...az a hely, ahol Isten ott van.
Mózesnek ezt mondja Isten, mikor odamegy az égő, de el nem égő csipkebokorhoz: "Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre." (II. Mózes 3, 4-6)
Tisztelet. Hol van ma már a tisztelet, az Isten tisztelete? A Neki szentelt helyek tiszteletben tartása? A Neki szentelt idők és tevékenységek tiszteletben tartása?
"Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, elmegyek hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és neked is higgyenek mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát az ÚRnak. Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat. Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. És vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek fölmenni a hegyre, még a szélét se érintsétek! Meg kell halnia mindenkinek, aki érinti azt." (II. Mózes 19, 9-12)
Isten elé csak tisztán lehetett menni a papoknak is. Ha ez így volt, mikor a választott nép választottá vált, miért lenne máshogy ma?
Két megdöbbentő esemény történt mostanában, ami miatt ezt most leírom.
1. Volt pár hete egy esküvő a templomban. Református pár, ősi református családokból. A menyasszony dédmamája a gyülekezetünk oszlopos, odaadó tagja volt, nagyon szerettük. Dédnagyapja presbiter. A menyasszony ugyan kb. csak a keresztelőjekor és konfirmációjakor járt templomban az esküvője előtt, a vőlegényt nem ismertem, nem helyi. A polgári szertartást a templomudvarban tartották, kaptak rá engedélyt. És akkor az történt, amire szerintem kb. senki sem számított. Miután a vőlegényt az édesanyja az anyakönyvvezető elé vezette, láttuk, hogy az utcáról egy talicskát kezdenek tolni a koszorúslányok párjai, miközben elkezdett üvölteni a Metallica a hangfalból... A talicskában pálinkás üvegek voltak, amit ott meg is húzott az ifjúság, természetesen a vőlegénybe is töltve egy-két kortyot... Aztán hirtelen váltás - szép zene és jöttek a koszorúslányok, menyasszony.
Értem én, hogy legénybúcsú, de az már nyilván megvolt valamikor korábban. Ezt itt miért kellett? Egyáltalán nem volt odavaló a templomkertbe sem a zene, sem a cselekedet. Az Isten színe elé készülődtek. Így??? Tényleg az Isten színe elé készülődtek? Vagy csak egy családi hagyományt kellett követni azzal, hogy eljöttek a templomba. Tudták, hogy hová jönnek? Hogy ott mi illik és mi nem? Nem csak ők nem tudták - a vőfélyük hangosan így terelte bent a népet a templomban: - Az oltártól ebbe az irányba legyenek kedvesek leülni! - Apám! Mielőtt bemész egy templomba, tájékozódj! A református templomban nincsen oltár! A fényképészek simán bevágták a táskájukat a Mózesszékbe, ami a lelkészek elkülönített ülőhelye a templomban. ... Tényleg ennyire tájékozatlanok az emberek? Tényleg ennyire nem számít semmi sem? Tényleg ennyire nem érzik azt, hogy "szent az a hely ahol állsz"?
2. A héten volt egy tüntetés Pesten. A Ferenciek terére szervezte az országgyűlési képviselő. A téren ott található a Ferencesek rendháza, temploma. A rendnek megvan a maga évszázados életritmusa, rendje, többek között, hogy este 6 órakor vesperás van - azaz misét tartanak a temploban. A templomba pedig harangszó hív. A templom előtt ott a tüntető tömeg, akik ordítoznak, hangfalakból szól az éppen aktuális felszólaló mondókája. Odabent gyülekeznek azok, akik szeretnének elcsendesedni és az Istenre figyelni a nap végén. És a kintieket zavarja az elhallgatni nem akaró harangszó. Az a harangszó, amely tiltakozik, mert már nem először fordul elő ez a közterületen zajló hangoskodás, mely nem veszi figyelembe azt, hogy odabent az Isten előtt szeretnének elcsendesedni az emberek. És bemennek megzavarni a misét. És amikor kijön a szerzetes, akkor a szervező nagy büszkén odamegy hozzá, hogy ő amúgy református kántor, és bocs, de nem tudja máshol tartani a rendezvényét... A szerzetes válasza - ez intelligencia kérdése... Igen, az. És a tiszteleté is. Tényleg nincs a hatalmas fővárosunkban gyülekezésre alkalmasabb hely, mint egy templom bejárata? Tényleg nincs annyi tisztelet egy állítólagos keresztyén, templomos emberben, hogy ne zavarjon meg egy misét? Mit szólna, ha valaki ezt egy olyan istentiszteleten csinálná, ahol ő éppen kántorizál??? És azon van fennakadva, hogy a szerzetes azt mondta, hogy bűnösök, akik odakint vannak, mert ebben a kérdésben csak Isten ítélhet. Igen, csak Isten ítélhet. De az ő szavát, ami adott esetben az Ő ítélete, vannak, akik közvetítik - pl. egy próféta, egy szerzetes, egy lelkész, de akár egy egyszerű ember is. Nem csupán a szálkát kéne észrevenni a másik szemében, de a gerendát is a sajátban... "Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Máté 7,21) Az Isten akaratát cselekszed? Azt teszed, amit Ő mondott neked, hogy tedd meg?
Jézus virágvasárnap kegyetlenül kiverte a templomból az árusokat. Miért? Mert megszentségtelenítették a helyet, ami az Istennek szentelt hely. Te, kedves képviselő úr, kedves kántor kolléga, ugyan mivel vagy különb azoknál az árusoknál???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése