Ilyen szépégekben volt mostanában részünk:

Éééééés megtörtént! :-)

... amiről azt gondoltam, hogy sosem fog: Megkaptam életem első pénzutalványát az Artisjustól! Az eddigi tapasztalataim alapján úgy gondoltam, hogy ez a cég csak arra való, hogy az embert bosszantsa, jogilag levédhesse azt, amit alkotott és ennyi. A kis halak éhen halhatnak a nagyok mellett, mert a bevételek csak hozzájuk csorognak. Jogdíjat fizessünk, mikor a kórussal a saját szerzeményeimet énekeljük, a másik oldalon viszont nem jön vissza a pénz a gépezetből. 

DE mégiscsak van igazság!!!! :-)

Persze ebből az összegből nyilván nem fogunk megélni, sosem gondoltam, hogy igen. Mégis nagyon jól esett ez az utalvány. Gesztus értéke van.  Valamiféle elismerése ez is annak, hogy nem hiába dolgozik az ember lánya. :-)

első "zeneszerzői" fizetésem :-)))

Bkk-s story

Tegnap Budapesten jártam.

Ismét rájöttem, hogy tömegiszonyom van és klausztrofóbiám - tehát a metró nem a legmegfelelőbb közlekedési eszköz ebből a szempontból számomra. Viszont ezzel a leggyorsabb közlekedni, főleg, ha átszállnom sem kell. Így is 1/2 órát töltöttem e nemes járművön oda is, vissza is. A gyomrom egyben állt, és alig vártam, hogy ismét a felszínen legyek.

Egyébként a zenei továbbképzés utáni "konferenciára" mentem, ami egy remek előadásból és egy kis beszélgetésből állt, Újpesten. Mindenféleképpen megérte elmenni, még a gyomorgörcsök és egyéb kísérők ellenére is.

Hazafelé kilyukasztottam a maradék tömbjegyünk egyik utolsó darabját, és igyekeztem túljutni az ellenőrök falán. De fennakadtam. Az ellenőr közölte, hogy ez a tömb nem érvényes. ????? Hogyhogy? Mondtam neki, hogy én átolvastam rajta minden információt, és bizony az nincs ráírva, hogy meddig érvényes egy ilyen tömb. Ez éppen egy 2012-es maradék volt. Korábban is használtunk ezer éves maradék tömböket, soha, senki nem akadt ezen fönt. Erre közölte a pasi, hogy az ára is más, már sokkal többe kerül a tömbjegy is. ÉS? Annak idején megfizettem az árát, mért baj, hogy most akarom elhasználni? No, de fáradt voltam ahhoz, hogy hosszabb vitába keveredjem vele, így inkább vettem egy jegyet. ÉS akkor rájöttem, miért lett figyelmes a jegyemre. Eddig, éveken keresztül narancssárga jegyeket bocsátottak ki, tehát nem lehetett tudni, mikori a jegy. Most viszont lila a jegy (hogy mióta, azt nem tudom, nem járunk sűrűn Pestre).

Nos, innen üzenem a BKK-nak, hogy jobban tenné, ha a tömbjegyeken feltüntetné, meddig lehet azokat felhasználni, mert így sok félreértéstől és vitától (s miegyébtől) mentené meg az utazóközönséget meg az ellenőröket is. Egyébként jogilag hol az igazság ebben az ügyben?

(Hazajöttem, ettem és lefeküdtem aludni - 12 órát aludtam... lehet, hogy kissé kimerültem?)

Új lakóink :-)

... Kacsamama feladta a harcot azzal, hogy kizökkentettük a maga által kiválasztott költési helyéből. :-( Ámde, azóta sok kiscsibével gyarapodott az állományunk! :-) Igaz, nem saját állomány költése, hanem gyári, de ez van, ha más nincs. Remélem, nem lesz bajuk ebben a most jött hűvös időben...

Újra kezdődik a befőzés!!!! :-)

Végre, végre, friss, illatos virágok pompáznak és csábítanak :-) És készül a sok-sok virágízű limonádé :-) Aztán, hogy később is legyen belőle, mikor már nincs friss virág, készül a szörpike egy jó régi Praktikában megjelent recept szerint. Ez bodzára íródott, de egy az egyben alkalmas az akác elrakására is.

1,5 liter vízben feloldunk 4 dkg borkősavat, majd egy éjszakára beleáztatunk annyi virágot, amennyi belefér (eredetileg 20 dkg-ot írt a recept).

