Gyakorlatilag 15 éve vártunk erre a pillanatra. Nem mertük meglépni a hozzá való szükséges lépéseket, mert először a hitelünket szerettük volna végtörleszteni. Idén tavasszal a hitelünk fordulópontra került, tőketörlesztéssel. Ez még nem a vég, de egy jó nagy falat belőle, és ezután már jóval kevesebb a teher emiatt. Gondolkodtunk a végtörlesztésen, de most úgy döntöttünk, inkább kivárunk még, mert ki tudja mi lesz a kormány újabb próbálkozásából.
Miért nem volt eddig kocsink? Mert volt sok-sok hitelünk, és nem volt sok-sok fizetésünk. Gyakorlatilag nemhogy megvenni nem tudtunk volna egy ócska járművet, de fenntartani, üzemanyagot venni sem lett volna pénzünk.... sok éven keresztül örültünk, hogyha 0-ra kijöttünk a hó végén.
Volt kitől kérni, amikor szükség volt rá. Persze ez sokszor nehéz logisztikát kívánt, nem egyszer gyűjtöttem be bünticsekket, amit nem tudtam kifizetni sem, és bizony többször előfordult, hogy sikerült kisebb kárt tennem a kölcsönjárműben. Ez a dolog egyre kínosabb lett - nekem, ott belül. Rengetegszer áztunk bőrig, amíg betekertünk a központba, kínlódtunk a szembeszéllel, a hideggel - lelkesen biztatva a gyerekeket, hogy milyen jó lesz, ha célba érünk. Sokszor jó lett volna, ha van, de nem volt képem kérni.
Már a nyáron elhatározásra jutottunk, hogy mostmár nagyon itt lenne az ideje egy saját kocsinak. El is kezdtem keresni, de aztán mégsem léptünk. Viszont az elmúlt hetek esőzései végleg eldöntötték a kérdést, és eloszlatták az összes kételyemet, félelmemet. Igen, eljött az ideje, hogy végre vegyünk egy autót. Volt annyi megtakarításunk, hogy egy jó állapotú használt autót keressünk. Két típuson gondolkodtunk el a végén. Szerdán el is indultam a kiszemelt járművek megtekintésére két hozzáértő fickóval (egyik az öcsém). Először az álom-autót néztük meg két variációban, ami ugyan erősebben meghaladta a rávalónkat, de kaptunk volna kiegészítést hozzá. Az első autó kívülről elég roncs volt, de azért jól ment. A másiknak a kuplungja nem tetszett és emellett belül is iszonyatosan le volt lakva. Igazából nem győzött meg egyik sem. A harmadik jármű egy más típus volt, de amit ebből kiszemeltem, azt nem találtuk meg. Így találomra bementünk egy kereskedésbe (egymás mellett volt egy halommal), és körülnéztünk. Kettő is volt az autóból. A kéket azonban már valaki lefoglalta, így maradt a méregzöld (szerintem nagyon szép). 12 éves... megdöbbentően kevés kilométerrel a szervízkönyvében és a műszerfalon... egész jól nézett ki kívül is, belül is és még kényelmesebb is volt mint az előzőek... vezetni is klassz volt... és még a pénzünk is majdnem betakarta az árát... Ezek után nem is kerestünk tovább. Nem hozhattuk el azonnal, mert vámoltatni kellett és az összes papírját elintézték a kereskedésben. Így lett egy nem túl fiatal osztrák származású autónk, ami azonban nagyon jól működik (legalábbis egyenlőre és reméljük még sokáig). Tegnap hoztam haza mindenki nagy örömére, és ma fel is avattuk egy balatoni szüretelésre menetellel. Eddig ötösre vizsgázott. :-)
Hála legyen érte Istennek! :-) És köszönet mindenkinek, aki támogatott és segített a beszerzésben és mindenben, ami egy (nekünk) új autó működtetéséhez, átnézéséhez és egyebeihez szükséges. :-)
 | |
| a kép illusztráció |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése