Sokszor tapasztaltam már meg, hogy gondoskodó Istenünk van. Ha valamit / valakit elveszítünk, akkor Ő gondoskodik utánpótlásról. Így volt ez a távozó kollégáinkkal kapcsoltban, és volt ez már több soron a kórusban is. Mikor egy-egy nagy érvágás után szomorkodtunk, padlóra kerültünk és azt hittük X távozó után, hogy nélküle nem fog menni, kaptunk helyette mást ajándékba.
Tegnap Kata hozott egy kis ajándékot nekünk: egy kislányt, aki a rokona, és éppen vele töltötte a délutánt, így magával hozta a próbára, ÉS FUVOLÁZIK! Sőt, mi több, hajlandó volt ott helyben bekapcsolódni a próba menetébe és lapról játszani az eredetileg furulyára kitalált dallamot. Csak ámultunk és bámultunk, olyan ügyes és olyan aranyos volt! :-) Gyorsan meg is tanultuk az egyik Petőfi verset, ami éppen azért maradt ki az ősszel, mert nem volt, aki furulyázza. Itt aztán én is csak ámultam és bámultam, mert ismét nem gondoltam volna, hogy ez a dal ilyen jól szólhat a kórussal, a gitárral és a fuvolával. Eddig csak a zongorán hallottam egyben, most meg énekkel, hangszerekkel. Fantasztikus élmény volt - ismét, mint megannyiszor, amikor egy-egy új dalt, kompozíciót először hallok énekszóban.
A ráadás pedig az, hogy kis fuvolistánk nem zárkózott el a továbbiakban lehetséges együttműködés elől. :-)
... a neve jelentése: Isten kegyelmes....
Isten reményen felül ad :-)
VálaszTörlésÍgy igaz :-)
VálaszTörlés