Vár a gyógyfürdő ablakából. Ez a látvány van előttünk a gyógytorna közben. Igazán szép.
Ma egy kimerítő nap után, amikor az érettségi miatt teljesen felborult a megszokott iskolai rendünk, improvizálni és helyettesíteni kellett egész nap, hát kellett egy kis kikapcsolódás. Régóta terveztem, ma meg is festettem. Ezzel most meg vagyok elégedve. 😊
Márti kapta el ezt a pillanatot, maga sem hitte, hogy így sikerült a lepkét lefényképeznie. 😊 Én meg kísérleteztem...
A nyáron olvastam egy 4 kötetes sorozatot Aba Amédáról és családjáról, ami igen-igen tetszett, és ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy a helyszíneket is be kellene járni, ahol a történet zajlik. Jártunk már ezen a vidéken nem is egyszer, legutóbb az ősszel, mikor anyósomat vittük sír-látogatásra a családi sírokhoz, de akkor a hosszabb kirándulás nem volt lehetséges. A tavaszi szünetben ellátogattunk anyósomhoz, és odafelé útba ejtettük az ősi Aba családi sasfészket. Abaújvár közvetlenül a határ mellett fekszik, Kassa közelében. Természetesen már itt is sok szlovák lakik, mint annyi határmenti kihalófélben lévő magyar faluban - gondolom, itt olcsóbb az élet, házvásárlás, mint odaát... Vár már rég nincsen itt, de a helye jól látszik. Kintről olyan, mintha meredek hegyoldal lenne előttünk, jó magasan - ez a régi várfal. Bent is körben végig látszik a sánc a hatalmas terület szélén. Eredetileg 9 m magas körül volt, ma 5-6 méteres a sánc, ami a tatárok ellen is biztos menedéket nyújtott a bent lévőknek. A "vár" után megnéztük a református templomot, amiben a mész alatt freskókat találtak - igen tetszett, szép. Ezután elindultunk a "Grand Canyonba". Útközben nagy csörtetés volt mellettünk a bozótosban - lehet, hogy vaddisznó volt? A "kanyon" szép és érdekes volt, de mivel felettünk dörgött az ég és sötétlettek a felhők, igyekeztünk gyorsan bejárni az utat. A geoládát Zsombor találta meg, pedig már éppen vissza akartam küldeni Csillaggal, mert féltünk, hogy a nyakunkba szakad a vihar. Az ég kegyes volt hozzánk, megúsztuk egy csepp eső nélkül, a vihar elment mellettünk. A kilátás pedig gyönyörűséges volt. Érdemes volt rászánni az időt (kitöltötte az egész délutánt a nézelődés).
Folytatva útunkat anyósomhoz, az Aranyosi-völgyön keresztül haladtunk. No, itt már esett az eső. A hegyről lefelé patakokban folyt a víz, néhol keresztül az úton is. Az erdőből kiérve rosszabb lett a helyzet, hatalmas vízátfolyásokon kellett áthajtanunk, s néhol a hegyi utakról rengeteg kisebb-nagyobb követ is kihordott az áradat az útra. Sose láttam ilyet még... A kocsi végül megúszta ezt a kirándulást épségben...
Megihletett az udvarunkban gyönyörűen virágzó Júdás pénze virág. Gondoltam, az idei locsolók (csak családtagok járnak felénk) ilyen könyvjelzőket kapnak. :-)
Nem bírtam ki, rendeltem jó minőségű (igen drága - később rájöttem, hogy van ezeknél még jóval drágább is...) akvarell festékeket, köztük különleges színeket is (metálfényű és interferens). Nagyon vártam a csomag érkezését. Az első döbbenetem, mikor kinyitottam némelyik festékesdobozt, hogy milyen miniatűr mennyiség van bennük 1-1 színből. Aztán alig vártam, hogy kipróbáljam.
Hát, ezt tanulni kell. Mármint a festékek használatát, színkeverést stb... Nianiani-tól néztem két levélkompozíciót, azzal kísérleteztem, meg a három korábbi mintával is. Nagyon tetszik, izgalmas dolgokat lehet művelni ezekkel a festékekkel, végre tudok olyan színeket is kikeverni, amit eddig nem sikerült.
Variációk egy-egy témára. Az ötleteket youtuberektől vettem (Nianiani, MorenaART).
Ki gondolná, hogy 46 évesen kap olyan ajándékot, amire gyerekkorában vágyott...
Karácsonyra kaptam egy lego virágot Mártitól. Miért nagy szó ez? Életem első legója. Mi gyerekkorunkban nem kaptunk legót, mert nagyon drága volt, senkinek nem volt rá pénze. Persze barátoknál szívesen játszottunk vele. Aztán felnőttként sem vettünk a gyerekeinknek, mert mi sem tudtuk megvenni. Persze építőkockákat sokfélét vettünk, és én nagyon szerettem, most is szeretek ezekkel játszani. Ezenkívül az én gyerekem a saját ösztöndíjából vette meg ezt az igencsak drága játékot, ő nem sajnálta rá a pénzét... különös érték... Ma összeraktam. A képek alapján könnyebb volt összeállítani, mint egy Yusk-ös lapraszerelt bútort. Nagyon élveztem és szép is lett. 🥰
A szünetben el akartunk menni anyósomhoz, hogy meglátogassuk. Mivel azonban nem sikerült meggyógyulnunk rendesen, úgy döntöttünk, nem viszünk neki ajándékba covid gyanús ragályt. Itthon maradtunk. Viszont Klárit szerettük volna meglepni valamivel a szülinapján, ha már az utazás is elmaradt, meg a nagy családi ebéd is, így elmentünk Martonvásárra. Megnéztük a Beethoven Múzeumot, meg a kastélyparkot. A múzeum tetszett a muzsikus lányaimnak, csak Csillag akart egyfolytában éhenhalni. A parkban hideg szél fújt, amitől eléggé átfáztunk, és ebben a borongós téli időben nem is mutatta meg igazi pompáját, de azért láttunk érdekességeket, pl. egy mocsári ciprust, ami körül cseppkő szerű légzőgyökerek nőttek ki a földből. Az ebédet egy pizzériában költöttük el. Nagyon finom és bőséges kaját kaptunk, kedves kiszolgálással. Csillag életében először volt hajlandó megenni a rántott csirkemell darabkákat, ami nagyon bejött neki. A maradékot ette vacsorára, meg ma reggelire és ebédre is. Jól beosztotta.
