Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2011. december 9., péntek

Decemberi napfelkelte

Hát nem gyönyörű?


Janka szerint olyan, mint egy festmény - a Teremtő alkotása :-)

látszik, hogy alacsonyan jár a nap - nyáron a fa másik oldalán szokott felkelni :-)
Minden reggel egy új lehetőséget rejt magában - új kezdet :-)

"Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért,
és vétkeidre többé nem emlékezem."
- mondja az Élő Isten
Ézsaiás 43, 25

2011. december 7., szerda

Rendkívüli kóruspróba

Ezt muszáj leírnom! Hát, ilyen próbánk még nem volt, az biztos. A múlt hét után én egész héten készültem rá, hogy el kell majd mondanom az én történetemet, azaz, miért jó nekem az Istennel élnem.  Persze féltem tőle, hogyan fogadják majd, egyáltalán úgy alakul-e a helyzet, hogy alkalmas legyen egy ilyen beszélgetésre. Imádkoztam is érte, és azt hiszem, nem csak én. Anyu készített sütit - mikulás napi meglepi, aminek nagyon örültek a többiek. Tudtuk, hogy a múlt heti események után nem lehet úgy ott lennünk, hogy nem beszélünk róla. Egyszerűen kellett. Én csak tébláboltam ott, és nem bírtam elkezdeni a próbát. Aztán kedves friss hitű kórustagunk felállt és elmondta a többieknek, mi is történt vele. Aztán beszélgettünk kicsit, anyu elmondta, miért érti meg őt. És utána én is képes voltam túllépni önmagamon, és végre mertem beszélni. Elég hosszasan sikerült, de remélem, hogy hasznára vált a többieknek, remélem értették, miről beszélek, hogy az én életemben mért fontos az Istennel való kapcsolatom. A csillogó szemek, meg szipákoló orrcimpák azért arról tanúskodtak, hogy nem hagyta őket hidegen ez a hirtelen "lelki-élet". Mi lesz a folytatás, azt nem tudom, de az Úr Isten kegyelmes, aki értük is elküldte az Úr Jézust. Mondtam is nekik, hogy a Karácsonynak, amire oly lelkesen készülünk énekelni hetek óta, ez az értelme... 
Rendkívüli dolgok történnek mostanában, velőt rázók... remélem folytatásuk is lesz! A próba után még beszélgettem új lelki-testvérünkkel, és olyan jó volt!!! Teljes békében, minden rossz érzés nélkül tudtunk elválni egymástól! Régen volt már bennem olyan békesség, mint tegnap este! Hála legyen ezért Istennek!!!! :D
És még valami. Tegnap reggeli biztatás az Igéből:

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.
Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izrael Szentje, a te szabadítód!"
Ézsaiás 43, 1-3


És a történtek után ma reggel:

"Az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését."
II. Timóteus 4, 17

"Ti vagytok a tanúim - így szól az Úr -, és szolgáim, akiket kiválasztottam,
hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok.
Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz.
Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító."
Ézsaiás 43, 10-11


Árad a kegyelem :-)

"Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az:
a régi elmúlt, és íme: új jött létre."
II. Korintus, 5, 17

A kis Picasso...

Már megint felelőtlenül az asztalon hagytam a pénztárcámat... Klári pedig kivette belőle a pénzt, és alkotni kezdett a már ismert piros alkoholos filctollal... Mindegyik pénzen a képeket színezgette nagy lelkesen - biztosan túl szimpla volt neki... :-) Hát - egyszerűen csak vigyorogni tudtam a dolgon, mert hála Istennek az OTP-ben szó nélkül kicserélték a bankjegyeket :-) Portréfestő lesz belőle vagy szobafestő ha megnő???!!! :-) :D :-)
Rettegjetek jövendőbeli tankönyvi ábrák és tartós tankönyvek, Lárika már feni rátok a tollát!!! Jaj, nekünk!!! :-)

Mikulás

Járt az oviban is, ahol Márti nem félt tőle, járt az iskolában is. Rengeteg édességgel megpakolva érkezett haza a fiatalság. Aztán, mikor az iskolában végzett az apa-mikulás az osztálya mikulás-délutánjával, itthon is bekopogtatott az ajtón. Lelkesen fogadták a törpék. Beszélgettek vele, énekeltek neki. aztán megkapták a csomagjaikat is. Klárit nem nagyon hatotta meg a történet, bátran szembenézett a Mikulással és közben azzal volt elfoglalva, hogy a szomját oltsa... :-) Márti eleinte bátor kislány volt, de mikor hívta a Mikulás, hogy üljön az ölébe, bepánikolt. Ő aztán nem. :-) A nagyok meg tudták ki rejtőzik a mikulás-ruha alatt, és nagyon élvezték a színjátékot :-)






Bizony, bizony... virgácsot is kaptak az idén először - igaz, csak kicsikét :-) De nem árt, ha tisztában vannak a dolgaikkal :-)

Ja és még valami: papa-mikulás ( :D ) Gáborral karöltve betette a leendő előszobánk ajtaját, és felfalazta a még tátongó lyukat fölötte!!! :-) Már nem fagynak el a növények, amiket oda tettem!!! :D Teljesen kész még sokára lesz -mondjuk tavasz körül-, de minden kis lépés nagy örömmel tölt el! Már akkor is szenzációsan nézett ki, mikor Zsomborral megcsináltuk a plafonját, meg a tűzfalát, de most még inkább!!!! De várom, hogy teljesen kész legyen! Kényelmesen elférnek majd ott a kabátok s miegyebek, cipők, csizmák, lesz pad, ahol lehet öltöztetni a piciket, és telis-tele lesz növénykékkel!!! :D Álom, álom... de egyszer valóság lesz :D

2011. december 4., vasárnap

Advent II.

ma reggel :-)



Ez a fenyő, kb. fél méteres volt, amikor a mi zongoránkon pompázott. Ez akkor volt, mikor Janka még a pocakomban lakott... :-)


Mai ige, ami az Istentiszteleten elhangzott:

"Kérjetek és adatik néktek!"

Alkotások

Az elmúlt bő egy hónapban több albumot is készítettem kedves ünnepelteknek. Volt köztük fényképes, és volt internetről kölcsönvett receptes is. Olyan jó volt készíteni őket! Nagyon élveztem! Remélem, nem csak nekem tetszettek, hanem azoknak is, akik kapták! :-)

Nagyikámnak:


Apunak:








Kórustagomnak:






Barátosnémnak szülinapi köszöntőlap:

Kislányok :-)

Édesen fejlődnek :-) Vicceseket mondanak, és képesek -néha- nagyon szépen eljátszani egymással (pl. ovisat).

Márti: - Anya, én a sonkámat szeretném felvenni!
Én: ?
Márti: - Hát a táncos sonkámat! Nem érted?!
Én: -Ja, a szoknyádat! :-)

Sőt már azt is tudom, hogy a sonkival nem a sonkát becézi, csak zoknit szeretne felhúzni... :-)

Márti: - Anya, ha én nagy leszek, akkor iskolába fogok menni, és téged viszlek el az óvodába, és ne sírjál majd, mert megyek érted! :-)




Klári: -Almaiszi!  :-) (és ezt ő találta ki! :D )
Azért nem legyenek kételyeink - csintalanok, de piszkosul, sokszor tesznek rossz fát a tűzre, és erősítik is egymást ebben. Erősen gondolkodom pl., hogy ha legközelebb kimeszeljük a lakást, akkor a fehér falra színes fröccs-mintát fogok spriccelni az ecsettel, és akkor nem lesz olyan feltűnő a piros filctoll által készült Klári-freskók tömege...