Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2011. december 23., péntek

KÉPESLAP


"De akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak és nem lankadnak meg,
járnak, és nem fáradnak el."
Ézsaiás 40,31
 
ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK 
MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!!!
 

Új ég, új föld

Lehet, hogy tudnom kellett volna, de ma lepődtem meg az Ige olvasása közben, hogy már Ézsaiás is megmondta, nem csupán az Újszövetségben olvashatunk erről:

"Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be,
amikor újra kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek."
Ézsaiás 51,16

Sokan félnek tőle, mi lesz, ha ez a világ egyszer elmúlik. Mindenféle időpontokkal rémisztgetik a jónépet. De megnyugtató dolog, hogy egyrészt amellett, hogy a Biblia sok helyen beszél arról, hogy egyszer valóban vége lesz ennek a világnak, de azt senki nem tudhatja, mikor, csupán maga Isten. Innentől kezdve pedig kár találgatásokba, jóslatokba merülni. Másrészt viszont több helyen is olvassuk, hogy hogyan veszi gondjaiba Isten a hozzá tartozókat abban az időben. Itt pl: "kezem árnyékával takarlak be"... Mitől kell tartanom, ha Alkotóm és Szabadítóm az utolsó órában és azon túl is velem lesz?!
ÉS. Új ég, új föld - ha már új, akkor nyilván a mostaninál is szebb és gyönyörűbb, arról nem is beszélve, hogy ott nem lesz se bánat, se sírás, se nyomorúság. Hát nem várni kéne, ahelyett, hogy félelemmel tölt el a gondolata?!
Zárójelben jegyzem meg, hogy aki nem tartozik Isten gyermekeinek népes családjába (itt most nem a templomos, magukat keresztyén, vagy jó embereknek tituláló emberekről beszélek, hanem az ÉLŐ HITŰ keresztyén emberekről), az mondjuk joggal fél és retteg... DE a jó hír az, hogy ma még mindig van lehetőség odatalálni Őhozzá, kérni a bűneink bocsánatát, és lehet Vele új életet kezdeni! :-)
(Kötelező olvasmány:     J. F. Lövgren: ...és lámpásaik kialusznak)

Betlehemezés

Jópár éve szokás már a gyülekezetünkben, hogy Karácsony előtt felkeressük a gyülekezet idős, elesett, kimozdulni már nehezen tudó tagjait, és viszünk nekik egy kis karácsonyi "hangulatot": Igével, versekkel, énekszóval, egy kis apró ajándékkal. Amíg nem voltak  a gyerekeink, én is mentem minden évben. Aztán sokáig (tán 10 évig?) nem. De az idén úgy gondoltam, újra megyek én is, sőt a csapatomban már ott lesz a nagylányom is. Összesen öt csapattal indultunk útnak a városban, kb. 90 idős embert felkeresni. A mi csapatunk nem volt túl szerencsés: 17 otthonból csupán 5 helyen tudtuk elmondani amit vittünk a tarsolyunkban. A többi helyen vagy nem voltak otthon, vagy nem engedtek be - bizonyára akadt olyan is, aki meglátta a népes társaságot (4 fő :-) a kapuja előtt, és nem mert beengedni minket, mert nem tudta milyen szándék vezérelt minket a háza tájára. Ahová viszont bejutottunk, szeretettel fogadtak minket, örültek menetelünknek. Volt, ahol mi magunk is kaptunk ajándékot - saját kezűleg horgolt szépséges hópelyhet, csillagot. Szép és remélhetőleg hasznos délelőtt volt ez a mai.  

Amit vittünk magunkkal:
Betlehemezés  2011.

ÉNEK

A béke messze tőled, szíved örömtelen,
A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.
Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda,
Többé te nem keresnél más életet soha.

Te küszködöl magad csak, s a bűn szívedre tör
Bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.
Ó, hogyha hinni mernél….

Csak Jézus ad nyugalmat, midőn  a harc kemény.
Megfáradott szívemnek ő éltető remény.
Ó, hogyha hinni mernél….

Dömötör Ilona: Karácsony, várlak!

Beszélget a hideg eső panaszkodó szóval,
Hűs szél támad néha-néha: bús, lemondó sóhaj.
Míg szobámba telepednek fáradt, őszi árnyak,
Holdsugaras karácsonyest, nehéz szívvel várlak!

Könnyet hullat, gyászruhát hord annyi drága lélek,
Árvaságnak, nyomornak a kenyerével élnek;
Lelkem felé suhan a sok hollószárnyú bánat,
Karácsonyi vigasztalás, könnyes szemmel várlak.

