Megint Family Magazin. EZT a cikket olvastam, és hát gondolkodóba estem, néha egyetértettem, néha háborogtam. Azt hiszem egyszer már írtam korábban ilyesmiről.
Kortünet avagy KÓRtünet.
Idézhetünk klasszikusokat:
"Azé az ország, aki teleszüli." vagy
"Gyermekiben él tovább a nemzet."
Sokszor az én fejemben is megfordult, hogy minek szülök gyerekeket, mikor egy egyre borzalmasabb világban kell élnünk, élniük. Nincsenek értékek, csak elvárások és önzőség. Minek szülök, mikor az élet vége úgyis az, hogy egyszer meghalunk. Voltak ilyen gondolataim nekem is, nem egyszer. DE bocsi, nem vesztesnek születtem / születtünk, hanem győztesnek. Küzdök és megyek szemben az árral.
Hála Istennek normális családba születtem, értékeket kaptam örökül, szeretetet és áldozatkészséget, odaadást tanultam otthon. Még nagyobb hála azért, hogy a férjem is ilyen háttérből jött.
Olyan főiskolára jártam, ahol nem restellték sokszor-sokszor felhívni a figyelmünket rá, mennyire fontos a gyermekvállalás, sőt, a nagycsaládok léte (és ez hála Istennek sok társunkban pozitív befogadásra talált).
Talán innen ered a harcos kedvem :-)
Talán innen ered a harcos kedvem :-)
Ha egy társadalom tanult, normális értékek szerint élő rétege azt mondja, nem vállal gyermeket, az felelőtlenség. Egy-két nemzedék múlva mi lesz ott? Erkölcstelen embertömegek, akik nem szégyellnek lopni, csalni, hazudni, gyilkolni csak hogy önző céljaikat elérjék, röpke vágyaikat kielégítsék. Nem lesz, aki eltartsa az eltartásra szorulókat, megöli magát a nemzet. Mert az értékvesztett tömegnek bizony eszébe nem jut, hogy ne szüljön, sőt! Egyre több lesz a normálatlan körülmények között élő vagy eldobott gyerek, aki kezelhetetlen, egymás kárára él és mit sem érdekli a másik boldogsága. Rettenetes, mennyire nincsenek céljaik, nem látják az életük értelmét, csak vannak és élnek a ma élvezeteinek. Nálunk is vannak szép számmal ilyen gyerekek. Próbálunk harcolni és elébük tárni egy más világ lehetőségét, de a családi háttér rettenete erősebb, s vajmi kevés esélyünk van.
Aki ilyen világban akar élni, az nyugodtan nyalogathatja gyermekkori sebeit, behúzódhat a csigaházába és stuccpolitikát folytatva élheti gyermektelen életét. Az ilyen embert úgy hívják: vesztes. És vesztessé teszi a társadalmat is.
Mi tudatosan vállaltuk a gyerekeinket, mert harcolni akarunk. Harcolni egy jobb világért, harcolni az értékekért, harcolni a jövőért. Nekünk sem könnyű, mint senkinek sem. De nem egyedül indultunk a harcba, mert velünk van az, aki mindent a kezében tart. Ha rettegnénk a gyerekeink jövője miatt, bizonyára nem is vállaltuk volna őket. De tudjuk, ahogy rólunk is, úgy róluk is gondoskodik Mennyei Atyánk. Mi értékes embereket szeretnénk nevelni a társadalom számára, akik a hasznára lesznek majd felnőttként. Istennel a mi gyerekeink is győztesek lehetnek, akik számára nem a ma élvezete a cél, hanem az Istennel való felelősségteljes élet, aminek a vége nem a halál, hanem az örök élet.
Aki nem akar gyereket vállalni, az a romlást, a halált hordozza magában. Ráadásul nem csupán önmaga számára...
Bocsánat az indulatomért, de rettentő ideges tudok lenni az ilyen hozzáállástól...
Egyre többet gondolkodom azért, hogy éppen mert ilyen sok elhagyott gyermek van, vajon nem lenne-e több értelme, ha saját gyermek helyett örökbefogadnánk közülük néhányat?...Ilyen értelemben én gondolkozom a "gyermektelenségen"...
VálaszTörlésSzerintem érdemes végigélni a gyermekvárás és a szülés csodáját. Ezt semmi nem pótolhatja. Hihetetlen érzés, amikor valaki ott mocorog benned, aztán kibújik és először a kezedbe veheted... Örökbefogadni, nevelőszülőnek lenni úgy is lehet, ha már van sajátod. Így legalább tudod, mit vállalsz.
VálaszTörlésNagyon egyet értek. Jó lenne, ha sokan olvasnának!
VálaszTörlésNálunk van egy asszony, aki 5 saját gyermeket nevelt fel, most 7 kis gyereket nevelnek, mint nevelő szülők.
VálaszTörlésÉn szültem volna 17-et is, ha találkoztam volna értelmes keresztyén pasival (vagy értelmes volt, vagy keresztyén, a kettő együtt ritka, mint a fehér holló). És ezt sok egyedülálló keresztyén nő elmondja, ha nem is ennyire nyilvánosan, és nem is ennyire radikálisan. Ergo: a férjek "kiképzése" a pólyában kezdődik.
VálaszTörlésEz utóbbival igencsak egyet tudok érteni :-)
TörlésNagy egészében igazad van. De úgy gondolom, tilos általánosítani. Sokak életébe nem látunk bele, hogy mi az igazi oka a gyermektelenségnek illetve az egy max két gyereknek. Az igazi okot megkeresve a valódi problémán segítve lehetne - szerintem - megoldani ezt a dolgot.
VálaszTörlésMás aspektusból nézve pedig rengeteg helyen vállalnak gyereket, ahol nem alkalmasak rá a szülők (általában mentálisan)..én tudom becsülni azokat, akik reálisan látva önmagukat azért nem vállalnak gyereket,mert nem alkalmasak a gyereknevelésre.
VálaszTörlésKedves zsuzsablo!
VálaszTörlésTiszteletben tartom az Ön véleményét, azt sem állítom, hogy nem értek vele egyet. Ez a fajta minősítgetés és ócsárolás mások felé azonban minden, csak nem keresztény/keresztyén emberhez méltó viselkedés.
Mindezen nem ártana elgondolkodnia, másrészt vagdalkozás helyett érveljen letisztultabban, mert komoly környezetben ezt a fajta magatartást nem fogják komolyan venni.
Üdvözlettel:
Kovács Ágnes
Szerintem nem is az a kérdés, hogy vállal-e gyereket valaki vagy sem, hanem az, hogy milyen indíttatásból teszi. Az emberek az alapján ítélnek, ami a szemük előtt van, de Isten a szívünket nézi. Azt, hogy valóban az Ő akaratát keressük-e. Nem tudhatjuk, hogy ha valaki nem akar gyereket, nem azért van-e, mert az Úr valami másra hívja. Például,hogy olyan embereknek nyújtson gondoskodó szeretetet, törődést, akik ezt a szüleiktől nem megfelelően kapták/kapják meg. Lehetséges önátadó élettel szolgálni Istent tudatosan gyermektelen házasságban élve is, és a gyermekvállalás is szólhat valakinek a saját egójáról.
VálaszTörlés