... még július közepén. Unokatestvérem ment férjhez abban a templomban, ahol nagyapámat keresztelték és ahonnan utolsó útjára kísérték. Kedves alkalom volt, kedves emberekkel körülvéve (miután az ifjú pár is rendkívül kedves páros :-) ). Jó volt velük lenni, látni a boldogságukat, élvezni a békés légkört, ami körülvette őket. Jó volt a rögtönzött családi kórussal énekelni nekik, látni meghatódottságukat az eskü alatt, aztán mikor egy személyre szabott verset kaptak felolvasva, bekeretezve... Jó volt találkozni a rokonokkal, látni az unokatesóim növekvő gyermekeit, kicsit beszélgetni. Remélem nem haragszanak meg rám a képért, amit felrakok, de nekem mindig megható, amikor egy édesapa esketi a gyermekeit :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése