Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2011. október 31., hétfő

óraátállítás...

Megkérdezte tőlünk, a több milliónyi pórnéptől valaki, hogy akarjuk-e? Nem. Csak valaki kiötlötte, hogy milyen klassz dolog fél év alatt megspórolni egy egész város egy egész napi teljes energiaellátását... Hogy ez mibe kerül? Nos, évente kétszer több millió főnyi lakosság élete bolydul meg. Ki hogy viseli, mikor belerúgnak a biológiai órájába. Van, aki könnyen átvészeli, van, aki hetekig szenved tőle. Ilyenkor, ősszel még tűrhető is lenne, no de tavasszal, mikor elvesznek tőlünk egy órai pihenést, nos az.... a legjobb jóindulattal is szadizmus. Megéri? Szerintem nem. És most kivételesen irigylem az oroszokat, akik a tavasszal kiszálltak ebből a buliból. Most igazán tarthatnánk velük. 
Ha már annyira spórolni akar a főnökség, tegye máshogy. Lehet kevesebbet nyomni a billentyűzetet, bámulni a kockát (bocsi, sok helyen már leginkább téglatestet), kevesebb légkondit használni (ez úgyis egészségtelen)... Pl. ha megszüntetnék megint a hétfői tévéadást, mint megboldogult gyermekkoromban az így volt megszokott, az garantáltan energiafelhasználáscsökkentő lenne.... (ez csak egy ötlet volt - nekem biztosan nem lennének elvonási tüneteim...)
Hogyan reagáltak a mi gyerekeink? Ma hajnalban a két kicsi 4 óra 30 perckor úgy gondolta, itt a reggel. Végülis hétfő van, és a biológiai órájuk szerint ilyentájt szokott apa kelni. Hosszabb rábeszélés után csodák csodájára hajlandóak voltak még aludni egy kicsit, így azért nem kellett teljesen elátkozni  a reggelt...

2011. október 30., vasárnap

Szolgák jönnek és szolgák mennek...

Az elmúlt egy év alatt sok sírhalom mellett kellett megállnom. Család, barátok, ismerősök. Legutóbb a szomszéd falubeli nyugdíjas lelkész sírjánál jelentünk meg - elég sokan. Sok-sok szolgatársa, ismerőse kísérte utolsó útjára Laci bácsit, az egész szertartás bensőséges, és megható volt.
Még gyerek voltam, mikor a szomszéd faluba költöztek. Menye lett a hitoktatója kamasz fejemnek - s egyben akkori lelki anyja is. Aztán gimiben a legkisebb fia pártfogolt minket, fiatal, kezdő lelkészként. Felnőtt fejjel hazatérve kollégák lettünk középső fiával, és feleségével (kamaszkori hitoktatómmal). Aztán régi kedves hitoktatóm a lányom szeretett tanítónénije is lett, amíg az élet másfelé nem sodorta. Fájt, amikor elment, mert fontos személye volt életemnek. Laci bácsi helyettesítette néha aput, ilyenkor hallottam prédikálni. Sok mondanivalója volt, bátorította keresztyén életünket. Nagy műszaki ember is volt - sok-sok felvételt készített kórustalálkozókról az egyházmegyénkben. De a két vecsei kórus énekét is felvette egy alkalommal, ahol himnuszokat, szózatot énekeltünk a templomban - közhasználatú célból. Itt volt az esküvőnkön is (azok a kések a legjobbak ma is, amiket tőlük kaptunk :-). Szóval számtalan emlék köt mind hozzá, mind családjához. Ezért volt nehéz, de mégis jó ott állni a családja mellett a temetőben. Látni a szomorúságuk mellett a békességüket is, hiszen Laci bácsi nem egyszerűen elment, hanem hazament Teremtőjéhez. 
Sok kósza gondolat járt a fejemben a közelmúlt halottaival és a jövendővel kapcsolatban. Ha nekem egyszer nagyon közeli halottam lesz, szeretnék elbújni az egész világ elől... (a barátnőm halála olyan szinten ütött ki a nyáron, hogy a temetésére sem voltam képes elmenni, nem tudtam szembenézni a sírjával... a mai napig nem bírtam megemészteni, ahogy ő hirtelen távozott közülünk... talán sose fogom...)


PIROSORR - Bohócdoktorok

A minap kaptam egy levelet. A Bohócdokik alapítványa volt a feladó. Már megszoktuk, hogy így Karácsony előtt jönnek innen-onnan adománykérő levelek. Mikor módunkban áll, szoktunk is kisebb összegeket adományozni ezen felhívásokra. De ez most személyes lett. Miért? A bohócdokik kórházban fekvő beteg gyerekeket igyekszenek felvidítani, hogy könnyebben gyógyulhassanak. De ezt nyilván sokan tudjuk is, mert TV-ben is lehet őket látni. 
Miért könnyeztem meg mégis egy kicsit a levelüket? Nem, nem volt megható. Csak éppen eszembe jutottak azok a napok, amiket Jankával, Mártival kellett kórházban töltenem. Hála Istennek, nem voltak súlyos betegek, nem is voltunk hosszú időt bent, de aki még nem próbált meg gyerekkel kórházban lenni, az nem is tudhatja, milyen az. Gyereknek és szülőnek egyformán rettenetesen megterhelő. Lelkileg főleg, de fizikailag is. És éppen ezért tudom nagyra becsülni ezt a diakóniai lelkületű munkát, amit ezek a művész-dokik végeznek. Felbecsülhetetlen érték - gyógyszer az, amit adhatnak jelenlétükkel, mókáikkal. Mert a mosoly gyógyít. Ezért mosolyt varázsolni egy beteg, meggyötört gyerkőc és szülője arcára - hatalmas dolog. Szóval a magam részéről,én támogatni fogom őket, és biztatlak téged is kedves olvasóm, tedd te is ezt - amennyiben módodban áll természetesen.



2011. október 29., szombat

Képeslapok - karácsonyi vásárra

Tanári karunk úgy döntött, karácsonyi vásárt rendezünk az iskolánk javára. Sok-sok ötlet érkezett, reméljük sok meg is fog valósulni. Én a magam részéről csuhé-angyalkákat csináltam (CsutkaIlda alapján, meg önállóan is), meg képeslapokat. Most az utóbbiakat szeretném megmutatni, mert ez teljesen egyéni kreáció. Ez nálam egyébként már szokásos: évek óta magam gyártom le a karácsonyi üdvözlőlapjaink tömegeit. Egyrészt mert egyéni, másrészt mert a szívem szeretete is benne van legalább ebben a kis apróságban, és ezt remélhetőleg az is érzi, aki kapja :-)
Az az ötletem támadt, hogy sokan nyilván nem tudtok személyesen eljönni a Gróf Teleki Refi karácsonyi vásárára, de ha esetleg annyira megtetszenék egy-egy képeslap (kinyithatósak), hogy szívesen vásárolnátok belőle (ezzel támogatva iskolánkat), akkor nálam lehet rendelni belőlük (az árát még nem tudom, de kb. 100 Ft/db lesz).




Ígék tegnapról...

"Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,
hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak."
Jób 5, 6-7

"Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd!
A mindenható fenyítését ne vesd meg!
Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít."
Jób 5, 17-18

őszi képek :-)

Híd - Apostag felől a Duna-parton

házunk tája


napfelkelte - ma reggel 

2011. október 27., csütörtök

Ákos - Adj hitet

Főzés közben megint rádiót hallgattunk, mert Klári "zene"-t akart :-) Most nem a Bartók szólt... Ezt a számot hallottam, és mivel most elég depis vagyok, úgy szólt is hozzám kicsit. Ha van kedvetek, hallgassátok meg: