A nagy gyerekeink ismét nagyot fakítottak. Keményen dolgoztak egész évben - tanultak, sportoltak, mindenféle plusz dolgokban részt vettek - jól el is fáradtak. Munkájuk gyümölcse a kitűnő bizonyítvány és az ezzel járó elismerések. Büszkék vagyunk rájuk! :-)
Nekem nagy próba volt ez az év. Az év eleji pedagógus-elvándorlás eredményeként bekövetkezett, amitől mindig is tartottam - osztályfőnök lettem. Féltem ettől a feladattól, mert sokkal nagyobb felelősséggel jár, mint ha valaki csak oktat egy-két tantárgyat. Ráadásul egy nem könnyű 8-ik osztályt kaptam. Igyekeztem őket megérteni, elfogadni, segíteni nekik, bár elég béna voltam ezekben a dolgokban. Hogyan segítsek olyan dolgokban (pl. iskolaválasztás), amiben teljesen ismeretlen számomra is minden. Azért minden szépen rendben lezajlott. Persze volt, akivel sokat kellett veszekedni is - megpróbálni nevelni egy 16 éve neveletlen gyereket elég reménytelen vállalkozás. Nem volt egyszerű, mert ha már az osztályom, szerettem volna kicsit a gyerekeimként tekinteni rájuk és úgy is foglalkozni velük. De talán nem utáltak meg. Legalábbis a ballagási búcsúbeszéd szerint nem... kicsit meg is ríkatott a búcsúzó leányzó...
Borzasztó volt bemenni vasárnap reggel a feldíszített, virágárban úszó üres osztályba - olyan volt, mint egy ravatalozó - a virágtenger közepén a tablóval... Aztán persze, hogy a megbeszélt időre nem érkeztek meg a gyerekek, hozván a formájukat, nehogy búskomorságba tudjak esni miattuk :-). Az egyik fiam megérkezett utcai ruhában, hogy majd itt átöltözik - a táskájából előhúzva az ingét kiderült, hogy azon 1 db gomb volt csak... :-)))) ... nem is ő lett volna - legalább volt min mulatni :-).
Enyhe késéssel indult így a ballagás, de aztán behoztuk a lemaradást. Igaz, hogy a tanároknak szánt virágokat csak az ünnepség után tudták odaadni, mert előtte már nem volt idő. Ballagás közben volt azért kisebb pityergés itt-ott.
Ballagás után kaptam szép virágokat és egy vázát, amibe belegravírozták az osztálynévsort - ez egy remek ötlet volt, életre szóló kedves ajándék. De a legjobban az esett, mikor egy ősszel hozzánk jött leányzó azt mondta, egyáltalán nem bánta meg az iskolaváltást, mert az előző iskolájában csak azt sulykolták bele, hogy nem ér semmit sem, egy selejt ember, én viszont támogattam és bátorítottam és ez nagyon jól esett neki... Egy anyuka pedig azt mondta, bárcsak sokkal korábban hozzánk hozta volna a gyerekét, jobb lett volna neki... Ezek azért megerősítenek abban, hogy nem csináljuk olyan rosszul a dolgunkat.
Tegnap az osztályterem kipakolása volt a feladat - mindent eltávolítani, ami erre az évre, erre az osztályra emlékeztet. Kisöpörni az elhervadt virágokat... Olyan üres lett, olyan hiányos...
Bármilyen nehéz is volt ez a társaság (nem a többsége!!!), mindig emlékezni fogok rájuk, mint az elsőkre, akik segítettek osztályfőnökké válnom - sokat formáltak rajtam ők is. Remélem, mindből rendes ember lesz, azokból is, akiknek emberileg nem sok esélyt adnék erre.
Ide tartozik még egy apróság, ami kimaradt:
Olyan meglepetésben volt részem, amilyenben még sosem. Év végén nem csak a gyerekek szoktak jutalmat kapni, hanem a tanári szavazatok alapján az év két legjobb pedagógusa is. Meg is szavaztuk, és azok is kapták, akik szerintem is nagyon megérdemelték. DE miután ezeket átadták, én is sorra kerültem egy egészen más kategóriában, olyanban, amit még sosem jutalmaztak. Iskolánk reklámozásáért kaptam jutalmat (honlapkezelés, az iskoláról készült videók elkészítése, feltöltése, újságcikkek kezelése stb...). Meglepetésem határtalan volt. Ezeket én szinte hobbiból csinálom, mert jól esik - no de hogy ezért még jutalom is jár??? - ki gondolta volna???? :-))))
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése