Győrben jártunk :-)

Idén is nagy lelkesedéssel készültünk a NetVers Fesztiválra. Már az ősszel kerestem a verseket, néztem az ajánlásokat, és sorra születtek a dalok. Lassacskán elkezdtük tanulni is őket. Aztán felvettük (a felvételeink megint "remekül" sikerültek) és beküldtem őket. Akadt, amin menet közben még variáltunk (még utolsó este is).

Közben kiderült, hogy a választásokat is erre a hétvégére tették... Ez nem volt jó hír. A kórusból 3-an is benne voltak 1-1 bizottságban, így az is kérdés volt, hogy akkor tudunk-e menni teljes létszámban. Végül sikerült úgy intézni, hogy ők is jöttek.

Elérkezett a szálláskeresés ideje. Az első koleszból egy hétig nem jött válasz, ekkor a szervezőktől megtudtuk, hogy ők visszatáncoltak, mert választási helyként szerepelnek majd. Megkerestem egy másik koleszt is, de ők sem válaszoltak, és kiderült pár nap múlva, hogy ott sem lehet megszállni. Lázasan kerestem, hol lehet normális áron aludni, de 4000-nél kezdődött minden. Már kértem a szervezőket, tegyenek minket későbbre, mert ha nem lesz szállásunk, nem fogunk reggel időben odaérni. Ők adtak még egy tippet, amit immár telefonon  hívtam fel jó gyorsan, és az utolsó pillanatban mégis lett szállásunk. Elmondhatom, hogy a győri katolikusok mentettek meg minket, mert náluk volt számunkra hely. (Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont)

A szállásunk a bal alsó sarokban levő épület északi oldalán volt a tetőtérben.

Aztán bújtam a Google térképet, nyomtattam, tanulmányoztam, hogyan is tudunk közlekedni majd ott helyben, mert odáig egyszerű az út - M8-M6-M0-M1 - nem olyan probléma, de a városi közlekedés... no, attól azért tartottam. Közben azt is kinéztem, hogy Győrben van Media Markt, tehát minden bizonnyal tudok majd új, igényeimnek és a pénztárcámnak megfelelő fényképezőt is beszerezni - ha minden jól megy.

Közben a lányok kitalálták, hogy ne a szokásos egyenruhánkban énekeljünk, hanem farmerban és parasztingben. Meg milyen izé már, hogy mindig mappába bújva éneklünk, legalább vidámítsuk már fel ezeket a fekete borzalmakat a kezünkben. Így az utolsó itthoni próbán formalyukasztókkal mindenféle színű virágokat, lepkéket, leveleket, hangjegyeket lyukasztottunk öntapadós színes tapétából, és ügyesen kidíszítette mindenki a mappáját. Egyedi, gyönyörű alkotások kerültek ki a kezeink alól :-)

Vajon melyik az enyém??? :-)

(Zárójelben jegyzem meg, hogy bizony nem csupán mi énekeltünk mappából, úgyhogy megnyugodhatott, akit ez zavart - nem én voltam :-)

Pénteken délután indultunk. Én lehetséges, hogy rögtön a híd túlsó végén benyeltem egy célfotót, ami sok pénzbe kerülhet, mert kint volt a 80-as tábla (autópályán!), és én nem lassítottam annak megfelelően, és nem tudom, a fakabátok milyen távolságból leselkedtek, de az biztos, hogy jóval a tábla után vettem őket észre - szívás...  Az út amúgy jól telt, nem volt gond, oda is találtunk szépen rendben a szállásra. Bár nekem az ilyen hosszú távú vezetés egyre inkább folyamatos gyomorgörcsökkel jár - túl nagy a felelősség...

Elfoglaltuk a szállásunkat - nagyon kedvesen fogadtak bennünket, kaptunk ágyneműt, elmagyarázták, hol vannak a szobáink. Felmentünk és belaktuk a nagyon barátságos kis 4 ágyas szobákat. Közben azt néztem, hogy a kollégium épülete szerkezetileg olyan, mint egy kolostor - négyzet alakú, belső udvarral, minden szintje körbejárható. Nagyon tetszett mindannyiunknak. Miután lepakoltunk, igyekeztünk be a városba, mert elvileg már vacsoraidő volt. És még meg kellett találnunk a művházat, ahol az aznapi fesztiválprogram volt, aztán az éttermet is, ahol vacsiztunk. Természetesen eltévedtünk, és az utcai magyarázatok alapján az étteremhez értünk oda előbb. Bementünk hát - ott már javában vacsoráztak a fesztiválvendégek. Az egyikük kedvesen elkísért és útbaigazított minket, hogy hozzájussunk a vacsorajegyeinkhez. De előbb nehezített pályaként át kellett verekednünk magunkat az éppen kampányoló baloldal "frenetikus" rendezvényén, amin bizony nem vettek részt olyan hú de sokan - kb. 50 (éppen arra járó) ember csápolt a zenére, én meg bedugott fülekkel téptem el Fodor Gábor orra előtt fél méterrel, de olyan határozottsággal, hogy az öltönyös smasszer is, aki mögötte állt, csak nézett, de nem állított meg. És ezzel a lendülettel be is rontottam abba a helyiségbe, ahol a kampányolók tették - vették dolgaikat.... Hoppá!! Lehet, hogy eltévedtem? Ez nem az a fesztivál, ahová igyekeztem... :-) 

