Nagymama

Amikor náluk jártunk, mindig kikísért minket és a kerítés mögül búcsúzkodott, integetett. Most nem mi indultunk el, ő ment Haza, hogy 27 év után újra találkozhasson Nagypapával.

Gyerekként csak a szigorúsága jött velem szembe - ne pazarolj, edd meg az ételt, amit kiszedtél... Nem szerettem ezeket a szavakat - azóta én is szajkózom eleget itthon :-) . Egyszer nem engedett el tenisz edzésre, mert véletlenül rossz időpontot mondtam neki, és mikor a helyeset mondtam, nem hitte el. De amikor a szülinapomra meghívtam a barátnőimet, rengeteg palacsintát sütött nekünk... Mikor eljött hozzánk, állandóan vasalt - és a ruhahegyek eltűntek. A kávéját mindig kakaóporral itta, és mikor nálunk volt, a kakaóport mindig otthagyta nekünk, miután hazament. Mi sem dőzsöltünk sose, de amikor náluk voltunk, kényeztetett minket  - sőt, az útravaló csomagban mindig ott pihent egy egész rúd PICK szalámi...

Aztán középiskolás koromban érdekelni kezdett ő maga, és elkezdtünk beszélgetni. Miért volt szigorú? Apáca-iskolában tanult, fiatalon átélte a Háborút, végig kellett élnie, ahogy a szüleitől mindenüket elvettek a kommunisták, sógorát '56-ban bezárták... Közben lelkészfeleség lett és igen szerény jövedelemből kellett megélnie a családjával együtt. És a szigorúság mögött hatalmas szerető szív rejtőzködött. Az én kedvemért leírta azt is, hogyan találkozott Nagypapával - ez az írás nagyon gyors ütemben sokszorosítva elterjedt a családban, mint egy kivételes megnyilatkozása Nagymamánknak. Mikor nálunk volt, az én szobámban lakott, és a Bibliáját otthagyta - ez a Biblia igazából Nagypapáé volt, és én nagyon örültem neki. 

Karácsonyra kapott egy hálóinget, amit nem akart elfogadni, mert "erre a kis időre minek?". Végül a hálóing nálam kötött ki, és nagyon örültem neki, olyan jó Alsóörs-illata, Nagymama-illata volt...

Kegyelmes volt hozzá az Úr Isten, sok szenvedéstől mentette meg azzal, hogy elaludt a műtéte után egy héttel. Úgy tűnik, nagyon szerette :-)

Tegnap búcsúztunk tőle, és ez nekem egy igen különleges alkalom volt. Az első olyan temetés volt, ahol nem fojtogatott végig a bőgés, tudtam még énekelni is. Békés és !derűs! volt ez a búcsúzás. Miért? Most kérlek ne botránkozzatok meg, azon, amiket le fogok írni. A dolog ott kezdődött, hogy beígérték az egy héttel ezelőttihez hasonló rossz időt, és mikor beszélgettem erről valakivel, megképzett előttem, ahogy Nagymama az arcához emeli a kezét és szörnyülködve mondja: - Drága gyerekeim! El ne induljatok ilyen időben!!! - És ezen a dolgon bizony hangosan kacagnom kellett. Aztán az jutott eszembe, hogy bizony felveszem a hálóinget, amit utolsóként kaptam tőle, és rajtam lesz a temetéskor (ezt azért nem tettem meg - de anyut kicsit felderítettem vele). De ami az egész temetés feszültségét feloldotta bennem, az a gyerekek jelenléte volt. Nekem csak a két nagyobbam volt ott, mert a kicsik betegek voltak, és itthon maradtak apjukkal. De miután tudtam, hogy a két nagyom meglehetősen kíváncsi természet, így a temetés előtt megnéztük a kriptát, ahová Nagymama került. Nézegettük, melyik bent lévő koporsóban ki lakik, magyarázni kellett Barninak, hogyan működik az egész - az ember a koporsóba, koporsó a kriptába, arra a fedél - mint a matyóska-babák :-). Aztán kérdezte, ki-kicsoda a jelenlévők közül, ezt is magyarázni kellett. Aztán: Hol van a Nagymama? Hát - ott szemben velünk az asztalon - morbid humor, de ez megint csak mosolyt csalt az arcunkra - micsoda képtelen dolog (Nagymama az asztalon!!! :-)...  Aztán unokatesóm 3,5 éves kislánya elkérte anyja énekeskönyvét, és ő is velünk énekelt - ezen megint csak mosolyogni lehetett, olyan aranyos volt.  Aztán néztük, hogyan fedik be a kriptát és meg kellett tárgyalni, mi lesz az emberrel a koporsókban - Barni hangosan felkiáltott: -Fújj! (miközben a jelenlévők részvétet nyilvánítottak...) Szóval mondhatnánk azt is, hogy ez igen méltatlan viselkedés egy temetésen, de én ott nem éreztem annak. Jólesett, ahogyan ezek a dolgok feloldották a rossz érzéseket, a fájdalmat. És szerintem Nagymama sem neheztelt ránk ezért. Utána pedig nagyon jó volt beszélgetni azokkal, akik eljöttek, és a családtagjainkkal is, akikkel régóta nem láttuk egymást.

Békesség van a szívünkben, mert Nagymama a világ legjobb helyén van, ahová mi is készülünk, és újra találkozni fogunk majd :-)