Az elmúlt héten táborozni voltunk. Gyülekezeti családi tábornak indult a dolog, de a fiatalság többsége a családja nélkül volt ott. Voltak frissen konfirmáltak, voltak iskolásaink, meg mi is ott voltunk teljes létszámmal. A sátrunkat is itt avattuk fel, mivel a házban kevés hely volt. Veszprém mellett voltunk, nagyszülői örökségünk házában. Mi előfutárként már vasárnap délután elmentünk, a másik kocsi utasai hétfőn jöttek utánunk.
Kihasználva a két kocsi lehetőségét (a másik kocsi este hazament), délután elmentünk Tihanyba, hogy fürödjünk egyet a szabadstrandon. Fújt a szél - jó nagy hullámok voltak, és hideg volt a víz. De a gyerekek nagyon élvezték, bár meglehetősen átfagytak, így is alig lehetett kihozni őket a vízből. Viszont láttunk egy hattyúcsaládot is, aminek nagyon örültek.
A délelőtti alkalmakat anyu tartotta a fiatalságnak, idősebbeknek, Zsombor pedig az aprónépnek. Minden nap igyekeztünk valami alkalomhoz illő dolgot alkotni is (hétfőn hajót épített mindenki, kedden fogkrémet gyártottunk, szerdán szép virágos szívet hajtogattunk...). Esténként a konfirmációs áldóigék kerültek terítékre az én makogásommal. A gyerekeknek báboztunk is, az Élet játéka c. könyv alapján.
Felfedeztük a környéket is - dús növényzetű, hideg vizű patakot kis vízeséssel, mészköves domboldalt érdekes növényzettel, gyönyörűen kiépített bányatavat, játszóteret. Egy délután Veszprémbe is bementünk, ahol a 10. VeszprémFeszt hangulatában is részesülhettünk, meg a várat és környékét is megnézhettük, anyu fűszeres meséivel ízesítve.
Minden nap más volt a konyhamester, de igyekeztünk segíteni egymásnak, meg tanulni egymás konyhaművészetét: láttuk, hogyan készül egy igazi mexikói csirke étel (naggyyon finom volt!), én rakott cukkinit készítettem cukkinikrémlevessel - paleosan, anyu a specialitását - keltpitét. De készült nagyon finom krémes is, meg barackfagyi, meg barackos piskóta - csak hogy véletlenül se fenyegessen bennünket az éhezés... :-)
Szerdán rátalált az ifjúság a gyöngyfonalaimra, és rájöttek, hogy abból milyen jó kis karkötőket, meg hajdíszeket lehet fonni, úgyhogy alaposan meg is kopasztották a készletet hétvégéig - de nagyon élvezték.
Sokat játszottak (sakk, malom, ki nevet a végén, tollaslabda, kicsik pörgetése...), nevettek - felszabadultak, és ezt jó volt látni. Békés táborunk volt, csak az én hisztis kislányaim nyavalyogtak néhanapján.
Volt egy jó napom:
Reggel írni akartam - az első toll, amivel próbálkoztam nem fogott, a másodikból, ahogy levettem a kupakját kirepült a tollbetét, mert letört a vége, a harmadik eleve kissé törött volt az elején, és ahogy írtam vele, egyszer csak kiugrott belőle a rugó... Aztán be kellett mennem a városba kocsival, és ahogy leparkoltam, és ki akartam a másik oldalon nyitni az ajtót, hogy kiengedjem az utasaimat, egyszercsak elindult a kocsi a lejtőn... (nem emlékszem, hogy kivettem volna sebességből...) - rohantam vissza a vezetőajtóhoz, kinyitottam, és az utolsó pillanatban, mielőtt nekiment volna egy parkoló autónak, sikerült bepattannom, és megállítanom. Hazafelé vennem kellett tejet, meg tejszínt, és így tele kézzel próbáltam meg bejutni a kapun, ami igen nehezen nyílik. Ahogy fél kézzel belöktem a kaput, kilökődött a tartóvas, és egyenesen belezuhant a másik kezemben tartott tejesdobozba - tiszta tej lettem, a doboz fele kifolyt, de így legalább nem a kezembe állt bele a kapuvas. :-)
A sátor felavatása csupa öröm volt. Élveztük mindannyian. A hideget is el lehetett viselni éjszakánként, mert jól felöltöztünk. Tágas, jól lehet benne pakolni, és tényleg jó 6-unknak is. Sőt, csütörtökön az esőpróba is megvolt, egy kis jéggel nehezítve - de a sátor kitartott, nem ázott be és nem szakadt szét. Szóval, tök jó. És amikor szétszedtük, most sikerült elsőre jól összehajtogatni, nem úgy mint otthon.
Angyalkáztunk is: Klári Mamával, Márti, Janka, Barni egy-egy nagylánnyal, Apa az egyik diákjával, Mama Apával, én meg Mártival igyekeztem angyali jótetteket elkövetni. Aranyosak voltak a picik, ahogy készítették, vitték a báránykáiknak a meglepiket. Márti nagyon meglepődött a végén, hogy én húztam, de örült neki.
Jó kis tábor volt, kár, hogy véget ért. Kikapcsoltunk minden hétköznapi megszokottból, és közben lelkileg is felfrissültünk, nem csupán testileg pihentünk - mert bár voltak fárasztó elemek, mégis összességében pihentető volt ez a hét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése