Gyerkőcökkel útközben

Nem is olyan egyszerű gyerekekkel közlekedni, főleg ha sokan vannak és kicsikék, és az ember elég messze lakik a lakóhelye központjától... Sokan gyagyásnak néztek azért, ahogyan én ezt megoldani próbáltam... :)

Az első lépés az volt, hogy Zsomborral csináltattam egy utánfutót, amit a babakocsi hátuljára lehet akasztani. Ez a megoldás leginkább Barninak tetszett:

Mikor Klári megszületett, a legegyszerűbb megoldás az volt, hogy varrtam egy kis elválasztó-háttámlát a babakocsiba, amit könnyedén be- és ki tudok rakni a helyére/ről. Hátul Klári nyugodtan tudott feküdni, olyan picike volt, hogy simán elfért, elől pedig Márti is kényelmesen elférve nézelődött, aludt, és hátradőlve az elválasztónak, Klárit sem zavarta:

itt éppen nagyon beájult :)

 

 

 

 

Egy idő után Klárinak nem tetszett, hogy hátul csak a nővére hátát látja, és ordított egész úton, így helyet cseréltek, és mindketten jól jártak:

Mikor pedig végleg kinőtték az egy babakocsinkat, és Márti még mindig elaludt útközben (így az utánfutós módszer sem volt használható), kénytelenek voltunk egy újabb szállítóeszközt beszerezni. Nos, ez jó vásár volt: biciklihez is rögzíthető (!!!), és babakocsiként is tolható szerkentyű. Sőt, elvileg nem ázik be (nos a tapasztalat már nem ezt bizonyította), de a szél ellen jól véd, és még tele is pakolható. Remek találmány, bárki ötlötte is ki :) És a biciklivel való közlekedés szinte időmilliomossá tett!!!

Hát, így közlekedünk mi, akiknek nincs és mostanában nem is lesz autója. Mellesleg óvjuk a környezetet, és az egészségünket is a rendszeres testmozgással :) Csak az eső ne esne, mikor menni kell...