Vikár Béla Nőikar - Előadói est

:-) Ha valaki éppen erre jár, szeretettel várjuk! :-)

Misi bácsi

Ma délben felhívott a testvére, akivel együtt éneklünk a kórusban. Nagyon szomorú volt a hangja. Elmesélte, hogy tegnap délután még találkoztak a temetőben, mert éppen 2 éve halt meg a fia, akiről akkor írtam is és aki az osztálytársam volt. Azt mondta, nagyon fáradtnak látta. Nem sokkal később otthon rosszul lett - infarktus. A kiérkező mentők nem tudtak mit tenni. Elment. 

Elveszítettük egy nagyon kedves tanárunkat, akit szerintem mindenki nagyon szeretett, akit tanított. Ő volt A TESITANÁR. Harmadikos koromtól jártam hozzá teniszezni, egészen az áltsuli végéig. Nagyon szerettem. De nem csak teniszezni tanított meg nagyon sokunkat. Fociszakkört is tartott, szervezte a helyi sportéletet. Igazi sportember volt. Jó volt vele találkozni, bárhol is futottunk össze hófehér Rumcájz-szakállas (vagy Törpapás?) alakjával. Mindig kedvesen köszöntött, mosolygott. 

Ez a tanéve volt az utolsó, év végén nyugdíjba készült. Kollégái nagyon készülődtek, mivel lepjék meg búcsúzásként kedves tanártársukat. Senki sem gondolta, hogy a búcsúzás idő előtt érkezik el, ilyen hirtelen...

Hiányozni fog kedves alakja, tevékeny jelenléte mindenkinek ebben a kis városkában, ahol élünk. 

Madarak - kert (ha már Föld napja volt tegnap)

Ez a gólya többször is előfordul a város közepén a köztereken. Itt éppen gallyakat  gyűjtögetett, és egyáltalán nem zavarta az emberek közelsége.

Sok rigó él a kertünk közelében - pontosan a szomszédban, de átjárnak hozzánk is. Bátran közel jönnek, nem félnek. Tegnap este locsoltam, és odarepült egyikük a vízsugár végére is, nem zavartatva magát, hogy esetleg elázik, meg én is ott vagyok...

--::--::--::--::--::--::--::--

A kertben gyönyörűen bújik a borsó, répa, retek, hagyma, kakukkfű, amit most vetettem. Virágzanak a fák, még a mandula is tele volt - nem ártott neki a késői tél. Gyönyörűen virítanak a bokraink is. Most először van virág a fekete-ribizliken, fekete berkenyén, égerlevelű fanyarkán, kökényen. Izgatottan várom, milyen lesz a termésük. Kíváncsi vagyok, használ-e a hetenkénti rohasztott-hagymaleves permetezés a fáknak, hogy egészségüket megőrizzék levélfodrosodás meg monília ellen. Jó lenne végre meggyet enni a saját fánkról. Mindig tele van virággal, de gyümölcs alig van rajta, új hajtások, ágacskák szintén. Mérgekkel pedig nem vagyok hajlandó permetezni.

Szeretem ezt a látványt!!! :-)

Virágok-újfajta cserépben

Már tavaly is gondolkodtunk rajta, de az idén megcsináltuk.

Van egy csomó farönkünk, amit nem tudott Zsombor széthasogatni. Némelyik közepe elkezdett korhadni. Fogtam, kiszedtem, amit csak lehetett. Aztán elsétáltunk a szomszéd kertészetbe, és vettünk bele színpompás virágokat. Be is ültettük szépen.

Mikor Barni hazaért, és látta mit csináltam, fogta a kisbaltát, és készített nekem még néhány "virágcserepet". Lelkesedése óriási volt, több tuskót is kifaragott ügyesen.

Azóta már ezekben is virág nyílik.

Bringázás

Klári a tél vége felé egyedül megtanult Márti biciklijén tekerni, bent az udvarban. Volt egy kisebb bringánk is, de annak a pótkerekével mindig baj van, kényelmetlenül van a kormánya kialakítva, így azon nem ment neki. Viszont Márti kezdte kinőni a bringáját, így elővettünk neki egy nagyobbat a sufniból. Egy délután megtanult rajta tekerni, pótkerék nélkül. Másnap megtanult egyedül elindulni és megállni is. Így azóta az utcák (és anya) réme lett a két kiscsaj. Klári fél az út szélén menni, mert gödrös, hepehupás, és viszonylag könnyen felborul, ha nem figyel. Én meg megőrülök, hogy mikor megy autó alá. Ordít, ha Márti elhúz és nem vele együtt megy - mert Márti élvezi a száguldást, Klári meg 2 m-enként megáll és nyavalyog. Én pedig megőszülök, mire a legkisebb is normálisan fog közlekedni - de azért jó, hogy idáig is eljutottunk már :-) !

Fesztivál utóhangok

Szombat reggel (elmesélés alapján)

Klári: - Anya hol van?

Apa: - Énekel a kórussal.

Klári: - Ilyen hosszú kórus van?

Vasárnap reggel

Márti bejön a szobánkba, nézi merengve a cuccaim hegyét az asztal körül, ahogy csak ledobáltam mindent éjjel, aztán hirtelen odanéz az ágyra, felvidul, odabújik mellém, megölel:

- Azt hittem, nem is jössz haza...!!!

Kedd reggel, 1/2 8 körül

Lányok:

 - Anya még mindig alszik.

 - Nem tudja, hogy reggel van....

- Anya, reggel van!!!!!

--::--::--::--::--::--::--::--::--::--::--

Nem gondoltam, hogy így el fogok fáradni. Az még rendben volt, hogy vasárnap délelőtt kóválygott az egész fejem, mivel későn kerültem ágyba, sokat vezettem, hosszú napunk volt előtte. De délután aludtam pár órát, és még utána is több órán át szédültem, csak este felé kezdett kitisztulni az agyam. Hétfőn frissen ébredtem, elkészítettem a kávémat, reggeliztünk, elindultunk a suliba. A fejem konokul fájt egész délelőtt, hiába vettem be gyógyszert. Szédültem is, nem egészen voltam önmagam. Mikor hazaértünk, akkor vettem észre a fejfájás és szédülés okát - a kávémat ugyan elkészítettem, de ott is felejtettem az asztalon - és konokul azt hittem egész délelőtt, hogy megittam... Lehet, hogy öregszem? Ennyire megviseljen egy fesztivál fizikailag???!!! Pedig olyan jó volt!!! :-)

--::--::--::--::--::--::--::--::--::--::--::--

Még egy utóhang, nemrég jött e-mailben:

" Műsorotok katartikus hatással volt rám: nemcsak az ének, a zene, az előadás, hanem az az egyszerűség, a keresetlenség, az eszköztelenség, az a harmónia is, amely az együttesből árad. "

Köszönjük szépen! :-)

InternetVers Fesztivál

Kb. egy éve rádióriportot hallottunk az V. InternetVers Fesztiválról, ami Budapesten volt. Nagyon megtetszett a gondolat - amatőr zenészek fesztiválja megzenésített versekkel - egy lehetőség talán nekünk is a kórussal. Megkerestem a honlapjukat , és a dolog még jobban kezdett foglalkoztatni. Levélben megkerestem a szervező HANGRAFORGÓ együttest , akiknek már a nevük is magáért beszél. Azt mondták, nem akadály, hogy kórus vagyunk, nem zenekar, és várnak minket szeretettel. Innentől kezdve vártam az idei Fesztivál felhívását. 

A kötelezően választható kiemelt költők közül Weöres Sándor volt a legszimpatikusabb. De nem "gyerekverset" szerettem volna választani tőle, mert azokat sokan megzenésítették már, másrészt pedig mi nemigen szoktunk gyerekközönségnek énekelni. (Na, ezen azt hiszem változtatni fogunk a jövőben :-). ) Szóval, megtaláltam egy verset, amit Kodály feldolgozásában énekeltünk még főiskolás koromban. Már akkor is megfogott a mondanivalója. Címe: Öregek. (Akik mindig is közel álltak hozzám.) A verset kifejezetten Kodálynak ajánlotta a szerző. Így a dalban is utaltam erre - a kezdő 2 ütem a kórusmű első 2 ütemét idézi. Utána azonban teljesen más hangvételű - lévén, mi nem vagyunk vegyeskar :-), én meg nem vagyok Kodály, csak egy mezei műkedvelő, aki próbálkozik ezzel-azzal a zenében. Lassan készült a dal, az iskolai lyukasóráimban, a tanáriban - jó hely :-). Aztán, mikor elkészült, megmutattam a kórusnak. Mikor kinéztem a kottából a dal végén (gyanús csönd uralkodott  a levegőben...), a társaság fele könnyekben úszott... Nehéz mondanivalója van a versnek - sokáig kellett emészteni, mire be tudták fogadni, el tudták énekelni sírás nélkül. De úgy gondolom, érdemes volt megküzdeni vele.

Kellett egy mai költő versét is választani, aki felajánlotta erre az alkalomra a verseit. Nehéz volt választani, mert rengeteg költő volt, nekem időm nemigen, hogy végigolvassak mindenkit. Így néztem a fényképeket, kinek szimpatikus az ábrázata. Aztán megnéztem a verseiket is - ne legyen túl hosszú, az se baj, ha van benne valami fantázia, és a lényeg, hogy megérintsen, szóljon hozzám a vers. Végül egy kedves tekintetű, nagypapás bácsi, Haranghy Géza (mint utóbb kiderült: Krúdy-díjas író, költő, meseíró) egyik versét választottam - Szerelmes vers címűt. Keretes vers, mély érzelmekkel, amit végül tükör-szerkesztéssel írtam dallá. Ezt a dalt már könnyen bevette a kórus. 

Felénekeltük a dalokat, határidőre elküldtük (a felvétel olyan, amilyen szokott lenni - no komment). DE, a szakmai zsűri, aminek Sebő Ferenc is tagja volt, beválogatott bennünket így is a Fesztivál énekesei közé. Ez már magában kitüntetés. Felkerültünk a honlapra - dalokkal, képpel, bemutatkozással együtt. Közben kiderült, hogy  a Szerelmes verset még másik 2 előadó is kiszemelte magának...

Izgatottan készültünk, nekem egész héten gyomoridegem volt már a dologtól, főleg, hogy az egyik sofőr is én voltam és tudtam, hogy hazafelé éjszaka kell majd jönni, amit nem szeretek - és Gyomaendrőd bizony nem a szomszédban van... Az indulás előtt akadtak még megoldandó problémák, amiket sikerült leküzdeni. Aztán elindultunk. Ügyesen oda is értünk. Elfoglaltuk a szállásunkat - olyan turistaszállás volt, hasonlatos azokhoz, melyeken megboldogult iskolás korunkban osztálykirándulásokon szoktunk megpihenni. 

Rövid felfrissülés után megkerestük a Fesztivál színhelyét, ami már nagyobb problémát jelentett - egy jó hosszú utca másik végén kezdtük  keresést, de azért elértünk az innenső felére, egy jó nagy kör után - utóbb kiderült, milyen közel is vagyunk a szálláshoz :-) Már ment a szervező pár lemezbemutató koncertje, a terem zsúfolva gyerekekkel, szülőkkel. Állva hallgattuk, aztán az okosabbja kiment az udvarra, ott is ugyanúgy lehetett hallani, csak volt pad, napsütés és levegő is. Utána megpróbáltunk vacsora után nézni - nem tudtuk, hová is kell mennünk, de aztán útbaigazítottak minket. Fészek étterem - kellemes hely, kedves kiszolgálás, finom ételek - ha arra jársz és megéheztél, bátran nézz be hozzájuk.

Vacsora után visszamentünk meghallgatni Gergely Ágnes - költő, műfordító, írónő rendhagyó irodalomóráját (mi neveztük el így, mert annak éreztük). Beszélgetett, az erre kijelölt hölggyel, közben énekelt a Tűzmenedék (helyi) együttes néhány versét, műfordítását. Nagy élmény volt hallgatni a PEDAGÓGUST, aki megszólalt belőle. Mi a fény - Az ostobaság elűzése. Mi a halál - Bármelyik pillanatban megtörténhet veled, hogy életben maradsz... 

 

A beszélgetős - est után visszamentünk a szállásra, hogy önbizalmunkat kissé helyrepakoljuk - áténekeljük dalainkat, mert a nagy színpad, a rajta levő technika, a hatalmas terem kicsit megijesztett minket. De én közben meg is nyugodtam - haditervet kellett készíteni a többiek megnyugtatására is, hogyan állunk fel, mit kezdjünk magunkkal ilyen körülmények között. Énekeltünk, beszélgettünk, magunk közé vettünk egy legényt, aki szintén a fesztiválra jött egymagában, de a nevén kívül mást nem tudtunk meg róla. Jó későn sikerült nyugovóra térni, akkor sem tudtunk jól aludni - idegen hely, izgalom a másnap miatt - más fesztiválozók zajongása, akik később érkeztek meg a szállásra... 

Reggel frissen keltünk, reggeliztünk, kávéztunk, aztán beénekeltünk az egyik szobában, hogy minél kevésbé zavarjuk, aki esetleg még aludna. Nagy izgalmakkal elindultunk. Megérkeztünk - szinte üres nézőtér... Ja?! Lassan már nem lesz mitől félnünk. A harmadik fellépő voltunk aznap, és a többi résztvevő meg csak később szállingózott oda. Igazából csak a költők voltak ott, akik kíváncsian várták a verseik dal változatát. Egyéb közönség meg nem nagyon akadt. Tehát kb. 20 embernek énekeltünk. DE. A költőnk, mint kiderült, ott ült előttünk, és ahogy elindultunk fel a színpadra hátrafordult, biztatóan ránk mosolygott - így ismeretlenül is. Fent beálltunk, ahogy szoktunk  s miután nem kértünk mikrofont, nem is kaptunk, viszont a gitár elé benyomtak egyet - a kontroll hangfal ellenben nem szólt - így igyekeztem halkan játszani, mert fogalmam sem volt, mi hallatszik odalent, de inkább az ének szóljon, mint a gitár. Amit én fent hallottam, az nagyon jó volt - persze voltak tévesztések benne (milyen élőben nincs?), de mégis életünk egyik legjobbját hoztuk. Ahogy elindultunk lefelé, költőnk (mostmár Géza bácsi) felállt, odajött hozzám, megköszönte és egy dedikált verseskötetével ajándékozott meg, amit a felesége illusztrált gyönyörű grafikákkal... Uh... Ez nagyon meglepett - és volt folytatása is, mert kicsit később én is adtam neki egy kottát a verséből készült dalról, amiről azt mondta, ereklyeként fogja őrizni. Aztán adott még egy kötetet, amit gyerekeknek írt, mese egy békáról, amit pedig az unokái rajzai díszítettek. Még később megkértem, írja alá a szerzői jogi bejelentőlapot, mert szeretném beküldeni a dalt, és nagy örömmel aláírta, és még beszélgettünk kicsit. Sőt - a nap végén a közös fotózásnál odaállt közénk. PEDIG - még másik 3-an is zenésítettek tőle, sőt, egy nagy nevű, a könnyűzenében sokat letett, de annál nagyobb arcú (számunkra csalódás - ember, akinél sok amatőr sokkal-sokkal jobbat nyújtott) is, de egyiket sem tüntette ki azzal a figyelemmel, mint minket. Számomra Ő maga volt az elismerés. Neki tetszett, amit a versével kezdtem, és ez volt a legnagyobb élmény, elismerés, amit kaphattam ezen a fesztiválon. 

A nap további részében hallgattuk a többi fellépőt - voltak nagyon, sőt végtelenül jó alkotások, alkotók, zenészek, és voltak kevésbé jók is. Egy csapat volt, akiktől az elején elfogott a menekülési ösztön, és muszáj volt kimennem. Este Sebő koncert volt, amiért már önmagában is érdemes lett volna elmenni a fesztiválra - gyakorlatilag ez is egy rendhagyó irodalom és énekóra volt egyben, de alázattal a zene iránt, profi módon. Fergeteges volt!

 

A fesztivál zárásaként minden költő és zenész-csapat kapott egy kis ajándékcsomagot, emléklapot. Voltak, akik okleveleket is különféle dolgokért. Ígéret szerint fogunk felvételt kapni az egészről, kíváncsian várom.

 

Milyen hatással lesz a fesztivál a továbbiakra? Pl. megfogalmazódott bennem, hogy fogok gyerekeknek való hallgatni valót is írni, már tudjuk, hogy hol lesz ennek a helye is. Aztán, ha már ajándék kötetet kaptam, nem csupán 5 verssel, lesz miből szemezgetni új daloknak valót, és ha benyomásaim nem csalnak, a versek szerzője szívesen fogja ezt venni. Megkeresett minket egy költőnő is, hallván az előadásunkat, hogy szívesen felajánlja a verseit megzenésítésre. Igazából ez is egy nagy elismerés, azt hiszem. És kiderült, hogy a legény, aki a szálláson mellénk csapódott úgy estére, hogy ne unatkozzon, ő is költő, és szívesen veszi, ha esetleg... Szóval lesz hozadéka ennek a hétvégének úgy gondolom, csak legyen hozzá erő, meg idő és társaik is. A lelkesedés megvan :-)