Szeptember közepén kirándultunk. Meglátogattuk édesanyát, aztán pedig Boldvára utaztunk. Ünnepi istentisztelet volt itt, amelyen az Ablonczy testvérek, mi és még néhány távolabbi rokon vett részt, akik a környéken laknak. Kálmán bátyám igehirdetése és Ági néném beszéde után felavattuk Ablonczy Menyhért emléktábláját, aki a reformáció korában, külföldi egyetemi tanulmányai után hazatérve, a boldvai gyülekezetet alapította. A templomban volt egy másik emléktábla is, ami szintén családunk egyik felmenőjének állít emléket, aki kicsit később egy hatalmas tűzvész után segített helyreállítani a falut, a gyülekezetet. A templom különleges, történelem-szagú, érzetű hely, felemelő volt ott lenni. Itt egyébként korábban kolostor állt, s ennek falában találták meg első írott nyelvi emlékünket, a halotti beszédet. Az istentisztelet után megvendégeltek bennünket, majd ismét útra keltünk. Alsószuhára mentünk, dédnagymamám sírjához, s az 1. világháborúban elesett dédnagyapám nevét is megörökítő emlékműhöz. Mindkettő a templom tövében van. Bemehettünk a templomba is. Csodálatos, festett kazettás kis templom. Zsolti bátyám néhány évig lelkész volt itt, s áradtak belőle az emlékek. Fantasztikus érzés volt ezeken a helyeken járni, együtt lenni a családdal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése