Türelem

ÉN: Uram, kérdezhetek Tõled valamit?

ISTEN: Természetesen.

ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...

ISTEN: Ígérem.

ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?

ISTEN: Ezt hogy érted?

ÉN: Hát, reggel elaludtam.

ISTEN: Igen...

ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.

ISTEN: Aha...

ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.

ISTEN: És?

ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...

ISTEN: Értem.

 ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni. Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?

 ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idõ alatt.

ÉN: (szégyenkezve) Áh...

 ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofõrrel találkozol utadon, aki belédhajtott volna.

ÉN: (megalázkodva) Ó...

 ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tõle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.

ÉN: (zavarban) Aha...

 ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tõle.

ÉN: Értem, Uram.

 ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.

ÉN: Úgy sajnálom, Uram...

ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.

ÉN: Bízni fogok benned, Uram!

 ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.

 ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.

 ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törõdöm a gyermekeimmel.

(Ezt a történetet e-mailben kaptam - olyan "Viskós" :-)

Macskajajj és csirkevész

A hétvégén megállapítottuk, hogy a fél éve hozzánk szegődött cicó valószínűleg kiscicákat vár. A gyerekek nagyon örültek. Aztán vasárnap reggelre a cica eltűnt. Sehol nem találtuk két napig. Aztán tegnap este meglett... kint feküdt szerencsétlen a kerítésen kívül az egyik fenyőfánk tövében - valami elkapta és megcincálta, úgy, hogy belehalt. A gyerekeknek meg se mondtuk - jobb, ha azt hiszik, elment. Nem gondolnám, hogy Mackó volt a tettes, mert vasárnap este, mikor kiengedtem, szokásához híven kereste a cicát, hogy megkergethesse...  Ahhoz képest, hogy én nem kifejezetten kedveltem ezt a kis jószágot, mégis rosszul érintett megtépázott látványa, és kicsit hiányzik is a folyton útban levő jelenléte...

Múlt héten végre kikelt egy csibénk a tíz tojásból, ami a kacsamama alatt volt. A gyerekek nagyon élvezték a látványát, csipogását. Gyorsan az ólat is alkalmassá tettük a tyúkok és az új kis jövevény elkülönítésére, szereztünk neki darát, meg itatót (a régi már eltört). Örültünk neki, sőt társakat is akartunk neki venni, hogy ne legyen egyedül. Mekkora élmény volt, ahogy napról napra bátrabb lett, kimászott a kacsamama alól és szaladgált az ólban. Aztán ma reggel, mikor mentem a kislányokkal kiengedni a tyúkokat, a csibét sehol nem találtuk... csak a hűlt helye várt ránk. Valami nyilván úgy gondolta, hogy nagyon kis zabálnivaló jószág... nos, az már biztos, hogy nem a cicónk volt, akitől eredetileg féltettem a kis életét...

Utóirat: a csibe előkerült :-) csak úgy elbújt az ólban, hogy nem vettem észre, mikor kerestem :-)

Kacsamama és az ő kiscsibéje :-)

Apostagi fellépés

Tegnap Apostagon énekeltünk a kórussal - azaz csupán a kórus felével, mivel sokan betegeskedtek, páran kirándultak. De ahogy mondtuk is, megfogyva bár, de törve nem - elhoztuk, amink van. A fellépésünk egy jótékonysági est keretei közt történt - az apostagi evangélikus templom renoválására gyűjtöttek adományokat.

Úgy látszik, lassan beérik a próbák vetése - egész jól sikerült az éneklésünk. Hiányoztak, akik nem lehettek velünk, de még így, hiányosan is sikerült helytállnunk - remélhetőleg minden hallgató örömére. 

Készült felvétel is, ITT megnézhetitek. (Ezeket a dalokat énekeltük a Ref. Zenei Fesztiválon is, de az ott készült felvételek sajnos nem sikerültek túl jól.)

Barni kissé elfáradt...

...mindezt számítógépezés közben sikerült neki...

:-) Jót aludt a gép előtt :-)

Tv felvétel

Tegnap ezen is túlestünk - mármint a kórussal.

Összegyűltünk a megbeszélt időpontban... Alaposan beénekeltünk, nehogy hamisak legyünk... és elkezdtünk énekelni... átkozottul lecsúsztunk a dal végére... csapó 2 - ismét pocsék... csapó 3 - még mindig... Na, most mi van, s mi lesz? A mi van-ra egyszerű volt a válasz, ha kicsit rutinosabb vagyok, előre tudhattam volna: szombaton annyira elfáradt a hangunk, meg az egész mivoltunk, hogy egy nap alatt nem tudtuk kipihenni magunkat. Na, akkor mit csináljunk? A 2 fős stáb már itt van, s azt nézegeti, hol is énekeljünk a kamerájukba... Nem mondhatjuk, hogy bocsika, de ma nem tudunk nótázni... Na, jó. Akkor még egy kis beéneklés, egész lájtosan, csak finoman, aztán indulás, lesz, ami lesz. 

A templomkertben találkoztunk, azt akarták, ott énekeljünk. De mondtuk, az nem lesz jó, mert a gitárt sem fogjuk hallani, meg egymást sem, mert eléggé fúj a szél. Közben azt is közölték, hogy nem elég énekelni, még beszéljek is a kamerájukba a kórusról (! - én, meg a kamerába duma... :-( he-he...) Végül bementünk a templomba, hogy szerelmes Petőfi verset, meg "Ring a csónak galambom"-at énekeljünk (Ezekhez a témákhoz a helyszín kitűnő volt! :-) A társaság szokásához híven komolytalanul kezelte a dolgot - érthető, hiszen meglehetősen fáradtak voltunk, meg mi már tudtuk, mi fog kijönni a torkunkból... szóval kissé ciki volt a helyzet. Végül megtaláltuk azt a felállást, ahol hallottuk egymást, és az arccal történő folyamatos vezénylés (a kezemmel ugyebár gitároztam) végül tűrhetővé tette a dolgot. Többedszeri próbálkozásra ment a Füstbe ment terv, a szerelmes nótát csak kétszer kellett felvenni - meglepően jól ment (nem volt hamis :-), a Ring a csónakot meg egyszer vettük fel (a végére belejöttünk?) - ennek az eleje nem volt a legjobb, de a vége az rendben volt. Remélhetőleg tudnak belőle néhány olyan percet kiemelni, ami nem lesz hátborzongató...

Nagyon nehéz felvételre énekelni, mert azon mindennek tökéletesnek kell lennie - mi pedig nem vagyunk azok. Az én elképzeléseim szerint ez csak úgy megy, ha sokszor feléneklünk, visszanézhetjük, javíthatjuk ami nem jó - nos, ez itt nem volt lehetséges. Hát ez van.

Szeretünk énekelni, szeretünk együtt énekelni - ez a mi lényegünk. Kicsit "gyagyás banda" vagyunk, nem is éneklünk profi módon, lehet, hogy a szó végi mássalhangzóink sosem fognak egyszerre megszólalni vagy egyáltalán hallatszani, de nem baj. Legfeljebb nem kell többet felvételre énekelnünk :-) A lényeg, hogy szeretünk egymás társaságában énekelni, és bizony vannak egészen szép és felemelő pillanataink is - még akkor is, ha azt nem őrzi felvétel :-)

Hogy a tegnapi felvételnek mi lesz az eredménye? Nos, az valamikor Július közepén kiderül...

... még mindig fesztivál

Végre van már a YT-on felvétel az 500-ak énekéről:

Református Zenei Fesztivál

Készültem beszámolni, de mielőtt megírtam volna, láttam, hogy Kata (kórustagom) megelőzött :-) Olvassátok el, amit írt, mert egy élmény a beszámolója! :-)

 Kata és az 500-ak kórusa :-)

Egyébként nekem is hatalmas élmény volt... megszólaltak a tubák a templomban, és az ablakok úgy beremegtek, hogy azt hittem, ki is törnek, ha nem vigyázunk... :-) ... 500 között énekelni - egy csoda - nem hallatszik ki, ha véletlenül elrontod, vagy elmegy a hangod, de a tömeg kihozza belőled azt is, amiről azt hitted, nem is vagy rá képes. Nekem konkrétan izomlázam lett az állkapcsomnál a hatalmas artikulálástól :-) A rezes hangszerelés zseniális volt, az énekválasztás is nagyon jó, lényegre törő (mondanivalóban). És a "mumus" "Nagy király..." pedig egyenesen király(!) volt! :-) De a Kossuth nóták is, meg a nem szeretjük dallamú Talpra magyar is egészen átlényegültek... hihetetlen volt, fantasztikus :-) Persze voltak benne hibák, hogy ne lettek volna, de az élmény elmondhatatlan... aki még nem próbálta, próbálja ki! :-)