Másnap szirupot főzünk 5 l víz és 2,5 kg cukor felhasználásával. Mikor kihűlt, összekeverjük a leszűrt viráglével. A recept szerint nem kell bele tartósítószer, de úgy nekem mindig megbuggyant (minden bizonnyal a víz minősége miatt). Így maradtam a jól beváltnál - a szörp tetejére szórok egy csipetnyi szalicilt. Igen, szalicilt, mert: a, nincs mellékíze - b, vérhigító hatása miatt pl. erre kifejlesztett gyógyszerek alapanyaga (előzzük meg a vérrögképződést és következményeit - persze ésszel és mértékkel!) - c, amikor még lehetett kapni, az utolsó pillanatban beszereztem belőle egy nagy adagot, egyébként meg interneten ma is elérhető.

Így, ebből a mennyiségből kb. 7,5 l szörp lesz.

Nekem lett 15 l bodza és ugyanannyi akác, mivel dupláztam az egészet. Nyami, nyami, nagyon finom! :-)

Dalok anyák napjára

Úgy 2-3 éve (nem emlékszem pontosan) válogattam egy nagy csokorra való anyák napi verset, énekelhető formába öntöttem őket, megtanítottam az iskolásoknak és elő is adtuk. Akkor nem készült róla felvétel. Most azonban két igen rövid versikét ismét elővettünk, és miután átismételtük/megtanultuk őket, fel is vettem. Nagy öröm volt látni, mennyire szerették énekelni a gyerekek! :-) A hatodikosok egyenesen követelték, hogy a többit is énekeljük át (ők tudták még azokat is). Ilyenkor örülök, és úgy gondolom, érdemes dolgoznia, alkotnia az ember lányának :-)

Hosszú hétvége

Igen, nagyon jól esett így rögtön a tavaszi szünet után, szinte azt meghosszabbítva. :-) Én azt sem bánnám, ha a nyári szünet rövidebb lenne, és év közben lenne több hosszabb tanítási szünet - mondjuk két hetesek - úgy jobban ki tudná az ember pihenni az őt ért pszichikai ártalmakat... :-)

Mozgalmas hétvégénk volt, de nagyon jól esett úgy, ahogy volt. 

Janka nem velünk múlatta az időt, külön utakon járt, mégpedig Regöly mellett egy tanyán, nomád körülmények között, földbe vájt kunyhóban és jurtában elszállásolva. Szinte az egész íjász brigád ment a suliból, és mind nagyon élvezték a tájat, környezetet, az állatokat, a csendet, a szabadságot, a sok különleges látni- és tapasztalni valót. A tanyának elérhetősége is van: Cziráki Viktor tulajdonos honlapja.

 Mi az ország másik vége felé vettük az útirányt csütörtökön kora délután. Sarkadra igyekeztünk, családi látogatásra, ballagásra. Útközben azonban megálltunk Szarvason egy kicsit. Gondoltuk, ha már ennyit utazunk, ne csak a közutakban gyönyörködjünk, lássunk egy kis világot, érdekességet is. Pihenni sem árt egy 220 km-es út közben - jólesik kiszállni a kocsiból, kinyújtani kezünket, lábunkat.

Tehát célba vettük a Szarvasi Arborétumot, és benne a Mini Magyarország makettparkot. Gondolván csemetéink érdeklődési körére, ez utóbbival kezdtük a nézelődést. Aki kitalálta ezt a makettparkot, bizonyára járt a hollandiai Madurodam-ban. Bár ez a park még nem olyan fejlett, mint hollandiai testvére, mégis nagyon szép, és nagy élmény végignézni, olvasni, hallani a makettekből szóló énekeket, szaladgálni a vonatokkal. Nagyon jó, hogy nekünk is van egy ilyen pompás kis látnivalónk.

Ezután következett az Arborétum. Meglepődve vettem észre, mennyire tetszett a gyerekeknek. No, nem a növénykülönlegességeket élvezték, hanem a szép környezetet, szabadságot és ezzel a szaladgálást, és hát azért akadt sok érdekes látnivaló is (pl. összeakadtak egy szabadon kószáló pávával). Először a Holt-Tisza partjára néztünk le, itt volt egy pompás kis hajókikötő, víztoronnyal (kilátó). A vízpart lenyűgöző volt. Aztán tettünk egy kisebb sétát, és láttunk pl. mamutfenyőt, egy kilátót, ami valójában nem az volt a szokott értelemben véve, mert nem magas építmény volt, csupán a park -gondolom- legmagasabb pontjára épült kis faépítmény, amihez nagyon hangulatos kis kaptató vezetett fel és maga az építmény is klassz volt. Innen tényleg sok mindent lehetne látni - ha nem volna teljesen körbenőve fákkal és bokrokkal. :-) Aztán találtunk egy nagy fát is, aminek egy hatalmas ága tőből kitörhetett, és egy kis motoros fűrészes segítséggel a helyén szív-alakú űr (odú) tátongott. Volt ott még sok szép virág, rengeteg féle fenyő is. Amit én nagyon hiányoltam, az az ismertető táblák sokasága volt. Mert bizony alig egy-két fa alatt találtunk leírást, bokroknál szinte sehol. Így igazából a növények zöméről nem is derült ki, hogy mit látunk.  Igaz, nem néztük végig a teljes arborétumot, csak egy töredékét. De azt megállapítottuk, hogy ide vissza kell jönni egyszer osztálykirándulni - de akkor sétahajózni is kell majd (az most kimaradt).

