Barni 8 éves lett :-)

A boldog szülinapos: 

Ludas Matyi

Az óvoda és a Művelődési Ház szervezésében egy vidám színdarabot nézhettünk meg a kicsikkel. Azért csak velük, mert Janka szépkiejtési versenyen vett részt éppen akkor.

Nagy izgalommal vártuk az előadást, és annak rendje és módja szerint meg is érkeztünk a Művházba időben. Felsorakoztak a két óvoda kis csemetéi, jópár iskolás gyermek is, úgyhogy a nézőtér kb félig meg is telt a kíváncsi gyermekhaddal.

Az előadás két-szereplős volt. Döbrögit egy fiatal hölgy, Ludas Matyit egy deresedő fiatalember alakította. Volt zene és énekszó (Márton lúd énekhangja tetszett a legjobban a gyerekeknek), vicces (meglehetősen modern) beszélgetés folyt a szereplők között, és a gyerekek is szépen meg lettek mozgatva az előadás folyamán. A végén még táncoltunk is a székek között. 

Nagyon élvezték a törpék, jó, hogy ilyeneket is szerveznek itt minálunk! :-)

Januári szülinaposok

Hát, ezzel jól elkéstem, de néhány fotó az ünnepeltjeinkről:

Bolhák... :-)))

Biciklivel igyekeztünk be a városba. Márti nyafizott:
 - Úgy fáj itt!!!  -és mutatja.
- A hasad?
- Nem.
- A derekad?
- Nem.
- A bordáid?
- Igen, a bolháim!
:-))))

-----

Ma olyan szép havas volt az út a tegnapi és mai havazás eredményeként, hogy szánkóval húztuk be a gyerekeket Istentiszteletre. Közben persze volt hóba-borulás, hógolyógyártás és sok-sok nevetés. Klári és Márti pedig folyamatosan kérték a HÓGOMBÁKAT - a nagyok pedig gyártották a HÓBOMBÁKAT. :-))))

Farsang

Tegnap volt a suliban a farsangi bál.

Janka kínai lánynak öltözött, Barninak pedig kitaláltuk, hogy kartondobozok segítségével frankó Bádogemberré varázsoljuk. Farsang előtti este (!) mi is gondolkozni kezdtünk, hogy minek is kéne beöltözni. Bádogember után jött a többi szereplő OZ birodalmából: Márti  - Dorothy, Klári - Toto, Apa - Gyáva Oroszlán, Anya - Madárijesztő lett. Mindannyiunknak tetszett a jelmezünk, csak Barni mondta, hogy többé nem akar dobozba zárva lenni (megértem :-). 

Volt nagy táncikálás is - valahogy szabályozni kellett a gyerekek mozgásigényét :-), úgyhogy vonatoztunk, körtáncoztunk, a végén már Klárival a nyakamban ... iszonyúan elfáradtam (úgy látszik, öregszem :-) - de nagyon élveztem! :-)

Janka és Barni az 1-2 és 5. osztályosok társaságában csángó táncot is lejtett:

Keringőztek a végzősök is, ügyesek voltak. Egyébként olyan sok jelmezes volt, hogy ilyent már rég nem tapasztaltunk. Ha jól emlékszem, 35 körüli sorszám volt. Mikor körbementünk a tornateremben, teljesen körbeértük. Voltak szokás szerint (szerintem) gusztustalan jelmezek (ijesztő vad pofák), de voltak nagyon ötletesek is. Tombola-tárgy pedig olyan sok volt, hogy alig akart vége szakadni a kisorsolásuknak. Mi is elég sok mindent nyertünk - pl. egy konyhai mérleget (nem digitális, hanem mechanikus!!!). A zsákbamacskák is nagyon sok jó dolgot rejtettek, pl. Mártiéban volt egy hangos játék mobil - ennek örült a legjobban, egész este azzal telefonált, le sem tette :-). Érdemes volt gluténmentes sütit is vinnem a büfébe, mert két kisgyerek is volt, aki egyébként nemigen ehetett volna semmit. Legközelebb lehet, hogy pizzát is fogok vinni, hogy sós is legyen diétásból, ne csak édes. Mondtam is, hogy "Néha jó a bolond a háznál!" :-).

Elkezdődött...

...egy szomorú sorozat, ami nyilván folytatódni fog még, hiszen amíg élünk, meg is halunk.

3 éve még 3 A. D. élt családunkban, mára csak egy maradt, a testvérem. Tegnap kaptuk a szomorú hírt, hogy nagybátyám hosszú, nehéz betegség után hazament Megváltó Urához. 

A legidősebb fiú volt testvérei között, meleg szívű, barátságos, segítőkész ember. Szerettünk hozzájuk menni, mert mindig kedvesen fogadtak minket, érdekelte őket, mi van velünk, jó volt náluk lenni. 

Sokáig náluk karácsonyozott a nagy-család. Néha, amikor a Vértesben rossz útviszonyok voltak, náluk maradtunk éjszakára is, és csak másnap keltünk útra a Balaton-partra a rokonság további látogatására. Ezek a karácsonyok nekem nagyon szép emlékek maradnak.

Később Pünkösd környékén voltak náluk családi találkozók. Tágas udvarukban mindenki nagyon jól érezhette magát. Öröm volt hozzájuk menni.

Gyerekkoromban egyszer nyaraltunk is náluk, mi gyerekek, mert anyuék táboroztattak valahol. Konyhájukban szerettem meg a rakott krumplit, amit addig nem ettem meg, de ott nem volt más választásom. Sok minden jó ragadt rám közöttük, amiért hálás vagyok.

Befogadták az öcsémet, aki a keresztfiuk, hogy a középiskola évei alatt náluk lakjon - sokat segítettek ezzel neki és a szüleimnek is. De segítették az iskolánkat is, pl. pici műanyag cserepek gyártásával a szakiskolások palántáihoz. 

Utoljára anyuéknál találkoztam vele. Apu 60. születésnapján, az ősszel. Látszott rajta a betegsége nyoma, de változatlanul érdeklődő, mosolygós, kedves volt. 

Hiányozni fog mindannyiunknak!

Viszont látásra Dani bácsi!