Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2025. szeptember 28., vasárnap

Lakodalom volt a mi utcánkban...

Hát kérem, ez is eljött. Elsőszülöttem anyóst csinált belőlem. 

Nagy lakodalmat akartak. Én meg a hátam közepére se kívántam a nagy lakodalmat - kezdek eléggé antiszociális lenni. Több, mint egy éve szervezték, lefoglalták a helyszínt. Az egyetlen bíztató a történetben az volt, hogy vőfélynek, azaz nőfélynek az én kedves gimis barátnémat kérték meg, s ez reményt adott rá, hogy minden rendben lesz. Utólag azt kell mondanom, büszke vagyok a fiatalokra, jól megszervezték az egészet. 

Szóval szépen sorjában. A nyár vége azzal telt el, hogy koszorúslány ruhákat varrtam a két középiskolásnak. A kicsinek hála Istennek volt örökölt, úgyhogy azon csak igazítani kellett kicsit. 

A polgári eskvő itthon volt, augusztus 23.-án. Csak a testvérek és nagyszülők voltak itt. A tanúk Barni és Krisztián voltak. Utána nálunk volt egy kerti parti. Az esküvőn a muzsikás testvérek szolgáltatták a ki- és bevonuló, valamint a gyűrűhúzós zenét. Igazán megható, kedves alkalom volt több bénázással, de az bőven belefért. A délután folyamán még végig beszéltük, pontosan kinek mi is lesz a dolga, vásárolnivalója a lagzival kapcsolatban. Én péládul asztaldíszeket készítettem a szeretetvendégséghez az asztalokra (ezek most már a termemet díszítik a falon).

Szeptember 13.-án volt az egyházi esküvő Kispest-Rózsatéren, a lakodalom pedig Szigethalmon. Ez a két helyszín egymáshoz viszonylag közel van, Fót - Dunavecse között pedig kb. félúton. Előző héten nagy sütis-doboz bevásárlást tartottam, aztán csütörtök-péntek nagy sütés is volt. Péntekről elkértem a lányokat a suliból, úgyhogy mindebben nekik is részük volt. Anyuék vitték a virágokat és a szeretetvendégséghez a cuccokat fel Kispestre, ők készítették elő a szeretetvendégséget. Mi Szigethalmon díszítettünk délelőtt, mivel ott előző éjjel egy másik lagzi volt... (ez aztán a klienskímélő szervezés a rendezvényhelyszín részéről...). Aztán rohantunk Kispestre. Ott gyorsan átöltöztünk, ettünk pár falatot, amit anyu hozott mindenkinek, aztán már jött is a fiatalok búcsúztatása a családtól. Zsuzsi olyan szépen vezette ezt a dolgot, hogy nincsenek rá szavaim. A végén majdnem együtt sírtuk el magunkat...  Megérkeztek a vendégek, megtelt a temlpom. A fóti kántor játszott bevonulót az orgonán, az énekeket a szegedi egyetemi gyülekezet dicsőítő zenekara kísérte - és többségében énekelte is, mert nem ismertük az énekeket, amiket játszottak. A fóti Hála Énekkar is énekelt. Gyönyörű volt minden ének, én csak sírtam és sírtam. A szertartás végén a nagyszülők is megáldották a fiatalokat. Nagyon megható, szép esküvő volt. A szeretetvendégségben jól fogyott a sütemény, a szendvics mind egy szálig, de azért tudott még pakolni magának, aki akart. Hála Istennek sok segítség volt a rendrakásnál is - a testvéreim, Vörös Balázsék, egy pár fiatal barát. A lakodalomba mi értünk oda legkésőbb. Nagy fotózkodás folyt, aztán bementünk. Nagyon finom volt a vacsora, ügyes és gyors a kiszolgálás. Zsuzsi fantasztikusan vezette az estét. A mulatság kezdetén egy roma dicsőítő zenekar muzsikált egy órát, aztán voltak játékok és közkívánatra betetett zenék is. Csillag 10 óra körül majdnem ülve elaludt, úgyhogy el kellett mennem vele aludni. Mondjuk én is eléggé ki voltam addigra purcanva. A szállás egy erdei iskola konténerházaiban volt. Kívülről tök jól nézett ki, de belülről a hangszigetelése nulla volt, a másik szobában azt is hallottuk, ha valaki megfordult az ágyon... No, azért aludtunk is egy keveset. Barni, a hős sofőr ugyan a legkevesebbet. Másnap délelőtt aztán jött a rendrakás magunk után. Azt kell mondanom, a sütik, kaják teljesen jól elfogytak, csak nagyon keveset kellett hazahozni belőle. Életmentő volt a szeretetvendégségből megmaradt termosznyi kávé. Délben aztán már el is tudtunk indulni haza. Közben brutálisan megfájdult a fejem, egész délután vergődtem. 

De minden szépen és rendben lezajlott, szép és megható volt. Áldás kísérje a fiatalokat!

Nászúton Svédországban voltak. Szép volt az útjuk, csak a végére Janka megbetegedett, magas lázzal jött haza. (Követi nagyanyja péládáját, aki hasonlóképpen járt anno...) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése