Gróf Teleki Nap

2013. október 12-én

 immár 5. alkalommal kerül megrendezésre iskolánkban a

Gróf Teleki Nap,

idén a halászat, vadászat, madarászat jegyében.

Sok érdekes program lesz, minden érdeklődőt szeretettel várunk! :-)

BŐVEBBEN

Egyebek

A kertünk az idén bepótolta azt, amit tavaly nem tudott megteremni. :-) A sárgabarack fánkon annyi termett (most először!), hogy elég volt lekvárra, nem kellett máshol is szednünk. Rengeteg szilvánk is termett (egy ág le is tört) - tudtam aszalni, fagyasztani, lekvárt és befőttet készíteni belőle. Almánk is annyi lett, hogy 2 nagy ládát teleszedtünk, és a lepotyogott csúnyábbakból egy kisebb hordóra való cefrét is csináltunk, amiből egyszer remélhetőleg pálinka fog főni - kizárólag egészségügyi célokra, hogy ne anyuéktól kelljen kunyerálni, ha megtámad a gyomorrontás... Lecsót is 3 részletben tudtam főzni, sőt még paradicsomlét is tudtam csinálni, ami tavaly elmaradt. Őszibarackunk is szépen termett, és a szeder is bőven adja a termést (ezt lefagyasztom). Szőlőnk is szépen termett, ezt a gyerekek folyamatosan lelegelték a tőkékről. Hálásak vagyunk a szép termésért!

Szeptember elején napok óta nem tudtam aludni, mert köhögtem, folyt az orrom - allergia. Hétvégén kivittük az ágyunkat és darabokra szedtük (tiszta dohos volt az egész). Az aljából polc lesz a fáskamrában, a felső részéről leszedtük a kárpitot és a szivacsot. Miután lecsupaszítottuk, készítettünk rá lábakat, az oldalát USB-lappal borítottuk be, és így került vissza a helyére. Csináltattunk rá egy méretes szivacsot is, ami elég gyorsan el is készült. Azóta tudok aludni, és még kényelmes is :-)

A nagy hányós hétvégén tönkrement a bojlerünk is - megint. Jött belőle 5 l meleg víz, aztán elhűlt. Megint jött, aztán megint elhűlt... Szétszedtük. Volt benne vízkő, de nem olyan sok. Ellenben Zsombor kezébe akadt egy műanyag cső, ami valahol benne volt - az állapota borzalmas: töredezett, megette a forró víz - ennek az ízét és bűzét éreztem én már 1,5 éve, mióta szerelve volt... Kicserélni nem tudtuk, mert nem volt mivel, így maradt az új bojler. Gáborral mentünk szombat délután vásárolni. Az OBI-ban találtunk egy megfelelő Hajdút elég baráti áron, amit aztán Zsomborral ügyesen fel is szereltek a helyére, és estére újra volt meleg vizünk. 

Most hétvégén rendet raktunk a sufniban, elégettük a felesleges papírokat (mivel a papírgyűjtés fizetőképtelenség miatt elmaradt), és a maradék gerendából Zsombor valóra váltotta egy régi álmát - korlátot készített a járdánk árok feletti részére, hogy ne tekerjünk bele biciklivel, meg télen, nagy hóban is lássuk, hol a járda széle...

Óvodakezdés

Nagy izgalommal vártuk az ovit. Az idén új oviban kezdtünk. Az óvónénik a nyár folyamán eljöttek hozzánk ismerkedni, a lányok nagyon várták őket. Voltunk ismerkedős délelőttön is még nyár végén, mindkettőjüknek tetszett az új óvoda. Azért Márti nyafizott az első héten többször is, hogy nem akar menni, de Klára akkora lelkesedéssel megy, hogy az hihetetlen. Bemegy a csoportba, vissza se néz, már el is tűnik. Integetni sem kell neki az ablakból. Márti sokkal félszegebb, neki minden reggel kell integetni, és ha kések egy kicsit, mikor megyek értük, már kétségbe esik. Klára (a kisebb!!!) szokta vigasztalni, hogy ne sírjon már... Változás, hogy most ott is ebédelnek az oviban, csak utána megyünk értük. Így nekem is több időm van, amikor itthon vagyok és nem dolgozom. A nagyok is bent esznek a suliban, apa is, úgyhogy csak magamnak főzőcskézek idehaza. Új felállás, amit nem is volt olyan nehéz megszokni. Nagyon tetszik a csajsziknak, hogy az uzsonnát is megkapják ebéd után, és haza is hozhatják (ez a régi oviban néha bizony elmaradt...). Összehasonlíthatatlan a két óvoda. Itt a lányok egyfolytában mesélnek, mit tanultak, mit csináltak, mit ettek - a régi oviról Márti nem igazán mesélt. Volt, hogy a napi hír az volt most, hogy "nevettünk" - tehát, jó a hangulat. Klára ma úgy ment oviba, hogy tekerés közben a következő szöveget ismételgette énekelve: "Úgy szeretek óvodába járni!!!" :-) Összefoglalva: Nagyon jól érzik magukat a lányok az új oviban.

Azért viszontagságaink is akadtak: Első hét végén csak úgy véletlenül megnéztem Márti fejét - elég sok serkét találtam benne. Megnéztem a többiekét is, még Jankában találtam. Jött a tetűirtó szer, meg a mama szappanja és az ecetes öblítés - aztán a serkevadászat, amit Márti nem igazán bírt elviselni. De hamar kinyírtuk a kis bestiákat. Második hét péntekjén Klára panaszkodott, hogy hányingere van. Azért elvittem oviba, de napközben valóban hányt. Az is kiderült, nem ő volt az egyetlen. A hányást láz, majd hasmenés, majd ismét hányás követte. Hétfő este pedig vonultunk a kórházba. Közben Márti is rókázni kezdett idehaza. Klára 4 palack infúziót kapott a következő 24 óra alatt. Rota vírusa volt. Mikor ezt megtudtam, megnyugodtam, mert Márti már túlesett ezen, tehát gondoltam, könnyebben át fogja vészelni, vele nem kell kórházat járni. Így is lett. Nekünk, többieknek nem lett semmi bajunk. Szerdán délben hazajöhettünk, és azóta folyamatosan zabálnak a lányok - be kell pótolni az elveszett kalóriákat :-). A főorvos asszony ijesztgetett, hogy majd jön az ÁNTSZ, és karanténba zár minket, hogy ne osztogassuk tovább a vírust az iskolában, mint vírushordozó tanárok. Erre mondtam, hogy ez elég értelmetlen lenne, mert a nagyok, meg apa is egész héten volt suliban, tehát már végigfertőzhette a társaságot. Aztán végül nem is jelent meg a tisztelt szerv minálunk.

A héten újra voltak oviban a lányok, és már a hétfőt is várják, mert mennek az almásba kirándulni, szüretelni kicsit. Márti megtanulta számolni a napokat - 5 nap ovi, kettő pihenés itthon. Nem bír elszakadni itthonról. Azért Klárival könnyebben megy. Klárit elnevezték művésznőnek az óvónénik, mert mindig énekelget :-). Tanultak egy dalocskát, erre közölte, hogy ezt anya már tanította itthon. Mondtak egy másikat - ezt meg apa tanította! :-) Volt mulatás...

Az oviban sem volt zökkenőmentes az évkezdés. Első héten egyik napról a másikra Márti egyik óvónénijét áthelyezték a másik oviba, mert ott az egyik csoportból mindkét óvónéni elmegy hamarosan. A szülők között óriási lázadás volt, sírt az egész ovi - felnőttek és gyerekek egyaránt, mert egy nagyon jó lelkű, segítőkész óvónénivel lett kevesebb az intézmény ezen része. 

De elmondhatjuk azt is, hogy igazából ez az évkezdés a település minden intézményében nehezen megy. A bölcsőde új épülete is elkészült, már nyár végén át akartak költözni, de ott is papírozások miatt még mindig nem költözhetnek. Az állami iskolában az utazó tanárok beosztása miatt nem tudnak normális órarendet csinálni. A megyei fenntartású enyhe értelmi fogyatékosokat oktató intézményből pedig a fél tanári kar elment ( ki babát vár, kinek a papírjai nem megfelelőek) - itt is csak nehezen tudják megoldani az életet. De a mi ovinkra is vár még egy nehéz helyzet - év közben fel fogják újítani az épületet, sőt, bővítik - hogy közben mi lesz a gyerekekkel, azt egyenlőre senki nem tudja.

Amikor a nyári táborunkban anyu feltette a kérdést, mitől félünk a legjobban, az én válaszom az volt, hogy a változásoktól. Nos, most bőven van részem/részünk belőle...