Vad, tévelygő, vétkes lelket, olyan sokat látok!
Ködként száll a bűnös népre súlyos, sötét átok.
Hívő szívbe káromlások keselyűi vágnak…
Karácsonyi győzedelem, epekedve várlak.

Hadd ragyogjon csillaga rám áldott Betlehemnek!
Hadd lássam az eljövendő vigaszt, győzedelmet!
Zendüljön fel boldog dala angyalok karának,
Dicsőséges karácsonyest, imádkozva várlak!

ÉNEK

Add meg Istenem, hogy a fény enyém legyen,
Ki ma bennem megszületett enyém egyen!
Hogy átöleljen ő, az a végtelen szeretet, 
Ki ma végre megszületett a szívemben!
Hát itt vagy jó Uram, hatalmad végtelen,
Emberré lettél, hogy a bűnöm ne én vigyem.
Hát vedd el mindenem, fogadd el az életem,
Csak a fényt, jó Uram, szereteted fényét add nekem!

Add meg Istenem…
Már százszor eljöttél, felém nyújtottad kezed,
De a szívem zárva volt, nem kutattam fényességedet.
Most hát itt az alkalom, hogy minden másképpen legyen,
Hogy Hozzád szálljon a dal, s a lábam Tehozzád vigyen!

Add meg Istenem….
S ha mégis eljön majd a nap, mikor megfeszítenek,
Segíts jó Uram, én ne legyek ellened!
Fogjam a két kezed, mindig úgy segítselek,
Mintha életem volna az életed!
Add meg Istenem….     Ámen.

Ady Endre: Karácsony

1
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

2
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

3
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

ÉNEK

Adj erőt, Uram, adj fénysugarat,
Mely bevilágítja a Te utadat!
Ó áldd meg Uram, minden percemet,
És tartsd felettem őrző kezedet, kezedet!

Adj békességet, adj szeretetet,
Hogy embertársaimnak szerezzek örömet!
Ó, áldd meg, Uram…

Adj bíztatást, adj égi jelt,
Hogy füleimmel meghalljam, mit üzensz.
Ó, áldd meg, Uram…

Adj hitet Uram, bíztató reményt,
Hogy veled járva a célhoz érjek én.
Ó, áldd meg, Uram…

Hogy érezzem erőd, szent akaratod,
Így színed elé, a mennybe juthatok, juthatok.
A mennybe juthatok.

2011. december 20., kedd

Hóesés - Ige

"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?
Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!
Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid."
 Ézsaiás 49, 15-16

:-) ma reggel :-)


"Az Úr szárnyai alá jöttél oltalmat keresni."
Ruth 2, 12

2011. december 19., hétfő

A megbocsátás ereje

Igazán jó bejegyzést olvastam az imént CsutkaIldánál. A szeretet és megbocsátás testükre, egészségünkre való hatásairól. Így karácsony előtt különösen jó! :-) Olvassátok el, ha gondoljátok, szerintem érdemes! :-)

Iskolai karácsony

Vasárnap délután az iskolai karácsonyi ünnepségen lehettünk együtt, hála Istennek, egész sokan. Az ünnepség a feldíszített tornatermünkben volt. Először az alsósok betlehemesét nézte meg a közönség (Barni volt az egyik főszereplő, Janka meg az egyik mesélő, és még citerázott is :-). Utána az angolosok énekeltek egy csokornyi dalt, aztán a németesek énekeltek-körjátékoztak  egy Zsombor kitalálta "betlehemest" németül. Végül a felsősök rövid színdarabja következett. Az estét egy vetítés zárta, Ady Endre: Karácsony-át hallgattuk-néztük meg Szabó Gyula előadásával. A visszhangok csupa pozitívak voltak :-)





Városi karácsony

Szombaton délután volt a városi karácsonyi ünnepség, szintén a szökőkút mellett, ahol felállítottak és feldíszítettek egy fenyőfát, sátrakat állítottak. Először meggyújtottuk a négy gyertyát a szökőkút-koszorún (az utolsót Barnabás gyújtotta meg), igei gondolatok kíséretében. Utána jöttek a műsorok: énekeltünk a nőikarral, aztán az iskolásaink adtak elő egy kis német-énekes műsort, ezután a népdalkör énekelt és végül a katolikusok adtak elő egy betlehemest. Hangulatos este volt. A műsorok után még sokáig együtt lehetett az összegyűlt társaság, brooklin-kályháknál melegedve, forró teát, forralt bort kortyolva, különféle finomságokat falatozva, beszélgetve.