Újra iskolában

Nem könnyű visszaszokni az éves menetbe. Korán kelés, időben indulás, logisztika az ovi-iskola-otthon között, tanmenetírás, órákra készülés, sőt új "tantárgy" megismerése és tanítása, ügyintézés a KELLO-val (alias tankönyvellátó rendszertelenség), gyerekek be- vagy visszaszoktatása az iskolai élet menetére, extrém időkben főzni és enni... Szóval kb. nem nagyon tudom, hol is áll a fejem. 

Klári ügyesen visszatalált a felújított óvodájába, a megszokott csoportjába. Minden nap élményekben gazdagon érkezik haza, nagyon szereti az ottlétet. Az azért elég furcsa neki, hogy Márti sokszor később érkezik haza, mint ő.

Márti önmagához illően elég félénken indult, de már az első nap azt mondta, hogy "ez a nap nagyon jó volt, és a holnapi még jobb lesz" - ez igazi optimista hozzáállás a részéről. Tehát jól érzi magát, szereti a tanító nénijét és nagyon lelkesen veti bele magát az ismeretek megszerzésébe. Ügyesen olvassa a betűket, sőt szerintem Klárit is meg fogja tanítani, ahogy gyakorol. Ma énekórán a furulyaszó mellett ő vezette a többieket az éneklésben, olyan ügyes volt.

Barniék kaptak két új osztálytársat. Ez az én gyerekem már az első héten oly sok leckét kapott, hogy nem bírta időben megcsinálni, meg még íjászaton is volt, így este 8-kor még leckézett - de ez bizony többször is előfordult azóta is - én nem tudom mi lesz vele később. Mindenesetre becsülettel elvégzi, ami ki van rá mérve (kivéve, ha valamit véletlenül elfelejt). Már az első hétvégén két napos íjászbemutatóra mentek - ott alvós buliba (Abán voltak, a 21. Aba Napokon). Borzasztó lelkesen ért haza, hogy milyen jó volt és még egy nagy fakardot is vett magának (nem is túl drágán).

Janka is lelkesen vetette bele magát az új tanévbe, ahogy kézbe vehette, már bújta is az új tantárgyak könyveit - kémia, fizika és csak kérdezett és csak kérdezett... én meg többnyire nem tudtam a választ :-) - de hát olyanokat tud kérdezni!!! :-))))

Mi, a felnőttek pedig igyekszünk túlélni  a tanévkezdés zűrzavarát. 

Az idei tanévünk is két ember mínusszal indult - bár az egyik elmenő olyan rendes volt, hogy szerzett maga helyett mást, így pl. új tesitanárunk van, fiatal, lelkes, jó alaposan megtornáztatja a gyerekeket (ezt sokan nem csípik, de nem baj, rájuk fér :-).

 Emellett sok jó is történt velünk. Birtokba vettük az új tantermeket - így pl. a "művészeti termet" , ami pl. az én dolgomat könnyíti meg nagyon, mert helyben van minden eszközöm és szemléltetésem és nem kell mindent mindenhová cipelnem. A kollektívánk is olyan összefogással dolgozik az idén, egymást segítve, hogy nem tudom mikor tapasztaltam ilyet korábban. Szóval itt is jó a hangulat. Egyre otthonosabb a suli, bár eddig is az volt. Kaptunk a "nagytestvér" iskolánk egyik részéből sok kézműves cserepet, ami most már többek közt az aulát díszíti - nagyon hangulatossá téve azt. 

Kaptam egy nagyon aranyos és ragaszkodó 5. osztályt. Sajnos nagyon kevés órám van velük, de azt igyekszünk jól kihasználni. Lelkesen szépítjük a termünket. Az egyik kislány pl. a múlt héten minden nap újabb rakomány virággal érkezett meg :-) , de egyik nap egy szép faliképet is hozott, amit ő készített "Áldás, békesség!" felirattal - fel is ragasztottuk az ajtóra. Vittem nekik sokféle játékot (fejlesztő céllal), amit szívesen használnak is szünetekben. 

Szerintem miénk a legszebb terem a felső tagozatban :-)

Zsombor megint emberfelettit vállalt. Rengeteg óra maradt rá az egyéb teendői mellett. De mindez nem elég, elkezdte a vallástanári mesterképzést is Pesten. Minden hétvégén suli lesz neki - megspékelve a Neptun-rendszer kezelésével, ami megintcsak nem egy egyszerű téma (annak, aki még nem ismeri).

Közben már Márti beteg is volt - elkapott valami hányós-hasfájós vírust (de csak ő), ami többeket utolért az iskolában. Így vele még orvoshoz is kellett rohangálni.

Végül az utóbbi napok özönvize tette próbára rendesen az idegeimet. Tegnap szabadnapos voltam, ráadásul este szülői értekezlet is volt, ennek megfelelően többször is be kellett bringáznom a központba - zuhogó esőben. Hiába esőnadrág és kabát, átázott, folyt belőle a víz, a cipőmben pedig csónakázótó alakult ki, már reggel... Ma élve a gyanúval vittem váltócipőt és zoknit nem csak magamnak, Mártinak is - és jól is tettem, mert szükség volt rá. A táskámban elázott holmikon viszont ez nem segített.... Piszkosul kiakadtam, és eldöntöttem, hogy itt az ideje az autóvásárlási projekt elindításának. Elegem van az ázott ürge - szerepből. Egyszerűen belefáradtam az elemekkel vívott harcba (pedig elég kitartó voltam és leleményes, úgy gondolom). A gond csak az, hogy létszámunkból adódóan minimum 5+2-es kocsira van szükségünk, de elgondolkodtató a mikrobusz kérdése is. Hát, majd kiderül mi lesz belőle - a nyújtózkodáshoz a lepedőnk nem olyan nagy...