Az elmúlt időszakban kissé eltűntem... Nos, ismét dolgozó ember lettem (nem mintha eddig itthon unatkoztam volna :D ). Ez most konkrétan azt jelenti, hogy félállásban megint tanítok. Heti két nap, plusz egy óra egy harmadik napon. Ének (természetesen :D), és földrajz. 1-9-ig, az ének kettesével összevonva. Izgalmas. Marhára be voltam gazolva, milyen lesz visszamenni így 3,5 év pelenkázás és "hinta-palinta"-zás után. De az első hetet sikeresen túléltem. A gyerekek is :D. Talán nem is volt rossz - én mindenesetre élveztem. Azért vannak dolgok, amiket újra meg kell szokni, de eddig csak jót mondhatok.
Mártikánknak már koránt sem indult ilyen jól ez a szeptember. Óvodás lett. 27-en vannak a csoportban, és mindenki bőg - hogy a nap hány órájában, azt nem tudom (szegény óvó nénik!!!). Szóval minden délután elmondja, hogy másnap nem fog sírni, aztán a reggel már nem akar oviba menni, és már itthon ordít. Pedig már meglepit is ígértem neki, ha nem sír... aztán megérkezünk az oviba - ölben hordozva, és ordít - egészen addig, amíg el nem alszik. Kedden a fél délelőttöt átaludta, tízóraira ébresztették fel. Nem tudom, így van-e, de azt mondja, hogy tegnap is, ma is aludt... Ami azonban biztos, hogy tegnap is, ma is bepisilt. Szegényke, remélem hamarabb megszokja és megszereti, mint hogy teljesen visszafejlődne. Mert azért az tetszik neki, hogy lehet csúszdázni, hintázni. Ma babázott is. Egyenlőre nem igazán csípi az óvónéniket, mert hogy "nem szeretik" - szóval nem figyelnek úgy rá, ahogy azt ő elképzelné. De hát könyörgöm, 27 bőgőmasina között nem lehet csak egyre figyelni teljesen! :D Kérdezem, mért pisilt be? "Mert az óvónéni nem vette észre, hogy pisilni kell!" Mondtam neki, hogy legközelebb esetleg szóljon az óvónéninek, hogy ki kéne mennie... Nehéz eset... Reméljük a legjobbakat! :D
Klárinak egy fokkal jobb a helyzete, ő mamával és papával tölti azt az időt, amikor én tanítok. Szeret velük lenni, úgyhogy egy pici reggeli pityergés után hamar megbékél, és élvezi az ottlétet.
Barninak tetszik az iskola, bár van mit szoknia neki is: órán csöndbe kéne maradni, ha nem kérdezik..., a tesi cuccot nem kéne elhagyni - és énekórán, ha az udvaron körjátékozunk, akkor nem ő a kincskereső kalózkapitány, hanem én, és nem kincset keresünk, hanem elveszett zsebkendőt... :D Volt egy aranyos sztorija:
-Móni néni: "Akkor most mindenki rám néz, mert szeretném látni a szép szemeiteket!"
-Barni: "Én a szép kék szemeimet a mamától, az apától, és Mónika nénitől örököltem!" :D:D:D (Igaz, hogy ez utóbbi kizárt, de valóban, neki is kék szeme van :D)
Janka folyamatosan szenved a szénanáthától. Két hét múlva megyünk allergiavizsgálatra. De az orra alatt hatalmas elfertőződött seb riogatja azt, aki ránéz. Már lassan egy hete kenegetjük neogranormonnal, javulgat is, de nagyon lassan. Énekórán pedig ő volt a legjobb - mármint tudásban. Azért reméltem, hogy nem ő fog minden kérdésemnél elsőnek jelentkezni a helyes válasszal.... de igen :D. Azért igyekeztem másokat is kérdezni, és többen is kaptak pirospontyokat az órai munkájukra. A kis stréber lányom, egyedüliként jelentkezett a reggeli áhítaton, hogy elmondja az éneket, amit a héten tanultunk - kapott érte egy hittan 5-t. :D
Hát így indult a tanévünk.
