Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2015. március 4., szerda

Iskolánk 24. születésnapja

...tehát az idei tanévünk már a 25.!!!!!! :-)

Erre az ünnepségre már évek óta Zsomborral ketten állítjuk össze a műsort, vetítést az elmúlt esztendő képeiből. Már tavaly gondolkodtam egy daljátékon, ami az iskola életéről szól, de akkor nem volt energiám kivitelezni. Most viszont igen. Főleg, hogy a jelen ünnepünk nagyobb szabású is volt, mint általában - most volt az új épületrész ünnepélyes átadása is sok meghívott vendéggel. Tehát valami extra műsort kellett prezentálni. 
Január elején elővettem a régi tervemet, osztottam szoroztam a beválogatott dalok között, aztán elkészült a vázlat, amit elkezdtünk megtanulni a gyerekekkel. Aztán elkezdtem összeállítani a háttérvetítés anyagát is. Miután rájöttem, hogy nem fog menni, hogy élőben kísérjem is az énekeket és irányítsam is a darab folyását, így bevettem magam egy délelőtt a gyülekezeti terembe, és feljátszottam a zenei alapokat a dalokhoz. Olyan is volt, amihez a YT-ról csórtam zenei aláfestést. Aztán kamerával jártam szünetekben a sulit, hogy szünet-hangjaim is legyenek. Így aztán a vetítés alá elkészültek a hanganyagok is, és így gyakorolni is könnyebb volt - énekkaron, órákból lecsippentett néhány percekben.
 A néptáncos részt az iskolánkba járó és alsósokat tanító néptánctanárnő tanította be, és korábban már előadták a farsangunkon, illetve a Kalevala ünnepségen is. De ide is jó volt beilleszteni.
Részleteiben tanultuk a színpadi jeleneteket is, összpróba csak az utolsó két hétben volt. Egy hónapon keresztül másra se tudtam koncentrálni, csak arra, hogyan történjenek a jelenetek, melyik órához milyen díszlet, segédanyag legyen, azt el is kellett készíteni. 
Meg kell mondanom, nagyon élveztem az egész készülést - az ötletelést, zenei anyag összerakását, a vetítés elkészítését és a gyakorlást egyaránt. Azt is meg kell mondanom, büszke vagyok a gyerekeinkre. Nem lett tökéletes az előadás, sem annak a hangzása, ennek ellenére ők maguk is nagyot alkottak. Hogyan?
Nem válogattam össze a legjobb gyerekeket a színpadra - szinte az egész tanulósereg részt vett az előadásban, néhány kivétellel. Értsd - nem extra gyerekek játszottak, énekeltek, hanem a leghamisabbtól a legjobbakig mindenki. És mégis tetszetős lett, amit produkáltak. 
A gyerekek maguk is élvezték, amit játszottak a színpadon, és ez nagyon jó, mert így van értelme. Büszkék voltak rá, hogy szerepelhetnek, és ügyesen meg is csinálták. Voltak egyéni, nagyon odaillő mozdulataik is bőven, ami belőlük fakadt, és ez remek, hogy ilyeneket ki lehet belőlük hozni.
Sok olyan dolgot vittünk bele a játékba, ami új volt nekik - szünetbeli gumizás, fonalazás, ugróiskola - és ezek megmaradtak nekik, azóta jelen van a mindennapi szüneteikben és borzasztóan tetszik nekik. Tegnap vittem az alsós osztályoknak egy-egy gumit, hogy tudjanak játszani vele, és nagyon hálásak voltak érte. A fonalakért is állandóan jönnek.
A legkisebbek még sokszor hamisan énekeltek, de lelkesen - és majd belenőnek, tisztul a hangjuk is, és így szokják meg a szereplést. A szünetekben elég hangosak voltak, többször kellett őket csitítani, mert hangosan kommentáltak dolgokat - de ott voltak, és szokták, hogyan kell szerepelni, részt venni egy előadáson. Nem tudok rájuk mérges lenni - picik még, nehéz megszokniuk a csöndben maradást, a kötöttségeket. DE így alakulnak majd, folyamatosan, ha minél több ilyen dologban vesznek részt.
Ami még nagyon megérintett, az a próbák kapcsán jött elő - minden egyes próba előtt és után kérés nélkül jöttek a gyerekek, és segítettek szállítani a rengeteg eszközt, amire szükség volt...  ez is beszél valamiről :-)
Összegezve - elégedett  és büszke is vagyok, talán nem is ok nélkül :-)








Erre az alkalomra készült el Andi kolléganőm ötlete alapján az iskolásaink meséiből összeállított mesekönyv. A mesekönyvbe 7 gyermek írt 18 mesét, az illusztrációk pedig 3 tanár és 3 diák munkái. A végső formába öntés az én feladatom volt, a nyomtatás, kötés pedig anyu és Dóri húgom együttes munkája folytán ment végbe. Ha valakit érdekel, 500 Ft/db áron beszerezhető az iskolában ez az igencsak figyelemre méltó mesegyűjtemény.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése