Petőfi-200, újabb versek

 Az évforduló kapcsán több új verszenésítés is született. Íme néhány közülük:

Aqvarell - az új hobbi

 Nyár vége felé leltem rá. A YouTube-on találtam egy csatornát, egy horvátországi fiatal hölgy tanít festeni, mutatja be munkáit nagyon jól érthető angolsággal. A neve alapján akár magyar származású is lehetne, de ki tudja? A lényeg, hogy kedvet kaptam tőle, aztán vásároltam hozzá kellékeket, s alig vártam, hogy kipróbáljam. Az alkotótábor alatt sikerült is, ajándékba készítettem egy képet. Aztán nekiláttam karácsonyi képeslapokat festeni - ez még folyamatban van, hiszen sok kell belőle. Nagyon élvezem, kikapcsol, felüdít, felfrissít a festés, bár nem vagyok valami nagy talentum ezen a területen. De igyekszem figyelni, hogyan kell ezt jól csinálni, aztán majd alakul valamerre. Végülis nem célom, hogy festőművész legyek.  

Boldva - Alsószuha, avagy bibliás ősök nyomában jártunk

 Szeptember közepén kirándultunk. Meglátogattuk édesanyát, aztán pedig Boldvára utaztunk. Ünnepi istentisztelet volt itt, amelyen az Ablonczy testvérek, mi és még néhány távolabbi rokon vett részt, akik a környéken laknak. Kálmán bátyám igehirdetése és Ági néném beszéde után felavattuk Ablonczy Menyhért emléktábláját, aki a reformáció korában, külföldi egyetemi tanulmányai után hazatérve, a boldvai gyülekezetet alapította. A templomban volt egy másik emléktábla is, ami szintén családunk egyik felmenőjének állít emléket, aki kicsit később egy hatalmas tűzvész után segített helyreállítani a falut, a gyülekezetet. A templom különleges, történelem-szagú, érzetű hely, felemelő volt ott lenni. Itt egyébként korábban kolostor állt, s ennek falában találták meg első írott nyelvi emlékünket, a halotti beszédet. Az istentisztelet után megvendégeltek bennünket, majd ismét útra keltünk. Alsószuhára mentünk, dédnagymamám sírjához, s az 1. világháborúban elesett dédnagyapám nevét is megörökítő emlékműhöz. Mindkettő a templom tövében van. Bemehettünk a templomba is. Csodálatos, festett kazettás kis templom. Zsolti bátyám néhány évig lelkész volt itt, s áradtak belőle az emlékek. Fantasztikus érzés volt ezeken a helyeken járni, együtt lenni a családdal. 

Ped-2 minősítés

 Tavaly nyáron készítettem el a portfóliómat. Az írás minden percét élveztem. Ősszel a szükséges feltöltendő órákat is hospitáltam és megtartottam. Ez is oké volt. Aztán kiderült, hogy a minősítésre várhatok még egy évet, 2023. 10. 13.-án lesz, a poén kedvéért pénteki napon (amúgy nem vagyok babonás). Ami bosszantott, hogy ennél rosszabb időpontot nem is jelölhettek volna ki, hiszen következő nap volt a Teleki Nap, amin sok feladatom volt (ezt mind tudtam előre). 

Ahhoz, hogy ne kelljen új tematikus tervet csinálnom és úgy jöjjenek ki az órák, ahogy kell, minden órámat meg kellett tartani a 3. és 6. osztályban, amitől totál idegbeteg voltam, mert persze maradt el óra, amit azért csak sikerült bepótolni. Minden időm és energiám a felkészülésre ment el. A minősítés hete előtti héten betegen toltam végig az egész hetet. A minősítéskor hála Istennek nem volt semmi bajom és végül mindennel rendben (f)el is tudtam készülni. 

A kecskeméti kolléganőt (elnök), akit vártunk, ismertem, a bajai szakos kolléganőt nem. Ő egyébként főiskolai tanár is az általános iskolai munkája mellett. Mindketten rendkívül pozitívan álltak hozzá a dolgokhoz, nagyon kedvesek voltak. "A portfólió alapján ígéretes napunk lesz". Ebben én nem voltam annyira biztos. A gyerekek mindkét osztályban nagyon jól viselkedtek, mert erősen meg voltak szeppenve a 4 látogatótól. De szépen, nagyon szépen dolgoztak, nagyon meg voltam velük elégedve. A megbeszélésnél aztán úgy elhalmoztak a sok pozitív megfigyeléssel, hogy majdnem elbőgtem magam, mivel én azért nem voltam úgy elszállva a két órámtól (6.o. - Mátrai képek / Vidróczki nóták, 3.o. - Itt ül egy kis kosárba). Tudtam, hogy igaz, amit mondanak, de nekem ez nagyon meglepő és egyben megható volt, hogy néhány írásmű és két óra megtekintése után ennyire rá tudnak tapintani a lényeges dolgokra, ennyire átlátják, amit csinálok. Csak azért írok le néhány gondolatot, hogy ne felejtsem el, amit sikerült megjegyeznem a sokminden közül, ami elhangzott:

- komplex, tantárgyközi óra: minden volt benne - történelem, irodalom, matek, rajz, földrajz, tánc, szómagyarázat stb...

