A nyár második fele

Kissé felszívódtam az utóbbi időben... no, nem véletlenül. Meglehetősen sűrűvé vált az életünk...

A tábor után, amiről még júliusban beszámoltam, itthon tevékenykedtünk. A gyerekeknek régóta megígértük, hogy a hinta mellé építünk nekik egy várat is. Végre elérkezett az alkalom, és közös erővel elkészült a vár (kb. egy hetünkbe telt..., de az eredmény a lényeg, és a közös kivitelezés, mert mindenki részt vett benne :-)

Az alapok elhelyezése valahogy nem akart sikerülni...

Barni a betonkeverő :-)

Készül az alsó pad

Elkészült!!! :-)

A játszóvár után a lakóvár következett - azaz végre befejeztük az előszoba külső vakolását (ami kicsit hobbit-vakolás lett - a szomszéd meg is állapította, hogy elég ronda, de minket nem zavar, mert rövid időn belül úgyis be fogja nőni a borostyán és nem fog látszani, másrészt meg a funkcióját így is betölti). Ki is festettük kívül-belül a falakat, nyílászárókat, plafont, mindent, és nagy megelégedésünkre szolgál. Szerintem a házunknak jelenleg ez a leglakályosabb része. Az előszoba feletti ici-pici kis padlásrészt lefóliáztuk, bepolcoztuk, és felhordtunk minden háztartási kacatot a spájzból, nagy padlásról, szobákból. Zsombor közben majd halálra vigyorogta magát, mennyi lim-lomunk van, amit tök feleslegesen őrizgetünk (pl. macisajtos dobozok és társaik...)

A nagy festegetés közepette egy kisebb száj-műtéten is átestem, mert egy azonosítatlan valami nőtt ki a számban, amitől úgy gondoltuk, jobb lenne megválni. Hála Istennek, a szövettan nem mutatott ki semmit. Egy darabig szenvedtem a varrattól, mert nem óhajtott felszívódni, és amikor már kóruson is ráharaptam éneklés közben és ömleni kezdett a vér belőle, egyik kedves kórustagom felajánlotta, hogy megszabadít tőle. Azóta szépen begyógyult. 

Barni és az ő hatalmas repülője... :-)

A lányok sem unatkoztak... :-)

Augusztus első hetében nálunk (azaz a suliban) táborozott az egész Sándor-család. Jó volt együtt lenni, játszani, beszélgetni, sétálni és kalandozni. Szép hét volt és nagyon fárasztó, de kell, hogy legyen, mert megéri.
A hét elején rájöttünk, hogy az 5,5 éve használt jó kis fényképezőnk tönkrement. Nagy fehér foltot fényképez. Érdekes, hogy a videója viszont jó... Szóval éppen nagy események előtt maradtunk fényképezőgép nélkül. Elég ciki. Így hát kutattam, nézelődtem és rendeltem egy újat, ami a következő hét elején meg is érkezett. Sajnos nem vagyok vele maradéktalanul megelégedve. Igaz, hogy nagyon szépen lehet vele messzi dolgokat is fényképezni, de a színei fakók. A másik gép sokkal szebb képeket készített - de az is bizonyos, hogy én nem értek hozzá eléggé...

A következő héten volt az iskolánk alkotó tábora. Sok gyerek volt, sokféle dolgot lehetett alkotni. A gyerekeimnél az agyagozás volt a slágerlista élén, ki se lehetett robbantani őket onnan. Az alkotótábor képei itt láthatóak bővebben. Miután sok felnőtt volt, be voltunk osztva, ki mikor dolgozott a gyerekekkel. A fennmaradó időben én is kipróbáltam ezt-azt, ami most nekem is leginkább az agyagozás volt. Akkor készült el a házszám-táblánk is többek között, meg a kicsiknek 1-1 szélcsengő darabjai:

Klári

Márti

A színezést, mázolást "agyagos Zsuzsi néni" készítette, én csak az alapot

Janka

Barni leginkább tőröket és tankokat gyárott

Az alkotótábor kellős közepén Márti 5 éves lett, megünnepeltük az ő szülinapját is:

 

A két táborozós hét után hulla fáradtan estünk neki az iskolai előkészületeknek. A suli felújításán ezerrel dolgoztak nem is kevesen egész nyáron, most mi is bekapcsolódtunk. Közben kiderült, hogy akire földrajtanítás céljából számítottunk, nem tudja vállalni, és Janka ofője is lelépett egy héttel sulikezdés előtt - itt hagyva a mindennapos testnevelés gondjait - ugyan honnan vegyünk ilyenkor tesitanárt, mikor országos hiány keletkezett belőlük???? Zsombor ész nélkül telefonálgatott ilyen ügyekben, és évkezdésre majdnem minden meg is oldódott - csak neki lett egy csöppet sok órája az igazgatói teendői mellé... Én függönyöket varrtam az új tantermek ablakaira, meg tejüveg hatású tapétával fedtük be (ez egyedül nem ment volna) egy csomó ablakát az iskolának - csak 15 m tapétát, egy teljes tekercset használtunk el e célra... :-). Közben jött egy rakás új gyerek, akiknek tankönyvet is rendezni kellett, meg még emellé egy csomó pótrendelés is akadt (ami a mai napig sem érkezett meg - szeretjük az új rendszert... ).

Elmondható, hogy totál kipukkanva estünk bele az új tanévbe.