Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2013. november 23., szombat

Ami már elkészült:

Az imént említettem, készülődünk. Elsőként Haranghy Géza bácsi verseit néztem meg, mint szívünkhöz közel álló költő alkotásait. Szép, kedves verseket ajánlott fel az idén is. Egy komolyabbat és egy gyerekeknek valót választottam ki közülük:


Egyszer majd haza térsz,
mert elfogy az út.
Kalandod véget ér,
a szíved is húz.

Kék ég és száz virág:
ott ez lesz a jel!
Sok régi jó barát
majd mind ünnepel.

Újra szól az a dal
s a csillagos ég
tó tükrén álmodva
csak neked mesél.

Egyszer majd haza térsz,
mert elfogy az út.
Kalandod véget ér,
a szíved is húz.


****************************


                1

Volt egy tücsköm, fekete,
de nagyon sajnálom!
Költözéskor elveszett,
talán sosem látom.

Fiók mélyén volt helye,
az öreg szekrényben,
gondolt egyet, hegedült
minden este szépen.

                2

Hamarosan, tavasszal,
kimegyünk a rétre,
napsütötte délelőtt
tücsköt fogni kéne!

Kisszobámba újra lesz
apró, tücsök tanya,
újra kedves lesz a ház,
szól a tücsök dana.

Együtt zenél fekete,
zöld és barna tücsök.
Reggelig áll majd a bál!
Én is hegedülök!


Este volt, amikor ez utóbbit letisztáztam, így már nem tudtam a zongorán ellenőrizni, mert a gyerekek aludtak. Reggel mielőtt felébredtek volna, akkor ellenőriztem (ez volt az ébresztő-muzsika). Utána bementem hozzájuk, és Márti ezzel fogadott: "Anya, játszd el még egyszer, olyan szép volt!" :-)
Az első vers kapcsán kisebb vita ébredt fel - vajon miről szól ez a vers? Nekem egyértelműen a halálról, de voltak, akiknek nem - pl. egy régen látott barát / családtag hazatéréséről. Kinek mi tetszik, de majd megkérdezzük a költőt, ő mire gondolt. Mindenesetre megint sikerült megríkatnom a kórus egy részét, amikor megmutattam nekik a dal változatot, mint tavaly az Öregek-kel.

A kötelezően választható évfordulós költők versei közül Zalán Tibor egyik versét választottam, egy aranyos gyerek-verset:

Kócszakállú Hegedős


Kócszakállú Hegedős,

Hová visz a lábad?

Déli szélben,

Barna éjjel

Bámulok utánad.



Kócszakállú Hegedős,

Merre dalolsz éppen?

Hegedűszót,

Csimpolyaszót

Hallgatok az éjben.



Kócszakállú Hegedős,

Csituljon a lárma!

Aki zenész,

Annál az ész,

Az vihet a táncba.



Kócszakállú Hegedős,

Énekelnék véled.

Tengerekről,

Nagy vizekről

Várom visszatérted

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése