámoson, ezúttal sógoromék esküvője volt az ott tartózkodásunk oka. Hála Istennek, most nagyon szép idő volt, jókat lehetett játszani, patakászni. Gyerekeink nagyon élvezték az unokatesókkal való együttlétet. Jókat játszottak együtt, bár azért konfliktusok is akadtak... főleg Barni körül. A "nagyfiam" bizony nagyon ügyes gyerek, a játszótéren a kis házikó tetejére is felmászott, és végigsétált rajta. Volt, akinek ez nem tetszett, mert nem tudott utánamászni szegény. Aztán tetéződött a dolog azzal, hogy a hintát is egyedül hajtotta magának, és jószívűen ezt is meg akarta tanítani az unokatesójának. De ő szegény csak irigykedett, és az irigység rossz tanácsadó: másik hinta oldalról belendült, és Barni már le is repült a hintájáról... jól megütötte magát, de semmi komolyabb baja nem lett. Csak szegény unokatesójának, aki megkapta a büntetését, és ráadásul még nagyon szégyellte is magát. De egy óra múlva már újra együtt játszottak.  Másnap Barnikánk kötöszködősre vette a figurát, csak azt nem tudta, hogy a nagyobbakkal nem jó ujjat húzni - volt egy lötyögő tejfoga, ami bizony egy ökölcsapástól gyorsan kirepült a szájából. Utána azon sírt, hogy a fűben nem találta meg, és így nem teheti a párnája alá, hogy a Fogtündér hozzon érte ajándékot... :D Az ököl tulajdonosával együtt keresték a fogát, de az totálisan elveszett... :D De építettek bunkert, barlangot (növényi dzsungelben), a patakban duzzasztógátat, társasjátékoztak... szóval tényleg nagyon jól elvoltak. Voltunk a vakodában is, ahol kipróbálhatták a szövést, és agyagedény készítést is láttunk. Janka azóta is szőni akar... (Ha ezt Mama tudhatná!!! :D )

vonatablakban

a kis akrobata

Klári is menthetetlen mászóbajnok lesz...

és csussszzz

és újra

és együtt is! :D

duzzasztógát

alapanyag szállítás

barlang

bunker

az elmaradhatatlan cicázás

és fára mászás :D

Az esküvő is szép, meg poénos is volt (mindkét tanú otthon hagyta az igazolványát,úgy szaladtak érte - még jó, hogy nem kellett messzire menniük :-). Az ifjú párt anyósom adta össze. Nagyon tetszett egy gondolata: Nem baj az, hogy különbözőek vagyunk - mármint férj és feleség - , mert ami egyikünkből hiányzik, az a másikban megvan, tehát tökéletesen ki tudjuk egészíteni egymást. Tapasztalatom szerint ez néha nagyon bosszantó tud lenni, de ha tudatosítjuk magunkban, hogy ennek milyen áldásai lehetnek, akkor már örülni is tudunk neki. A lagziban az ifjú pár is muzsikált - lévén a PONT zenekar tagjai, és itt adták a búcsúkoncertjüket is, mivel két távol eső helyre kerülnek a  tagok egymástól. A hangulat remek volt - mivel lényegében csak a szűk családi kör volt jelen (némi kivételtől eltekintve). Klári alkotott azért itt is: Vacsora közben az ölemben ült, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a pelusából meleg folyam önti el a lábamat, és csepeg a földre... szép kis pocsolya lett alattunk - és mehettünk átöltözni. A két kislány kb. 10 óráig bírta a mulatozást, de Janka is hazajött akkor velünk (ő még ébren, a kicsik már szunnyadva). Barni viszont a buli végéig ott maradt apával. 

köszöntőt énekel a "szűk :D" család

Hopp Juliska, hopp Mariska...

búcsúkoncert

megy a gőzös - apa vezeti :-)

a kitartó gyermek - sok lufit szerzett magának :D

Természetesen, hogy a hazautazásunk izgalmas legyen, aznap éjjel, mielőtt indultunk, rettenetes hasmenés tört rám. Vírus? vagy csak kaja okozta? Nem tudtunk rájönni - aztán kiderült, hogy ez előbbi. Nekem hazafelé már nem volt bajom, de Márti Hatvannál végighányta a fülkét, Jankát meg engem is, úgy , hogy apa ruháiba öltözhettünk is át (ezek voltak legfölül a táskában)... Aztán hála Istennek, a buszon már nem történt semmi akciózás, de az izgalom az megvolt :D