Iskolakezdés

Az iskolakezdésünk érdekesen alakult. Miután nagy felújítások voltak, a főépülethez új részek épültek, ezeket mindenféle hivatalokban papírozni is kell. Némely hivatalok nagyon rendesen és segítőkészen állnak hozzá ehhez a témához, de van olyan is, aki inkább szívózik velünk, és csak tartogatja a papírokat az asztalán ahelyett, hogy dolgozna az ügyön. A dolog lényege, hogy a főépületben egyenlőre nem taníthatunk, amíg minden papír nincsen meg. Mindenki rettenetesen "boldog", mert a kastélyba szorult be az egész iskola. Mégis meglepő türelemmel áll hozzá mindenki a helyzethez, bár örülnénk, ha végre átköltözhetnénk. De ennek is megvannak a maga szépségei, a maga hangulata. Megtanulunk szűkölködések közt is dolgozni, boldogulni.

Az új törvények bevezetésének nem igazán örültünk, meglehetősen nagy többletterhet jelent ez mindenki számára. A legtöbb helyen lepapíroztatták a szülőkkel, hogy minden gyerek menjen haza tanítás után. Nálunk 14-15 óráig kötelező tanulószoba van, ahol az ofők vannak az osztályokkal. 15-16-ig pedig kötelezően választható szakkörök vannak, de innen már többen hazamennek, főleg a bejárósok. Vannak ennek előnyei a nehézségei mellett: minden gyereknek legalább egy órát a leckéjével kell foglalkozni, és nálunk nem egy olyan van, aki egyébként elő sem venné a leckéjét, így viszont rá van szorítva. Ha valamit nem tudnak egyedül megoldani, közösen megcsináljuk. Tehát a gyerekeknek ez végső soron nem rossz. A tanároknak viszont igencsak nem könnyű. Letanít x órát, ami alatt sokszor igencsak elfárad, a türelme a nap végére már igencsak fogyatkozóban van, és akkor még vár rá egy kötelező tanóra, ahol noszogathatja a lustábbját, istápolhatja az ügyetlenebbjét, csitíthatja azt, akinek túl sok a felesleges mondanivalója. Aztán vagy van még egy szakköre is, vagy végre hazamehet teljesen leszívott aggyal, fizikummal. Aztán készüljön a következő napra. Van olyan tantárgy, amihez nem kell sokat készülni, de van, amihez bizony kell. Főleg, ha az ember érdekessé, esetleg interaktívvá szeretné tenni az óráját, aminek az előkészítése nem 2 percig tart...

Akkor még ne beszéljünk arról, hogy bizony az új tankönyvrendelés bonyolultságával sok gyereknek (főleg az újaknak, bukottnak) és a tanároknak is nincsenek könyveik - még mindig. Így egy kicsit nehéz... 

Vannak azért jó dolgok is benne. Nekem 2 énekórám lett a legkisebbekkel, amit nagyon élvezek, sokkal jobban lehet így dolgozni velük - és ráadásul ez most egy nagyon aranyos kis csapat. Bevezetésre került végre az egyházi ének óra is 3 osztályban, ami nekem is új, meg a gyerekeknek is. Ez viszonylag több munkával jár, mert anyagot, zenét kell hozzá gyűjtögetni innen-onnan, és azt korosztálynak megfelelően kell előadni. De jó. Aztán a mindennapos tesiből nekem is részem lett - az alsósokat együtt visszük úszni, így sofőrként ott kell lennem, meg a lányoknak én segítek az öltözködésben. Itt is sok dolgot meg kellett oldani, amire nem is gondoltunk, amikor belefogtunk, de most már alakul. A lényeg, hogy így én is úszhatok hetente egyszer, és tök ingyen. Rám is fér, mert mint kiderült, igencsak rossz kondiban vagyok...