Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2010. december 13., hétfő

Advent - Hogyan várakozunk?


Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte
észrevétlenül: Istenem, add, hogy…
Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.
Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló semmiktől leszünk boldogabbak!
Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak, mindig rohanó, sikerorientált, emberek vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi életük során.
Add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból!
Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni.
Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát - emberi módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!
Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban.
Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre.
Add, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.
Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!
Add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.
Adj békét, mindnyájunknak, Uram!

 

3 megjegyzés:

  1. Szívemből, szívemhez szóltál.

    VálaszTörlés
  2. Elég zajos ez az időszak, pedig azt hiszem inkább csendesnek kellene lennie.

    Mást se hallani, mint kölcsön, ajándékozás, mit vegyek, nem fog örülni, anya vegyél......

    Ma halottam a rádióban,egy reklám keretében, hogy azért hogy a gyerek ne szégyenkezzen hogy nem kapott ajándékot..... Itt le is akadt az agyam. Nem emlékszem a folytatásra, és nem is akarok.

    Szégyenkezni? Szégyen a szegénység?

    Hogy is van: Nem szégyen a szegénység de nem is dicsőség.

    Annyira elfelejtettük a karácsony lényegét. Igen gyerek szemmel valóban jó a sok ajándék, és lehet hogy bántó ha más kap egy hiper szuper hétnyelven beszélő akármit, te meg éppen hogy csak valamit, vagy éppen semmit. De nem mindegy , hogy mekkora erőfeszítés árán kaptad azt a lényegtelennek tűnő ajándékot. Hogyan lehet ezt a gyerekekben tudatosítani, úgy, hogy megértse?


    Próbálok magamba fordulni, de nagyon nehéz. Megy a hemzsegés ezerrel. A hétvége csendesebb, ekkor Biblia , hittankönyv, Hozsanna elő, mindenki választ magának dobot, cintányért, vagy egyéb gyerek hangszert és énekelünk. Boldog 1 óra. Próbálnak a gyerekek se összeveszni. Több kevesebb sikerrel.


    Éhezünk,sőt szomjazunk. A szomjúság rosszabb.Olyanok vagyunk mint a sivatagban eltévedt ember.

    Délibábot látunk, megyünk az után és kiderül csak egy marék homok.


    Így van ez. Az emberek szomjasak. Próbálják ezt a hiányt kitölteni, de nem megy, csak rosszabb lesz. Mennek valami gondolat,tan , pénz, egyéb élvezetek felé, hinni akarnak valamiben. És mire elmélyednek akkor rájönnek, egy marék homok csupán, és ők ugyan olyan szomjasak, sőt még jobban.


    Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus.

    VálaszTörlés
  3. Egyetértünk...
    Hogyan lehet egy gyerekben tudatosítani a lényeget? Leginkább sok-sok beszélgetéssel. De egy gyerek akkor is várja a "Csodát", minden ünnepen. Ezért jó gyereknek lenni. Mert egyébként a legegyszerűbb dolgok is lehetnek csodák, csupán "csomagolás" kérdése. Nálunk sosem voltak drága ajándékok, de amit kaptunk, azt szeretetből kaptuk és úgy is fogadtuk. Ez ma sem változott. Az ember próbálja széppé tenni az ünnepet, ehhez egy kis odafigyelés kell, és meghitt légkör. Mit ér egy drága ajándék, ha körülötte nincs szeretet?

    VálaszTörlés