Lakodalom volt a mi utcánkban...

 Janka - Marci

Nyár

Balaton

Kéztörés

Maradék

Alkotótábor

Kert

Keszthely - dalünnep

 Július elején Keszthelyre utaztunk a kórussal egy két napos amatőr kórusfesztiválra. Az utazást sok egyeztetés előzte meg nem csupán a szervezőkkel. Például a szállás díját, ami elég borsos volt, az önkormányzati támogatásból akartuk kifizetni. Ám ez abba a problémába ütközött, hogy kifejezetten szállás támogatására nem kértünk pénzt, úgyhogy kérvényezni kellett az átcsoportosítást. No, ez végül sikerült. Aztán a létszámot ugye előre le kellett jelenteni. No, de közben kiderült, hogy egyikünk nem tud jönni. Jó, beszerveztem helyette Klári lányomat, aki végülis már szerepelt egyszer-kétszer a kórussal fuvolistaként, most velünk énekelt. De az utolsó héten az is kiderült, hogy még egy valaki nem tud jönni. Nem akartuk veszni hagyni a befizetést, úgyhogy Ildi mentőötleteként elhívtuk Lillát, aki hosszú évekig, amíg el nem költözött Vecséről, velünk énekelt. 

Szóval Július 4.-én reggel beültünk három autóba és elutaztunk Keszthelyre. Először a szállást kerestük meg - Erika Panzió. Nagyon kedves fogadtatás, szép hely, nem is volt annyira messze a főtéri katolikus templomtól, ahol a dalünnepet rendezték, meg az étteremtől az állomás mellett, ahol az ebéd - vacsora volt. Sétálni kellett kicsit, de nem volt vészes. A szállás elfoglalása után elmentünk a templomhoz - ott csak éneklési szünetben, mikor a csoportok váltották egymást, lehetett bemenni. Mikor sikerült bejutnunk, egyből láttuk, hogy ebbe a nagynak nem mondható, ám igazán szép templomba bizony nem fér el 44 kórus egyszerre. Műsorszünetben elmentem regisztrálni is, ahol igen furcsán néztek rám - másnap éneklünk és én aznap akarok regisztrálni... De azért regisztráltunk és kaptunk egy szép nyakbavaló plakettet, hogy a városi fesztivál résztvevőitől meg tudjanak különböztetni minket - kvázi ez volt a helyszínekre a belépőkártyánk. Szóval lassan kezdett derengeni, hogy ez a fesztivál nem arról szól, hogy nonstop hallgatjuk egymás előadását a templomban - csak az egy blokkban éneklő kórusok, meg néhány érdeklődő fért csak oda be egyszerre. Ez egy kicsit csalódás volt. Ennek ellenére igyekeztünk minél több kórust meghallgatni, mert fantasztikusan szép előadásokat hallhattunk. Így adódott viszont, hogy elindultunk sétálni a városban. Először is természetesen fel a kestélyparkba. Nagyon szép volt. Jól esett, jókat beszélgettünk közben. Enyhítettük a meleg okozta kínokat a szökőkutak alatt. Én meg természetesen geoládát igyekeztem keresni. 5 állomásos multit... Jelentem, a két nap alatt meglett! A vacsoráért is időben kellett elindulni, mert pontosan kellett (volna) megérkezni. Ami a helyszínen kiderült, hogy nekünk sikerült, ám másoknak nem - sokan késéssel vagy jócskán hamarabb mentek, így várakoznunk kellett - kint állva a melegben, árnyék nélkül... Aztán jött az érdekesség - a vacsora valami tokányszerű cucc volt párolt grízzel. Poliészter tányéron, műanyag evőeszközzel. Mindezt 4000 Ft-ért. A tokány finom volt, a grízt pedig ha itthon tettem volna az uram elé, elzavart volna a háztól... Nem kis csalódás. És amikor kiderült, hogy másnap az ebéd bulgur lesz, akkor többen azt mondták, hogy köszönik szépen, inkább hagyják veszni a pénzüket, amit befizettek előre, de ezért a kajáért és felszolgálásért nem sétálnak annyit... megértettem. Az esti fáklyás felvonulásra a tásaság fele ment el, mivel igen elfáradtunk. Azt mondták, szép volt.

A szálláson éjjel nagyon meleg volt, és ablakot sem igen lehetett nyitni, mert teljesen odahallatszott a főtérről a zene. Szóval nem aludtunk valami jól. Reggel igyekeztünk valami helyet keresni, ahol kávét, reggelit szerezhettünk be magunknak. Aztán az első blokkot meghallgattuk a templomban, majd mentünk beénekelni, készülni a saját éneklésünkre. Egy igen hosszú blokk végén léptünk fel délben. Ja, a megadott 15 perces fellépő időt némelyek igen lazán kezelték, úgyhogy óriási csúszások voltak - utánunk pl. nem is tartottak szünetet, helycsere után azonnal indult a következő blokk... Nagyon izgultunk, bár nem kértünk minősítést, de mégis szakértő zsűri és szuper énekkarok előtt énekeltünk. Hát, mivel a műsorunk igencsak kilógott a többi közül (senki nem ismert egy darabot sem azok közül, amit énekeltünk), többen is felkapták rá a fejüket. Odajöttek utána gratulálni, kottát kérni. Ez jól esett. Délután a többség hazaindult, mi maradtunk estig, zárásig, hiszen szalagot kötöttünk a fesztivál zászlójára, emléklapot és ajándékot kaptunk, és még a zsűritagokkal is lehetett konzultálni az éneklésünkkel kapcsolatban. hiába a rettenetes fáradtság, ezt végig kellett csinálni. Így írtam ezt le utána a kórusnak:

"A zárórész után volt lehetőség a karvezetőknek személyes megkeresésre a két zsűris hölgyhöz, hogy elmondhassák a véleményüket - egy óra sorban állás után én is odajutottam az idősebbik hölgyhöz, aki végtelenül kedves volt.

• tetszettek neki a darabok, azt mondta jól áll nekünk, látta, hogy szeretitek énekelni ezeket, és csak folytassuk tovább, mert ez jó
• azt tanácsolta, énekeljünk acapella (hangszer nélkül) is minden előadáson legalább egy darabot, nehogy valaki azt higgye, hogy így nem tudunk énekelni - szóval ez egy elvárás (mondtam neki, hogy szoktunk így is énekelni, de most ide direkt ezeket hoztuk)
• azt is mondta, hogy a Juhász Gyulában javítsam ki azokat a részeket, amikben nem jó helyen van a zenei hangsúly a szöveghangsúllyal szemben (Jöjjön a hajnal 2x is, - ahogy ezt végiggondoltam), mert bántotta a fülét (ezt amúgy korábban már más karnagy is mondta, akinek Janka megmutatta a kottát)
• az első darabban pedig gyorsabban játszottam az előjátékot, mint ahogy elkezdtük (de kivételesen nem ti húztátok vissza, hanem én kezdtem alapból lassabban az éneklésnél) - szóval erre is figyelni kell."

Összességében nagyszerű élmény volt, igazi lelki felüdülés, feltöltődés. Fantasztikus kórusok előadásait hallhattuk, és mi sem énekeltünk rosszul. Irgalmatlanul elfáradtunk, de megérte.