Néhány újság

1. Akit érdekel, egy Tv műsort ajánlanék: 

Pénteken (07.20-án) a Duna Tv-ben 16.20-kor lesz az Ízőrzők című műsor, amit nálunk forgattak, és a kórussal énekelünk benne (hogy hogyan, az majd kiderül :-).

2. Új honlapja készül iskolánknak és a gyülekezetünknek is, ezeket az oldalt lévő képekre kattintva érhetitek el. Még sok munka lesz vele, de lassanként alakul. 

...és még néhány esemény...

Korábbiak, de még nem kerültek fel ide.

A legfontosabb, hogy apánk megkapta 3. diplomáját, és ezzel lezárult egy újabb tanulós korszak.

Aztán a többi inkább képekben:

elvan a gyerek, ha játszik :-)

segítenek tyúkot pucolni - a kis gazdasszonyok :-)

aratás - gabona-hegy mászás

és egy kis mókázás :-)

Továbbra is élvezzük a nyarat :-)

Ezen a héten sem unatkoztunk :-)

Hétfőn sógoromék jöttek el hozzánk a két gyerkőcükkel. A törpék nagyon élvezték a közös játékot, és este még szalonnát is sikerült sütnünk.

Kedden volt a 13. házassági évfordulónk, amit finom ebéddel és fészer-bővítéssel ünnepeltünk meg. A fészerben eddig csak a tűzifánknak jutott hely, de most, hogy duplájára nőtt, így már a bringáink meg a tyúkeledel is belefér. Barni ügyesen segített apjának a tetőn felrakni a hullámpalát. :-) Már nagyon aktuális volt ez az "építkezés", mindannyiunknak örömére szolgál, hogy közös munkával elkészült. :-)

a kis izmos :-)

ez a gyerek még ilyen maszatosan is szép :-)

Szerdán "vödör usziban" = élményfürdőben voltunk a gyerekek nagy örömére. A két nagy élvezettel ugrált az ugródeszkáról a 3 m mély vízbe, meg csúszdázott, a két kicsi pedig felfedezte, hogy a karúszóikkal egyedül is tudnak lebegni, sőt, úszni a vízben. Szóval ismételten megérte elmenni. Bár éjszaka Klári elkezdett ordítani, hogy fáj a füle... összeszedett valami bacit, mert a füle és a szeme is begyulladt (azóta már jól van). 

Csütörtökön nagy útra indultunk: a cél a budapesti állatkert volt. Most az egyszer vittünk magunkkal babakocsit is, így egyszerre csak egy gyereket kellett cipelni, mert váltogatták egymást a kocsiban. Hosszú időt töltöttünk a Varázshegyben, ahol pl. 3D-s filmeket is megnéztünk (a kicsinek ez elég félelmetes volt: Márti: - Anya! Mi most hol vagyunk? A vízben? .... Jajj, nehogy rám lépjen a dínó!!!! stb...) De élvezettel nézték a kacsákat, teknőcöket, egereket, madarakat meg a többi nagy állatot is. Tetszett nekik a villamosozás is és már a buszon sem volt balhé. Szóval ez egy fárasztó, de élménydús nap volt mindenki örömére :-)

a bálna szívében  :-)

Lehet, hogy elfáradtak?

Pénteken itthon tettünk-vettünk, játszottunk, pihentük az előző nap fáradalmait (mivel igen későn értünk haza). Délelőtt Márti leesett a galéria létrájáról, és jól beütötte a keresztcsontját, meg a fejét is.Vérezni nem vérzett sehol, de fájlalta a fülét, így elvittem az orvoshoz: röntgen, sebészet... enyhe agyrázkódás, de a fülének nem történt baja, csontja sem tört, nem is repedt. Angyalok vigyáztak ismételten erre a folyton mászó gyerekre :-)

Szombaton Tahiba mentünk, ahol ismételten egy napot együtt töltöttünk az én nagycsaládommal. Jókat beszélgettünk, játszottunk. Jó volt látni a jelenlévőket, pocakosokat, újszülötteket, aprókákat, nagyocskákat, idősebbeket, szóval mindenkit. és még a gyerekkorunk is felidéződőtt, mert este nagynéném bábozott a kis- és nagy :-) gyerekeknek.

Mivel zárhatnám? Ezen a héten sem unatkoztunk :-)

Kétféle rakott cukkini

Hála Istennek, az idén szépen terem a cukkinink, így elég sűrűn eszünk belőle az utóbbi időben. Így, hogy ne legyen unalmas, többféle módon készítettem el a rakott változatát:

Tojásos-kolbászos rakott cukkini

Ez igazából a rakott krumpli átalakítása.

Egy mély jénaiba, 6-unknak felhasználtam egy jó nagy cukkinit, 5 db főtt tojást, egy karika lecsókolbászt, 2-3 nagy fej hagymát, némi paradicsomot, olajat és sajtot. A rétegek alulról felfelé így alakultak:

- Cukkinikarikák besózva

- Jó bő zsíron sült hagyma a zsírral együtt

- Tojások felkarikázva

- Kolbász felkarikázva

- Cukkini sózva

- A tetejére egy kevés paradicsom, olajjal / zsírral meglocsolva

Az egészet először lefedve sütöttem (hogy legyen leve), majd mikor már félig megsült, levettem a fóliát róla. Mikor készre sült, ráreszeltem a sajtot (így is szépen ráolvadt).

Rakott cukkini tarjával

Ez teljesen más, mint az előző, de nagggyyyyoooonnn finom!

Felhasználtam hozzá egy jó nagy cukkinit, 1/2 kg tarját csíkokra vágva, 2-4 fej nagyobb hagymát, paradicsomot, olajat, sajtot, fűszereket. A rétegei így alakultak: 

- Cukkinikarikák sózva, majorannázva

- Hagymakarikák

- Tarja csíkok sózva, borsozva, petrezselyemmel megszórva

- Hagymakarikák

- Cukkinikarikák sózva, borsozva

- Tetejére paradicsomot tettem némi olajjal meglocsolva

Ezt is először fedve sütöttem, majd fedő nélkül, és amikor megsült, sajtot reszeltem rá.

Kép sajnos nem készült róla, olyan gyorsan elfogyott... :-) No, majd pótoljuk!

Újabb iskolai videók

Végre elkészültem a Családi napunk és a Ballagás - tanévzáró videós beszámolóival. Íme:

Ajándék kirándulások

Anyukám látta, mennyire kipurcantunk így az év végére, és nagy szükségünk van kikapcsolódásra - gyerekek nélkül. Így aztán kisebbik húgommal együtt elvitte a 4 törpikénket nyaralni. (Szegények, nem tudták, mire vállalkoznak... :-)

Mi pedig Zsomborral kettesben nekivágtunk "csövezni" - értsd: sátorozni - a Dunakanyarba. 

Hétfőn némi ügyintézések után késő délelőtt indultunk. Még buszon voltunk, mikor eleredt az eső. Hát, nem akarta abbahagyni, mikor a Kisoroszi révnél kiszálltunk a kishajóból, ami átvitt a szigetre, még akkor is masszívan szakadt... Bevágódtunk az első kiszolgáló egységbe (fagyizó), ahol benyomtunk egy hamburgert - ez legalább kicsit átmelegített. Aztán kétségbeesve érdeklődtünk olcsó szállás után, mivel a kemping, ahová tartottunk, elég messze volt, és ha már első nap totál átázik mindenünk, az tönkreteszi az egész hetet...  A tulaj felajánlotta, hogy maradhatunk nála. Megmutatta a szobát a saját lakásában, ahol aztán befészkeltük magunkat. ... esik... esik... nem tudunk mit csinálni... a tulaj nem túl szépen társalog a macskájával, kicsit piás is... benyomott valami idegesítő TV műsort... biztosan itt akarunk maradni? Hála Istennek elállt az eső, így az elhatározás gyorsan megszületett - irány a sziget csúcsa (pánikszerű meneküléssel). Így aztán összepakoltuk a motyónkat és elindultunk a Szentendrei-sziget legvégére (vagy ha pontosak akarunk lenni, inkább a legelejére). Megérte kimenni :-) Gyönyörű Duna-part, csönd, nyugalom, madárcsicsergés, vízcsobogás, állítólag már esni sem fog (nem is esett). Felvertük a sátrat a sziget legcsücskében, a víztől 2 m-re, felé húztunk egy nagy fóliát a biztonság kedvéért, próbáltunk  olyan fát gyűjteni, ami annyira nem ázott el az esőben. Végül még tüzet is sikerült gyújtani és a lobogó tűz melege mellett, a naplementében gyönyörködve vacsiztunk a szabadban. FENSÉGES!!! :-) Elhatároztuk, hogy ide még a gyerekekkel is vissza fogunk jönni, olyan klassz hely. 