 A sok látnivaló után felfrissülve továbbindultunk és ügyesen meg is érkeztünk sógornőmékhez. Vámosi Mamáék is ott voltak már. Jó volt találkozni, beszélgetni. A ballagás pénteken délelőtt volt, Békéscsabán, az Andrássy Gyula Gimnáziumban. Első döbbenet - a városba befelé tartva több helyen is lezárták a rendőrök a forgalmat, így jelentős kerülővel jutottunk csak el a tett színhelyére. Második döbbenet (ami várható volt), kb. fél órás bolyongás és kínlódás után találtunk csak parkolóhelyet. Ekkor örültem a legjobban, hogy Janka nélkül elfértünk a Corsában, így azzal mentünk. A kisbuszt bizonyára összetörtem volna kissé a nagy manőverezések közepette. 

Belépve az iskola udvarára, hatalmas, több épületből álló intézménybe értünk. Engem lenyűgözött. Iskolaépületek, két külön kollégiumi épület, nagy tornapálya, udvar. A ballagásból én a gyerekekkel semmit sem láttam, mert inkább hátul a füves részen voltam velük - itt volt levegő (a tömegben nem), és lehetett szaladgálni, beszélgetni, virágot szedni... Kb. 1,5 órás volt a műsor, nem volt egyszerű végigállni az egészet. Mivel a hangosítás viszonylag jó volt, ezért hallani azért hallottuk, amit kellett. Amin kiakadtam, az az volt, amikor a Himnusz és Szózat alatt felnőtt emberek - láthatóan nem alja-nép - egyszerűen végig társalogtak, nem is halkan... Meg is állapítottam, hogy mennyivel jobb egy egyházi iskola ballagása - a templomban tartott ünnepségen mindenki le tud ülni, rendesen hall és lát mindent, és a helyszín miatt kevesebb a csevej is. 

Ballagás után visszamentünk Sarkadra, ahol elköltöttük a finom ebédet és még hosszasan beszélgettünk. Az unokatesók pedig nagyon élvezték egymás társaságát, a nagyok simán eljátszottak a kicsikkel - jó volt látni így őket. 

Késő délután indultunk haza. Kondoros előtt elkapott minket egy kisebb felhőszakadás némi jéggel fűszerezve, így úgy döntöttem, hogy kiállok egy parkolóba, amíg szűnik az eső mennyisége. Semmit nem láttam az ablakon, úgy ömlött. Amikor újra elindultunk, nemsokára utolértük az esőt... :-) de arrébb már kisebb intenzitással esett. Hála Istennek, rendben hazaértünk. 

Szombaton az esős idő bekényszerített minket a házba - de itt is volt mit tenni. Vasárnap pedig megtartottuk az idei tanév utolsó gyerekdélutánját. Anyák napja ellenére egész sokan eljöttek, sőt olyanok is voltak, akik egész évben egyszer sem. Olyan konzerves dobozból készült szépséges tárolóedényeket készítettünk, amit pár hónapja mutattam itt meg (azok voltak a prototípus). De a gyerekek kreativitásából adódóan mind-mind más lett, szebbnél szebbek. Készültek bele virágok is. Aki otthon odaadta az anyukájának, az nagy örömöt szerzett vele! :-)

Nem ülős hétvége volt, hanem nagyon is menős, de talán éppen ezért, a találkozások, sok élmény, sok szépség miatt sokkal pihentetőbb volt a lelkemnek - ez végre ki tudott kapcsolni a hétköznapi befásultságomból.

Templomunk harangjai

Egy különleges felvétel templomunk harangjairól. :-) Számomra összetéveszthetetlen és a legszebb harangszó :-)

  

Egy régi felvétel

Valaki feltöltötte a YT-ra az Ízőrzők c. műsor részeit, többek közt a nálunk készültet is. A kórusunk a 7-ik perc tájékán jutott szóhoz. Éppen a múlt héten emlegettük, mennyire képtelenek voltunk normálisan énekelni a felvételkor, mert két nappal korábban a Ref. Zenei Fesztiválon kiordítottuk az összes hangunkat. A felvétel 2012. tavaszán készült.