Nyár

Június végén volt Boti sógoromék esküvője Vámoson. Összegyűlt majdnem az egész család. Szerettük volna kirándulással egybekötni, de odafelé az eső mosta el a kirándulást, hazafelé meg a brutális fejfájásom. Azért szép volt ez az esemény és jó volt találkozni, beszélgetni a többiekkel.

Júliusban az egy hetes szabadságunkat ismét a Balatonnál, egészen pontosan Kádártán töltöttük. Hát ez most nem a legjobb nyaralás volt. Történt ugyanis, hogy hétfőn a vihar velünk együtt érkezett Veszprém határába. Hatalmas széllel, esővel. No, de kezdjük az elején. Délelőtt Tác felé vettük az irányt, hogy megnézzük a római kori emlékhelyet, Gorsiumot, amit eddig még nem láttunk. Jó meleg volt, túlságosan is. Azért szépen körbejártuk a területet, ahol igazán látványos épületmaradványok állnak, tényleg érdemes megnézni. Sőt még hatalmas nyuszikat is láttunk itt-ott ugrálni a területen Csillag nagy örömére. Innen indultunk tovább, s ahogyan már írtam, Veszprém határában átsöpört rajtunk a vihar. Mire Kádártára értünk, már csak csepegett az eső, szóval gyorsan el is szállt. Kádártán megálltunk a vendéglőnél, ahol igen finom ebédet ettünk. Délután lementünk Alsóőrsre, hogy a vihar elmúltával lenézünk a strandra, hiszen még nem volt olyan hideg, ám a hét további részére igen rossz időt ígértek. No, ott jött a meglepetés. Az egész falu tele volt letört faágakkal, félbetört és kidőlt fákkal. A vihar teljesen letarolt mindent, a strandot be is zárták. Szevasz fürdés. Visszamentünk Kádártára, s jobb híján rendezkedtünk a házban meg játszottunk és meglátogattuk a szomszédban Éva néniéket. Közben Barni is megjött egyszál rövid ruhában. Mivel a gyerekeink ilyen nagyon lazán készültek a rossz időjárásra, ezért boltozni is kénytelenek voltunk - némi melegebb ruhát kellett szerezni nekik. Meg vettünk a házba is egy pár kényelmi szerkentyűt, ha már így bezáródtunk. Minden nap másik kajáldát próbáltunk ki. A Tescónál vettünk gyrost, aztán pizzát, de a kifőzdét is kipróbáltuk, ami nem volt rossz. A kedd tehát nagyjából rendezkedéssel és vásárlással telt el. Meg felfedeztük, hogy a Tescóban van egy gyerekmegőrző játszóház, amit Csillag nagyon élvezett. Szerdán keresztanyunál jártunk, közben a fiúk papával bojlert szereltek a házban. Aztán Kádártán próbálták a vízvezetéket szerelni, de nem sok sikerrel. Én közben anyuval elmentem hűtőt venni, azt is beraktuk a konyhába. Este Annáéknál jártunk, ahol olyan jót beszélgettünk, hogy alig bírtuk abbahagyni... Csütörtökön délelőtt az állatkertbe mentünk, mert ezt megígértük Csillagnak. Ott is ebédeltünk - ár-érték arányban ez volt a hét legjobb választása. (Utána jött a Tescós kifőzde.) A játszótérről hamar elindultunk, mert cseperegni kezdett az eső. Este lementünk Alsóőrsre és sétahajóztunk egyet, mert az már működött. Kalandor gyermekeink megmászták a hatalmas kidőlt fát is a kikötő bejáratánál. Pénteken délelőtt Balatonfüreden voltunk. Sétáltunk a parton, mentünk a városnéző kisvonattal, ahol rengeteg érdekességet megtudtunk a városról, aztán elmentünk a Jókai villába is. Kicsit morogtam, hogy Zsombor miért kér idegenvezetést, de nagyon jól tette, mert a hölgy annyi érdekességet mesélt, hogy az hihetetlen. Ja, és közben még geoládáztunk is. Szóval ha nem is ez volt az évszázad legjobb nyaralása, azért mégsem volt annyira borzasztó, igyekeztünk a körülményekhez képest a legjobbat kihozni belőle. 

Szombaton Tahiba mentünk Ablonczy találkozóra. Itt történt egy igen szokatlan esemény. Unokatesóm világbajnok szkanderos fia hozott magával padot, és sorba szkanderoztak a fiúk. Zsombor is beállt. Egyszer nagy recsegés, fájdalom... Hát oké, nem erőlködött tovább, de a kezét sem igen tudta mozgatni, ámbár semmi sem látszott rajta. Másnap, mivel még mindig igen fájt neki és rágtam a fülét, beleegyezett, hogy menjünk át a sürgősségire. Nos, kérem, eltört az orsócsontja, be is gipszelték. Mondták neki, örüljön, hogy nagyobb baj nem lett, mert lehetett volna. Így aztán gipszelt kézzel ment a fiatalokkal a Csillagpontra. 

A következő hét végén volt Levente sógorom 10 éves szadai lelkipásztorságának ünneplése, amire minket is meghívtak, és el is mentünk. Onnan hoztuk el anyósomat, aki utána egy hétig nálunk volt. Hétfőn vissza kellett mennie Zsombornak ellenőrzésre, s addig gyúrta a dokit, hogy vigyázni fog a kezére, míg végül nem rakták neki vissza a gipszet. Megúszta bő egy héttel. De a kezét persze nem bírta kímélni - meghozták a fát, neki már talicskázni kellett. Azért a keze lassan rendbejött. 

Következő vasárnap istentisztelet után indultunk Maradékra anyósommal együtt. Baján megálltunk ebédelni a Zsilip Vendéglőben, amiben ismét nem csalódtunk, nagyon finom és bőséges ebédet kaptunk. Közben a gyerekekkel még a geoládát is megkerestük a közelben. Estefelé értünk Maradékra, ahol a Sándor családi találkozó volt, bár igen csekély létszámmal. Akik ott voltunk, jól éreztük magunkat. Megnéztük a lelkipásztori földet is a falu határában - igen klassz hely. Kirándultunk is egyet, a redneki várromot néztük meg, meg a háborúban szétlőtt tévéadót a közelben. Itt is kerestem a geoládát, de szerintem az elűnt, mert csak a helyét találtam meg. Szerdán ebéd után indultunk haza. Csütörtökön hazavittük anyósomat, a gyerekek itthon maradtak. Brutális forgalom volt az autópályán... Este még igyekeztünk tenni-venni a kertben egy kicsit - Zsombor füvet nyírt, én a szőlőt igyekeztem rendbetenni. Pénteken reggel aztán igyekeztünk haza. Hosszú volt a hét és rengeteget kellett vezetni...

Az iskolai alkotótábor augusztusban volt, és ismét itt voltak homoródszentmártoni barátaink is. Szép hét volt ez is. Hétfőn este mi láttuk vendégül a szentmártoniakat - nyársat sütöttünk meg tárcsáztunk. Jól érerzték magukat, úgy tűnt. Itt voltak Bandi bácsiék, Dóriék, anyuék meg Richárd is. Csak sötétedéskor a szúnyagok zavarták szét a társaságot. Kedden az öreg parókián volt közös vacsora, utána pedig Contini koncert a művházban. Nagyon jó volt és hála Istennek sokan el is jöttek. Szerdán Bandi bácsiéknál volt a vacsora, csütörötkön Erikáéknál. Pénteken az iskolában búcsúest. Nagyon sűrű hét volt, alig jutott idő beszélgetni, de azért remélem, nem csak mi éreztük jól magunkat közben. 

Az új magaságyásaink szépen teljesítettek - kb. 2 kg borsót raktam be a fagyasztóba, tavasszal fantasztikus retek volt benne. Nem panaszkodhatom a kertre - zöldbabot, paradicsomlét, lecsót és még spenótot is tudtam eltenni a télre. Volt uborkánk, kevés paprika és cukkíni is termett, paradicsom bőven. A répánk is egészen jó ahhoz képest, amennyit gondoztam. A virágok nagyon szélpen virítottak egész nyáron az ágyások között. A rézvirág a kedvencem lesz, azt hiszem. Gyönyörű a zeller is, csak éppen nem fejesedik. De a leveléből szárítottam is. 

Sajnos a nagy mandulafánk végleg elhalálozott, ki kell vágni. A sárgabarack fánknak is ez lesz a sorsa, mert abba meg élősködők költöztek - hangyák zabálták szét a belsejét és még egy hőscincér is beleköltözött...