Kedden Dömös felé vettük az irányt. Megkerestük a kempinget, levertük a sátrunkat, aztán a mázsás hátizsákjainktól megszabadulva elindultunk a hegyekbe. Nagyon nagy terveink voltak, mekkora kört fogunk megtenni az erdőben, de erről aztán nagyon hamar letettünk, mert idő - és erő híján nem volt kivitelezhető a kör-túra. Így felmásztunk a Prédikálószékhez (aki még nem volt ott és bírja az erős hegymenetet, annak feltétlenül ajánlom, mert hihetetlenül gyönyörű a kilátás!!! :-), közben megcsodáltuk a Vadállóköveket, melyek szintén csodálatos természeti képződmények. Fent a Prédikálószéknél pihentünk egyet, alig tudtunk betelni a szépséges látvánnyal. Aztán elindultunk visszafelé - lábainkat már ekkor nagyon fájlaltuk. Leérve a Kainz-forráshoz, felfrissülve a finom forrásvíztől, úgy döntöttünk, hogy még elmegyünk a Rám-szakadékhoz is (ha már itt vagyunk). Az elhatározást tett követte és a sötétedő erdőn át pataktúráztunk a hatalmas sziklák tövében. Vízcsobogás, madárcsicsergés, nyugalom, szépség... ez kellett már a megtépázott idegeinknek :-) Mikor visszaértünk a kempingbe, megállapítottuk, hogy közel 8 órán át másztuk a hegyeket... Alaposan megéheztünk, ezért bevettük magunkat a kemping éttermébe. Zsombor egy hatalmas tányérnyi somlóit kért én pedig egy szintén hatalmas tányérnyi köleshalmot (a tejbeköles le volt öntve ribizlivel, málnával, szederrel, ribizliöntettel, tetején tejszínhabbal - nyami-nyami /nesze neked paleo.../). Miután megtöltöttük korgó gyomrunkat, kihasználtuk a kemping adta lehetőséget zuhanyzás céljából. Napelemekkel melegítették a vizet, és csak az így felmelegített víz folyt a csapból - kellemes meleg volt. Végül hulla fáradtan, sajgó lábainkat ápolgatva nyugovóra tértünk. A kemping egyébként szép, igényes, saját úszómedencéje is van, meg teniszpályája, minigolf-pályája - az ára annyira nem volt vonzó (leginkább német és holland autókkal volt tele) - de lehet, hogy csak én nem vagyok képben az ilyen árügyekben...

  

Szerdán szerettünk volna felmászni a Duna túloldalán pontosan szemben levő hegy Remete-barlangjába, de kiderült, hogy a kishajó csak hétvégén közlekedik, így erről lemondtunk. Elmentünk helyette Visegrádra, ahol felszálltunk egy hajóra, ami elvitt minket Esztergomig. Fantasztikusan szép út volt! :-) A hajóállomáson felültünk egy kisvonatra, ami elvitt minket a Bazilikáig. Megnéztük a Bazilikát, felmentünk a kupolához is (kb. 400 lépcsőfok szűkös csigalépcsőn - ez kellett még a fájós lábainknak! :-), közben a hátizsákjainkra odalent a jegyárus nénik vigyáztak.  Megérte felmenni, mert a kilátás megintcsak lenyűgöző volt odafentről.  A Bazilika után ettünk egy nagyon finom fagyit és közben megnéztük a vár nem fizetős részeit. Aztán volt egy előre nem betervezett programpontunk is, meglátogattuk a helyi rendőrkapitányságot. Reggel ugyanis több telefont kaptunk, hogy valaki (sötétlelkű egyéniség) készített Zsombor nevében (az adatait, profilképét ellopva) egy új Fb-profilt, ahová rengeteg undorító (leginkább a készítő saját lelkivilágáról beszélő) dolgot töltögetett fel, és sorban megjelölte Zsombor ismerőseit.  Mit tegyünk? Ezt azért nem lehetett szó nélkül hagyni, mert túlment azon a bizonyos határon, amit még viccesnek tarthatnánk személyiségjogokat meg egyebeket is beleértve, így életem párja megtette élete első feljelentését, hogy kiderülhessen ki is volt ez a "kedves, jó szándékú" emberke. A rendőrség után elmentünk sógoromékhoz, akik Esztergom külvárosában laknak. 

Csütörtökön délelőtt felmásztunk a hegyre, aminek a lábánál sógoromék laknak (még ők sem jártak ott fenn). Innen is szép kilátás nyílt a Dunára, a városra, a Bazilikára. Miután megtudtuk, hogy a gyerekeinket másnap délelőtt viszik haza papáék, úgy döntöttünk, hazamegyünk. (Annál is inkább, mert péntek reggelre vártuk a csibeszállítmányt - 30 csibe-tesót vettünk az egyszem csibénk mellé.) Este otthon még megnéztük az "Üvöltő szelek"-et zárásként (hát ez nem az a csöpögős romantikus film volt - de kettesben néztük, gyerekzsivaj nélkül.)

Péntek délben hazaértek a csemetéink, egymás szavába vágva mesélték a hét eseményeit. Nagyon jó volt kettesben kikapcsolódni, ilyen szép helyeken járni (amióta gyerekeink vannak, ilyesmire nem volt lehetőségünk). És jó újra együtt, itthon. Köszönjük Mamának és Dórinak, hogy ezt lehetővé tették!!!! :-)

Készítettem egy 26 perces összefoglaló filmet is az útról. Részben természetfilmnek, amit akár iskolai órán is meg lehet nézni (megfertőzött a földrajz tanítás), részben pedig emléknek magunknak, meg mindenkinek, aki szereti a szépet.  :-)