A szünetben el akartunk menni anyósomhoz, hogy meglátogassuk. Mivel azonban nem sikerült meggyógyulnunk rendesen, úgy döntöttünk, nem viszünk neki ajándékba covid gyanús ragályt. Itthon maradtunk. Viszont Klárit szerettük volna meglepni valamivel a szülinapján, ha már az utazás is elmaradt, meg a nagy családi ebéd is, így elmentünk Martonvásárra. Megnéztük a Beethoven Múzeumot, meg a kastélyparkot. A múzeum tetszett a muzsikus lányaimnak, csak Csillag akart egyfolytában éhenhalni. A parkban hideg szél fújt, amitől eléggé átfáztunk, és ebben a borongós téli időben nem is mutatta meg igazi pompáját, de azért láttunk érdekességeket, pl. egy mocsári ciprust, ami körül cseppkő szerű légzőgyökerek nőttek ki a földből. Az ebédet egy pizzériában költöttük el. Nagyon finom és bőséges kaját kaptunk, kedves kiszolgálással. Csillag életében először volt hajlandó megenni a rántott csirkemell darabkákat, ami nagyon bejött neki. A maradékot ette vacsorára, meg ma reggelire és ebédre is. Jól beosztotta.
Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése