Egyszer az etika egy jeles professzora egy hatalmas üres uborkásüveggel jelent meg az előadóteremben, az asztalra helyezte, majd súlyos hátizsákjából óvatos mozdulatokkal öklömnyi kövekkel rakta tele az üveget. Amikor a kövek már kikandikáltak a tetején, a hallgatóihoz fordult:
- Mit gondolnak, fér-e még az üvegbe?
- Ebbe már biztos nem! – hangzott mindenfelől. Akkor a professzor egy nagy zacskó kavicsot, és csurig töltötte vele a nagy kövek közét az üvegben, és ismét megkérdezte:
- Vajon most fér-e még valami az üvegbe?
- Most már igazán megtelt!
Erre ismét a zsákjába nyúlt egy nagy zacskó homokért, amit szintén az üvegbe töltött. Amikor megtelt, így szólt a meglepett hallgatósághoz:
- Mi ebből a tanulság? – A tanácstalan csöndben így folytatta: - Úgy vélem, ugyanígy kellene berendezni az életünket. Először a legnagyobb dolgoknak kell megtalálnunk a helyét: hit, hazaszeretet, szerelem, család, hivatás. Ezek után még mindig marad hely az apróbbaknak: hasznos hobbik, mint nyelvtanulás, kertészkedés, sport. És végül belefér az alkalmi apróságok sokasága a bográcsos halászlétől a baráti tarokk-partiig. De a sorrend megfordítása végzetes hiba lenne! A homokkal töltött üvegbe egy kő sem fér! Hova vezet, ha a számítógépes játék megelőzi a közös családi vacsorát, ha a főnök partija előbbre való a becsülettel végzett munkánál, ha a családtagok önpusztító becsvággyal hajszolva a sikert elveszítik a bensőséges kapcsolatot egymással, és a szeretet a közös életben való személyes részvétel nélkül gépies rutinná válik? Csak az az élet lehet nemes és boldog, amelyben az értékek súlyuk szerinti hierarchiába rendeződtek.
-Ordasi Péter-
Hát igen, fontos a sorrend, de mindig tudjuk a helyes sorrendet? Ha nem helyes, akkor boríthatjuk ki a homokot, ha egyáltalán kiborítható, aztán kezdhetjük a nagykövekkel.
VálaszTörlés