- sok tálentumot kaptál

- kész vagy az új dolgok megismerésére, tanulására

- élményszerzés

- interaktív

- sokoldalú

- azt is megdicsérték, amit én bénának vagy esetlennek véltem

- "Látszik, hogy a helyeden vagy."

Az órákon volt sok genially (betyárokról, a Mátrai képekről, ritmusos dominójáték), zongorás-énekes dalbemutatás, daltanulás, zongorakíséretes éneklés, színezős feladatlap, táncolás, tapsolás, dalfelismerés ritmuskártyáról. 

A portfólióvédést is geniallyvel csináltam meg, s közben kiderült, hogy a bajai kolléganő ismeri egy kedves volt tanáromat, aki szóba jött, mivel osztálytársak voltak. Hát, ennek a végén is elpityeredtem kissé az elnökasszonnyal együtt, aki többeket ismert, akikről szintén beszéltem. 

Óriási megerősítés volt nekem ez a nap abban, hogy jól, csinálom, amit csinálok. Annak ellenére, hogy a városban, gyülekezetben sokan lenézik a munkámat a többi kollégáméval egyetemben és bárhová elviszik a gyerekeiket iskolába, csak hozzánk nem, még véletlenül sem...

--::--::--::--::--::--

(Néhány kép - a művészeti teremről és az ének órai munkáról:)

Tavalyi képek:

Családi találkozók, nyaralás, táborok

 Idén is volt Tahiban Ablonczy találkozó, amin részt is tudtunk venni egy nap erejéig. Jó volt ott lenni, beszélgetni, látni a többieket.

24. házassági évfordulónkat nyaralással kötöttük össze. Alsóörsön voltunk pár napot. Hétfőn kirándultunk. Elmentünk Nagyvázsonyba, mert kíváncsiak voltunk a felújított várra. Szép lett. Megnéztük a Posta Múzeumot is és elmentünk a kolostorromhoz is. Ott korábban nem jártunk. Persze geoládáztunk is. Hazafelé nagy izgalom volt, mert papa telefonált, csúnya defektet kaptak Alsóörs felé menet (Kádártán dolgozott Barnival). Baj nem lett, de a kereket csak nagy küzdelem árán sikerült lecserélni. Este lementünk a strandra. Vacsoráztunk és egy kicsit fürödtünk is mielőtt kitört a vihar. Kedden egész nap strandoltunk. Csillag felfedezte a játszóteret és nagyon élvezte azt. Szerdán Sobri Jóska kalandparkban voltunk, mert Márti kapott a suliban egy ingyen belépőt év végén. Csillag rettentő mód élvezte az egészet. Kedvence az állatos körhinta volt, de kipróbálta a kvadot és a kötélpályát is. Hazafelé Tótvázsonyban megálltunk a temetőnél és meglátogattuk az utolsó bakonyi betyár, Savanyú Jóska sírhelyét, geoládázás céljából. Csütörtökön Tihanyba hajóztunk. Itt a barátlakásokat néztük meg, mert ott még nem jártunk. Sajnos a geoládát nem találtuk meg, ami igen bosszússá tett, pedig maga a hely és a látvány fantasztikusan szép volt. Ezen az estén pizzát rendeltünk Felsőörsről. Megérte. Sokkal olcsóbb volt és nagyon finom. Előző két éjjel fetrengtem az epegörcsöktől, amit az ebéd / vacsora okozott. A pizzától végre nem volt bajom. Pénteken még strandoltunk egyet, aztán jöttünk haza. Közben az állatainkkal sem volt itthon gond, tyúkok is, kutyák is kaptak önetetőt, itatót, ami egész héten vidáman kitartott. 

Nagyvázsony

Sobri Jóska kalandpark

Tótvázsony

Tihany

Strand

Következő héten a nagyok ifitáborban voltak apával Tokaj-hegyalján. Innen is Padleten ketesztül ment a tudósítás, amit most Zsombor töltögetett fel. 

A Sándor-találkozó most Maradékon volt. Barni nem jött, mert segített papának az Alkonyban tetőt cserélni. Vasárnap indultunk.  Szeremlén megálltunk istentiszteletre, utána sétáltunk kicsit. Baján ebédeltünk a Zsilip Vendéglőben. Nagyon finom és bőséges ebédet kaptunk, sokkal olcsóbban, mint a Balatonnál. A szerb autópályán majdnem belefutottunk egy durrdefektes balesetbe, ami kb. 1 perccel korábban történt azokkal, akik leelőztek minket. Hála az égnek, sérülés nem történt, mindenki el tudott menni a ketesztbe pördült autó mellett. Szállásunk az óvodában volt. Volt kimittud és kirándultunk is. Zalánkemén mellett megnéztük a Duna- Tisza torkolatot. Nagyon érdekes volt. Karlócán meg akartuk nézni a békekötés emlékművét, de helyette jól eltévedtünk. Péterváradon viszont meg tudtuk nézni az erődöt, ami szerintem nagyon hasonlít a komáromi erődhöz. Nagyon klassz volt bejárni. 

Szeremle

Zalánkemén - Duna-Tisza torkolat

Pétervárad

Augusztusban végre rá tudtam venni magam, és rendberaktam a gardróbot. Egy hétbe telt... De már nagy szükség volt rá, mert lépni sem lehetett benne, minden volt mindenhol. 

Az alkotótaborunkba megint jöttek homoródszentmártoni gyerekek is, egy kisbusszal. Mivel a kastély még nem készült el (mai napig sincs még teljesen kész), a vendégek családoknál laktak. Nálunk is volt egy testvérpár, Edina és Attila. Nekik a szüleik is itt voltak egyébként. A tábor nagyon jól sokerült, mindenki jól érezte magát. Volt nagy sírás-rívás, mikor a vendégeink haza indultak, olyan jól összebarátkoztak a gyerekek. 

Így indult a nyári szünet

 Zsombor néhány kollégával elment Kisorosziba hittantáborba. A hittantáborhoz csináltam egy Padlet oldalt, ahová Rita minden nap feltöltötte, mi történt velük. Mivel ezt megosztottuk, folyamatosan követhette bárki az eseményeket. Tetszetős megoldás volt.

Az itthon maradókkal ki kellett pakolnunk a kisiskolát meg a bádograktárat, valamint a kastélyt, mert teljes felújítás vette itt kezdetét. Nagy meló volt. A bádogból vagy 100 mázsa fát hordtunk ki meg még ki tudja mennyi lomot. Jó kis csapatépítő tréning volt, az biztos. 

Itthon a kertben kezdtem nagy csatát a csupasz csigákkal, amik teljesen ellepték a kertet. Az összes cukkini palántámat meg még egy csomó mindent felzabáltak. Végül tejfölös vödrökből csináltam több sörcsapdát, ami szépen gyűjtögette őket. De sokat szedtem össze a tuskók alól is. A palántáimat pedig körbevettem jó rücskös smirglivel, azon nem másztak át a csigák. Másik nagy katasztrófát a levéltetvek okozták. Olyan szinten ellepték a két őszibarackunkat meg a szilvát, hogy azt hittem belepusztulnak a fák. A barackok az összes gyümölcsüket ledobták, a szilván maradt egy nagyon kevés. Naponta cseréltem a ragasztószalagos csapdákat a fákon, mert csurig teltek tetvekkel. Brutális volt. Ami viszont várakozáson felüli termést adott, az a málna volt. Kétszer is tudtam szörpöt főzni belőle. Amivel még meg voltam elégedve, az az uborka volt. Az sem termett még ilyen szépen, mint az idén. 

A Temesváry-ági unokatesóim szerveztek egy nagy családi találkozót Kádártán. Nagyon jó volt ott lenni, beszélgetni, sokakkal már évek óta nem találkoztunk. 

Mivel igen tönkrement már, szétszedtem a tyúkudvarban a "nyári szállást". Barnival, aztán Zsomborral csináltunk egy újat, ami magasabb és sokkal jobb, mint az előző volt. 

A kertbe építettünk egy új sufnit is a tyúkól folytatásában. Áthordtuk ide a gabonáshordókat meg a szerszámokat.  Így a nagyobbik sufniba visszaköltözhettek a biciklik és felszabadult a teraszunk. Ez nagy rendezkedést vont maga után, de már ideje volt. 

Bezártuk a tanévet

 A tanév zárása sok örömöt hozott a gyerekeinkkel kapcsolatban. Mindannyian nagyon szép eredményeket produkáltak. Janka a vizsgái után Pesten, a Természettudományi Múzeumban végezte a gyakorlatát, ahol megbízást kapott egy  paleontológiai kutatásra, amiből egy tudományos munka mellett a szakdolgozatát is írja majd. Barni kitűnően zárta az évet, kitűnően érettségizett, sikerült a német középfokú nyelvvizsgája és mindenféle jutalmakat is kapott. Felvették Szegedre, mérnök informatikus szakra. Kis izgalom és bénázás után végül sikerült bejutnia abba a kollégiumba, ahol Janka is lakik. Márti is ügyes volt, jelesrendű bizonyítványt szerzett, az osztálya egyik legjobb tanulója. Klári kitűnően zárta az első évét Kecskeméten. Emellett játszott a kolis zenekarban és diákpresbiternek is megválasztották. Csillag elballagott a bölcsiből és nagyon büszke volt rá, hogy most már nagy óvodás lesz. Egész nyáron azt kérdezgette, mikor mehet már az oviba, nagyon várta. 

Hála értük Istennek! 🤗💖