Iskolakezdés

Az iskolakezdésünk érdekesen alakult. Miután nagy felújítások voltak, a főépülethez új részek épültek, ezeket mindenféle hivatalokban papírozni is kell. Némely hivatalok nagyon rendesen és segítőkészen állnak hozzá ehhez a témához, de van olyan is, aki inkább szívózik velünk, és csak tartogatja a papírokat az asztalán ahelyett, hogy dolgozna az ügyön. A dolog lényege, hogy a főépületben egyenlőre nem taníthatunk, amíg minden papír nincsen meg. Mindenki rettenetesen "boldog", mert a kastélyba szorult be az egész iskola. Mégis meglepő türelemmel áll hozzá mindenki a helyzethez, bár örülnénk, ha végre átköltözhetnénk. De ennek is megvannak a maga szépségei, a maga hangulata. Megtanulunk szűkölködések közt is dolgozni, boldogulni.

Az új törvények bevezetésének nem igazán örültünk, meglehetősen nagy többletterhet jelent ez mindenki számára. A legtöbb helyen lepapíroztatták a szülőkkel, hogy minden gyerek menjen haza tanítás után. Nálunk 14-15 óráig kötelező tanulószoba van, ahol az ofők vannak az osztályokkal. 15-16-ig pedig kötelezően választható szakkörök vannak, de innen már többen hazamennek, főleg a bejárósok. Vannak ennek előnyei a nehézségei mellett: minden gyereknek legalább egy órát a leckéjével kell foglalkozni, és nálunk nem egy olyan van, aki egyébként elő sem venné a leckéjét, így viszont rá van szorítva. Ha valamit nem tudnak egyedül megoldani, közösen megcsináljuk. Tehát a gyerekeknek ez végső soron nem rossz. A tanároknak viszont igencsak nem könnyű. Letanít x órát, ami alatt sokszor igencsak elfárad, a türelme a nap végére már igencsak fogyatkozóban van, és akkor még vár rá egy kötelező tanóra, ahol noszogathatja a lustábbját, istápolhatja az ügyetlenebbjét, csitíthatja azt, akinek túl sok a felesleges mondanivalója. Aztán vagy van még egy szakköre is, vagy végre hazamehet teljesen leszívott aggyal, fizikummal. Aztán készüljön a következő napra. Van olyan tantárgy, amihez nem kell sokat készülni, de van, amihez bizony kell. Főleg, ha az ember érdekessé, esetleg interaktívvá szeretné tenni az óráját, aminek az előkészítése nem 2 percig tart...

Akkor még ne beszéljünk arról, hogy bizony az új tankönyvrendelés bonyolultságával sok gyereknek (főleg az újaknak, bukottnak) és a tanároknak is nincsenek könyveik - még mindig. Így egy kicsit nehéz... 

Vannak azért jó dolgok is benne. Nekem 2 énekórám lett a legkisebbekkel, amit nagyon élvezek, sokkal jobban lehet így dolgozni velük - és ráadásul ez most egy nagyon aranyos kis csapat. Bevezetésre került végre az egyházi ének óra is 3 osztályban, ami nekem is új, meg a gyerekeknek is. Ez viszonylag több munkával jár, mert anyagot, zenét kell hozzá gyűjtögetni innen-onnan, és azt korosztálynak megfelelően kell előadni. De jó. Aztán a mindennapos tesiből nekem is részem lett - az alsósokat együtt visszük úszni, így sofőrként ott kell lennem, meg a lányoknak én segítek az öltözködésben. Itt is sok dolgot meg kellett oldani, amire nem is gondoltunk, amikor belefogtunk, de most már alakul. A lényeg, hogy így én is úszhatok hetente egyszer, és tök ingyen. Rám is fér, mert mint kiderült, igencsak rossz kondiban vagyok...

A nyár második fele

Kissé felszívódtam az utóbbi időben... no, nem véletlenül. Meglehetősen sűrűvé vált az életünk...

A tábor után, amiről még júliusban beszámoltam, itthon tevékenykedtünk. A gyerekeknek régóta megígértük, hogy a hinta mellé építünk nekik egy várat is. Végre elérkezett az alkalom, és közös erővel elkészült a vár (kb. egy hetünkbe telt..., de az eredmény a lényeg, és a közös kivitelezés, mert mindenki részt vett benne :-)

Az alapok elhelyezése valahogy nem akart sikerülni...

Barni a betonkeverő :-)

Készül az alsó pad

Elkészült!!! :-)

A játszóvár után a lakóvár következett - azaz végre befejeztük az előszoba külső vakolását (ami kicsit hobbit-vakolás lett - a szomszéd meg is állapította, hogy elég ronda, de minket nem zavar, mert rövid időn belül úgyis be fogja nőni a borostyán és nem fog látszani, másrészt meg a funkcióját így is betölti). Ki is festettük kívül-belül a falakat, nyílászárókat, plafont, mindent, és nagy megelégedésünkre szolgál. Szerintem a házunknak jelenleg ez a leglakályosabb része. Az előszoba feletti ici-pici kis padlásrészt lefóliáztuk, bepolcoztuk, és felhordtunk minden háztartási kacatot a spájzból, nagy padlásról, szobákból. Zsombor közben majd halálra vigyorogta magát, mennyi lim-lomunk van, amit tök feleslegesen őrizgetünk (pl. macisajtos dobozok és társaik...)

A nagy festegetés közepette egy kisebb száj-műtéten is átestem, mert egy azonosítatlan valami nőtt ki a számban, amitől úgy gondoltuk, jobb lenne megválni. Hála Istennek, a szövettan nem mutatott ki semmit. Egy darabig szenvedtem a varrattól, mert nem óhajtott felszívódni, és amikor már kóruson is ráharaptam éneklés közben és ömleni kezdett a vér belőle, egyik kedves kórustagom felajánlotta, hogy megszabadít tőle. Azóta szépen begyógyult. 

Barni és az ő hatalmas repülője... :-)

A lányok sem unatkoztak... :-)

Augusztus első hetében nálunk (azaz a suliban) táborozott az egész Sándor-család. Jó volt együtt lenni, játszani, beszélgetni, sétálni és kalandozni. Szép hét volt és nagyon fárasztó, de kell, hogy legyen, mert megéri.
A hét elején rájöttünk, hogy az 5,5 éve használt jó kis fényképezőnk tönkrement. Nagy fehér foltot fényképez. Érdekes, hogy a videója viszont jó... Szóval éppen nagy események előtt maradtunk fényképezőgép nélkül. Elég ciki. Így hát kutattam, nézelődtem és rendeltem egy újat, ami a következő hét elején meg is érkezett. Sajnos nem vagyok vele maradéktalanul megelégedve. Igaz, hogy nagyon szépen lehet vele messzi dolgokat is fényképezni, de a színei fakók. A másik gép sokkal szebb képeket készített - de az is bizonyos, hogy én nem értek hozzá eléggé...

A következő héten volt az iskolánk alkotó tábora. Sok gyerek volt, sokféle dolgot lehetett alkotni. A gyerekeimnél az agyagozás volt a slágerlista élén, ki se lehetett robbantani őket onnan. Az alkotótábor képei itt láthatóak bővebben. Miután sok felnőtt volt, be voltunk osztva, ki mikor dolgozott a gyerekekkel. A fennmaradó időben én is kipróbáltam ezt-azt, ami most nekem is leginkább az agyagozás volt. Akkor készült el a házszám-táblánk is többek között, meg a kicsiknek 1-1 szélcsengő darabjai:

Klári

Márti

A színezést, mázolást "agyagos Zsuzsi néni" készítette, én csak az alapot

Janka

Barni leginkább tőröket és tankokat gyárott

Az alkotótábor kellős közepén Márti 5 éves lett, megünnepeltük az ő szülinapját is:

 

A két táborozós hét után hulla fáradtan estünk neki az iskolai előkészületeknek. A suli felújításán ezerrel dolgoztak nem is kevesen egész nyáron, most mi is bekapcsolódtunk. Közben kiderült, hogy akire földrajtanítás céljából számítottunk, nem tudja vállalni, és Janka ofője is lelépett egy héttel sulikezdés előtt - itt hagyva a mindennapos testnevelés gondjait - ugyan honnan vegyünk ilyenkor tesitanárt, mikor országos hiány keletkezett belőlük???? Zsombor ész nélkül telefonálgatott ilyen ügyekben, és évkezdésre majdnem minden meg is oldódott - csak neki lett egy csöppet sok órája az igazgatói teendői mellé... Én függönyöket varrtam az új tantermek ablakaira, meg tejüveg hatású tapétával fedtük be (ez egyedül nem ment volna) egy csomó ablakát az iskolának - csak 15 m tapétát, egy teljes tekercset használtunk el e célra... :-). Közben jött egy rakás új gyerek, akiknek tankönyvet is rendezni kellett, meg még emellé egy csomó pótrendelés is akadt (ami a mai napig sem érkezett meg - szeretjük az új rendszert... ).

Elmondható, hogy totál kipukkanva estünk bele az új tanévbe.

Esti dal

by Kodály Zoltán