Tegnap olyasmi történt a gyülekezetünkben, ami (amióta az eszemet tudom) eddig még sosem. Az előzményekhez szerintem nagyban hozzátartozik, hogy az idei év eleje óta állandó imaközösség működik (néha változó tagokkal) nálunk. Hétfő esténként van az imaóra, ahol rövid áhítat után felsoroljuk, miért imádkozhatunk, miért adhatunk hálát. Az egyik központi téma ezen az alkalmon, hogy városunkért, az itteni családokért, gyermekekért imádkozunk: gyúljon fény az emberekben, érezzék meg, mennyire jó Krisztushoz tartozni, találják meg a hozzá vezető utat...
Az ősz folyamán hírt kaptunk kedves hitoktatónktól arról, hogy bizony milyen hatása is lehet a hittanóráknak: az érdeklődő gyermek hazavitte a hittanórák üzenetét, jó hírét, amire a szülők is felfigyeltek. Igényük támadt arra, hogy jobban megismerhessék Jézus Krisztust. Ez a vágy odáig jutott bennük, hogy felnőtt fejjel konfirmáltak mindketten, és ez alkalommal az egész család meg is keresztelkedett (3 gyerkőcük van).
Hát ez történt tegnap délelőtt minálunk, s nekem még most is a megindulás könnyei szöknek a szemembe, ahogy ezeket a sorokat írom. Lehet, hogy csöppet szentimentális vagyok... De ez egy hatalmas csoda most a mi házunk táján. Isten meghallgatja imádságainkat, és ilyen csodákra képes!!! :)
LEGYEN ÁLDOTT AZ Ő NEVE!
Köszönöm azt, hogy megosztottad ezt a történetet. Ilyenkor érzem, hogy "fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban". Ezt hívom én gyerekmissziónak, amikor a hittanosok a tanultakat elmondják mindenfelé, így növekszik a csoport, hitre jutnak a szülők...
VálaszTörlés/Eredetileg ref. hitoktató vagyok, 12 évet tanítottam, de sajnos már nem hitoktatok (a piszkos anyagiak miatt :-()./