De mégis mit keresnek itt a naracssárga lufik???!!!

Mondták, kicsit menjünk tovább, a művház a túlsó oldalon van. Odamentünk, de az sem a jó helyszín volt. Még jó, hogy akadt kint egy fiatal lány, aki elkísért bennünket a pontos helyszínig, mert bizony én meg nem találtam volna, úgy el volt dugva. Megkaptuk a kajajegyeket, aztán tűz vissza az étterembe (Nádor Vendéglő).

Már mindenki befejezte a vacsorát, mire visszaértünk. Nem elég, hogy a délutáni teljes programot átutaztuk, még a vacsoráról is jól elkéstünk... De a pincér hölgy és úr nem bosszankodott miattunk, kedvesen és humorosan kiszolgáltak bennünket, még számlát is prezentáltak, bár nem nekik fizettünk a helyszínen. A vacsora nagyon finom és bőséges volt (marhapörkölt nokedlivel, vegyes savanyúval, desszertként somlói galuska). Majd kidurrantunk... 

Visszasétáltunk a művház klubhelyiségébe, ahol már javában tartott az esti program. Ladányi Mihály életével és verseivel ismerkedhettünk meg. Tanulságos volt... Egy elbaltázott élet szarkasztikus lecsapódásai - most lehet, hogy gonosz voltam... A művészemberek a legritkább esetben normálisak... ... a zene azért jó volt, és a szövegen is lehetett vigyorogni jópárszor :-)

Berzevici Zoltán és a Hangraforgók

A Ladányi-est után visszamentünk a szállásra, mert fáradtak voltunk, késő is volt  és még próbálnunk is kellett. Gyorsan próbáltunk, készítettünk néhány fotót, amit itt most nem teszek közkinccsé, aztán mentünk csicsikálni. Megállapítottuk, hogy a falak papírból vannak, mert beszélgetés hangjaira aludtunk el és ébredtünk fel. 

Másnap a reggeli sajnos kimaradt az életünkből, csak némi rögtönzött porkávét öntöttünk magunkba. Ennek később frankó gyomorfájás, szédülés és kísérői lettek az eredménye. Miután késve indultunk el, és megijedtem az előző napi kavargástól, egyenesen az új helyszínre mentünk - kivételesen egyenesen és gyorsan odataláltunk. A művházban találtunk egy kiállítást, amiben nagy gyönyörűségünket leltük - friss, üde színek, szép formák Buják Ágnes kezéből.

Még formálódott a helyszín, az első zenekar állt be, mi kinéztük a barátságos utolsó két sort magunknak ülőhelyként. 

Mi a második fellépő voltunk. A fogadásaink ellenére egész sokan hallgattak minket, többen voltak ott a viszonylag korai időpont ellenére, mint tavaly. Tavalyi ismerősök kedvesen bátorítottak minket, ne izguljunk :-) jól esett a biztatásuk :-) 

Hogyan énekeltünk? Majd a felvétel megmondja. Ami biztos, hogy én bizony nem tettem mikrofont a gitáromhoz, az egyedül a zajkeltő hangszereink előtt volt, aminek a következtében az alt is ki lett hangosítva - hogy ez miként hatott a nézőtéren, azt nem tudom... Mindenesetre valaki megkérdezte, hogy milyen gitárom van, mert erősítés nélkül is jól szólt.... :-) De én úgy vagyok vele, hogy a kórust nem lehet normálisan kihangosítani, ezért nem is tesszük ezt, de akkor a gitárt sem kell, mert a kórusnak kell hallatszani, nem a hangszernek. Egyébként a zenekarok és szóló énekesek mellett igazi kuriózum voltunk az egyszerű hangzásvilágunkkal.

Losonczi Léna, akinek három versét énekeltük, nagyon kedvesen volt ott körülöttünk, beszélgetett velünk, kaptam tőle egy dedikált verseskötetet, a kórus pedig egy desszertet is. Kiderült, hogy református hitoktató (!), és megírta a 150 zsoltár parafrázisát is - ezt be kell szereznem! :-)

Miután énekeltünk, még a következő előadót meghallgattuk (nagyon jó volt!), aztán leléptünk - elvileg várost nézni. A város azért szebb annál, amit végül láttunk belőle, mert csak a bevásárlóközpontig jutottunk, itt is csak nagy nehézségek árán tudtunk parkolni egy híd alatti placcon. Szégyelltem magam, mert megszívattam a lányokat - nem látták a várost, és lemaradtak egy csomó jó előadó énekéről... Mindezt azért, mert fényképezőt akartam venni. Bár megkérdeztem, ki akar jönni, mert maradhatnak is nyugodtan énekeket hallgatni, de mindenki jönni akart. Volt, aki szintén vásárlásra adta fejét,  és örült új tulajdonának. Nekem viszont erőteljesen működésbe lépett a menekülési ösztönöm, ahogy beléptünk ebbe a mamut-intézménybe... Végül azért lett fényképezőm, és remélem, nem bánom meg ezt a vásárt. A nyáron vett gépem nem igazán jött be, ezért úgy döntöttem eladom, ha sikerül helyette másikat szerezni.

 Mielőtt elmentünk, odajött egy szervező hölgy, hogy jó lenne, ha beállnánk a művház udvarára, a hátsó utcából nyílik a kapu, szép nagy füves udvarra... Visszaérve szépen be is álltam egy nyitott kapun át egy füves udvarra, bár nem volt éppen túl nagy, a gaz viszont igen, de látszólag a művházhoz tartozott... Ahogy beljebb sétáltunk, feltűnt, hogy egy másik kapu is van pár méterrel arrébb, ott valóban nagy, nyírt füves udvarra értünk volna... ... ügyes vagyok... :-)

Az ebéd finom volt. A délutáni program is nagyon jó volt, jobbnál-jobb zenekarok léptek fel, szebbnél-szebb produkciókkal. Bár volt, akik elől bizony kimenekültem, mert tavalyról emlékeztem rá, hogy ők a disszonancia kedvelői - én viszont nem. Egyvalaki kicsit kiverte a biztosítékot nálam - képes volt piásan felmenni a színpadra. Ez az énekén nem látszott, de sajnos beszélt is - nem kellett volna... 

Annyira jó hangszerek voltak, nem győztem figyelni, okulni, csodálkozni, tanulni. Sajnos nem sikerült mindet lencsevégre kapni.

Vacsorára két hatalmas pizzaszeletet kaptunk, nem is tudtuk megenni, olyan sok volt - de finom :-)

Vacsi közben érzékeltük, hogy megjött Zalán Tibor, a fesztivál egyik kiemelt költője. Magamban letettem róla, hogy oda merjek menni hozzá aláírást kérni  a bejelentőimre. Viszont vacsi után a teremben beszélgetett egy másik költővel, és még nem voltak bent sokan, így összeszedtem magam, előkerestem a lapjaimat, és odamentem hozzá. Adtam neki egy kottát a verséből készült dalról, és közben kértem az aláírását. Kedvesen alá is írt nekem - mitől féltem????

Este zárásként Huzella Péter előadását hallhattuk Zalán Tibor verseiből - sztorikkal fűszerezve. Érdekes volt - megint nem az én világom, de azért mulatságos pillanatokban bővelkedett a koncert.

Azt tapasztaltam egész nap, hogy annyira fáradt volt az agyam, hogy a szövegeket kevéssé értettem (vagy fogtam fel), és a zenét érzékeltem leginkább, az vitt magával és jó volt. 

A koncert után nem vártuk meg a zárást, elköszöntünk és indultunk haza, mert a 3 bizottsági tagunknak talán jobb volt, hogy 1,5 órával többet aludhattak (így is kevés jutott nekik). Hazafelé ügyesen jöttünk, túl nagy forgalom sem volt, főleg az M6-on. Egy helyen tévedtem el - a hidunkra nem sikerült felmenni, úgyhogy elmentünk Földvárig, ott visszafordultunk, és úgy értünk haza 1/2 11  magasságában. A másik kocsi rosszabbul járt, mert ők az M0-ra nem mentek fel, úgyhogy 3/4 óráig gyönyörködtek a kivilágított Budapest szépségeiben, mire újra ki tudtak jönni a városból :-) - Hiába, sötétben tájékozódni sokkal nehezebb...

Érdekes volt a Fesztivál, más mint tavaly, nem olyan katarktikus, de nem bántuk meg, hogy elmentünk, élményeink vannak bőven :-)

Kata beszámolója 1 

Kata beszámolója 2 

Kata beszámolója 3