Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2011. szeptember 19., hétfő

Hétvégi kirándulás Zemplénben

Ki gondolta volna -már megint-? Iskolaidőben megyünk kirándulni :D Azaz voltunk az elmúlt hétvégén. 
Pénteken reggel indultunk papáékkal -ők Blankáékhoz mentek Patakra,és elvittek minket is Vámosra, ha már útba esik - hadd találkozzunk Zsombor szüleivel is. Az út a szokásos módon zajlott: egy ideig tűrték a törpék a gyerekülést (amíg aludtak), aztán jött a hiszti, az ordítás - és a gyerekülésekből való kikecmergés. A hiszti viszont maradt, amíg meg nem váltunk az autótól. Vámosi mama finom ebéddel várt minket. Papa pedig elvitt a Hutákba egy kis túrára. Okos fejjel nem vittünk magunkkal hosszú ruhát - mondván, hogy meleg van - na, ja, csak nem a hegyekbe és naplementekor... Így Márti kissé fázott. De megmásztunk egy kisebb hegyoldalt, gyönyörködtünk a tájban, naplementében, és a nagyon-nagyon finom fenyves-erdős illatban. Fizikailag is felüdítő élmény volt. Visszafelé még várnunk kellett papára, mert ő másfelé sétálgatott, így Barni és Janka máris bunkit épített a hegyoldalban. Barni a hegyet is bontani kezdte, mászott is, de egy gyökér elszakadt, amibe kapaszkodott, és lebukfencezett a majdnem teljesen függőleges oldalon. Hála Istennek, nem lett semmi baja.
gyönyörűséges őszi avar

lyányok :D

apával

lemenő nap az erdőben

bunki az erdő szélén

erdő széli út

kidőlt fa

ilyen szép mohos kövekbe botlottunk


Szombaton délelőtt a szeretett játszótéren játszottunk, aztán ebéd után elmentünk a Patak melletti Tengerszemhez, ami egészen pontosan a Megyer-hegyen található malomkőbánya helyén alakult ki. Ide már Blankáékal mentünk. Szép kirándulás volt ez is: hegymászás, szedercsipegetés, kökénygyűjtés, gyönyörködés a tájban, és kőzetgyűjtés - megszállott tanár... :D -. A kirándulás után még megnéztük hol vertek tanyát hugicámék - hát, valami álom-kertben találtak otthont maguknak erre az évre. Ilyen lehetett a regénybeli titkos-kert, de valami ilyesmi kertre vágyom én is - telis-tele fákkal, bokrokkal. 
A hazafelé út borzalmas volt, bár nagyon jól jöttünk, mert 4 óra alatt hazaértünk. De amit ez idő alatt a gyerekeim leműveltek, azt nem kívánom senkinek sem. Szerintem papa 100-szor is meggondolja, hogy mikor visz minket legközelebb kirándulni - mondjuk 5 év múlva? - addigra a kicsik is jobban bírják majd az utat :D


Tengerszem - a bánya helyén



a bánya bejárata lentről


bányászlakás - riolittufából

ez egy bányászlakás "pincéje" volt

ez meg egy leomlott lakás fala

Milyen égtáj felől fényképeztem (délután közepe volt)?


szeder - nyami-nyami :D

Nem tudom ki a szebb - a kilátás, vagy mi ? :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése