In memoriam Ablonczy Dániel

December 3-án, 95 éves korában, drága nagyapánk hazaköltözött Megváltó Urához.

 

Legutolsó könyvének utolsó szavait szeretném ide most leírni:

"Te pedig menj el a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon."

Dániel 12, 13

"Te Dániel, nyugodtan indulj útra a minden élők útján a vég felé. Életedben, bármilyen hosszúra nyúlt is az, nem éred meg ezeket. Elpihensz majd és várhatod bizalommal a sorsodat a végső napon. Ezzel a bizalommal búcsúzz emberi sorsodtól. Ne izgulj a jelek és a próbatétel dolgában. Te nem vagy azért felelős. Ábrahám fia vagy, Isten választottja, mint ő, te is ígéretek birtokába jutottál. Bízd magad s néped sorsát Arra, aki egyedül képes azt megítélni. Isten napja és országa közeledőben van, de annak a részletei nem tartoznak rád. Rád az van bízva, hogy tarts ki abban, amire első pillanattól elkötelezted magad." 

-Isten győzelmeinek könyve - Gyakorlati írásmagyarázat Dániel próféta könyvéhez-

Egy éve kaptuk meg mindannyian, a családtagjai, ezt a könyvet, ki-ki személyre szólóan, dedikálva.

Két évvel ezelőtt, egy szép januári napon születésnapján köszöntötte a család, és akkor egy fontos üzenetet adott át nekünk:

"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!"

Filippi 4, 4

Isten arra teremtette az embert, hogy örüljön, hogy boldog legyen! :-)

Akkor is, ha hadiárvaként kellett felnőnie.

 Akkor is, mikor az átkosban állandóan megfigyelték, hogy mint gyülekezetalapító lelkipásztor miként terelgeti nyáját. (A Kispest-Rózsatéri gyülekezet azóta is egy általam irigylésre méltó módon ÉLŐ gyülekezet!!!) 

Akkor is, ha hátbatámadják, bántják (esetleg, azok, akiket szeret).

Akkor is, amikor hűséges felesége, 14 évvel ezelőtt Megváltójához hazatérve, itthagyta árván.

Akkor is, mikor késő öregségében combnyaktöréssel kellett megküzdenie.

MERT

Isten szerető kegyelme egész életén át elkísérte, vele volt. Belé tudott kapaszkodni nehéz óráiban. 

Víg kedéllyel tudott hálát adni mindenért, ami körülvette (pl. családjáért, az őt utolsó éveiben befogadó és szeretőn gondozó fiáért és az ő családjáért). 

Rengeteg dolgot tanulhattunk tőle, és nagyon-nagyon sokat kaptunk tőle (no, nem anyagiakra kell itten gondolni, annál sokkal-sokkal fontosabb és szebb dolgokra: pl. szeretetére, figyelmére, könyveire, festményeire, tapasztalataira, életének mintájára...)

Én hálás vagyok Istennek, hogy az unokája lehetek, lehettem! :-)