Áldott Feltámadásünnepet!

J. S. Bach - Húsvéti Oratórium:

János Passió

by Johann Sebastian Bach - egy kicsit drámaibb hangvétellel...

Máté Passió

by Johann Sebastian Bach - az egyik leggyönyörűbb barokk kori zenemű:

Nagymama

Amikor náluk jártunk, mindig kikísért minket és a kerítés mögül búcsúzkodott, integetett. Most nem mi indultunk el, ő ment Haza, hogy 27 év után újra találkozhasson Nagypapával.

Gyerekként csak a szigorúsága jött velem szembe - ne pazarolj, edd meg az ételt, amit kiszedtél... Nem szerettem ezeket a szavakat - azóta én is szajkózom eleget itthon :-) . Egyszer nem engedett el tenisz edzésre, mert véletlenül rossz időpontot mondtam neki, és mikor a helyeset mondtam, nem hitte el. De amikor a szülinapomra meghívtam a barátnőimet, rengeteg palacsintát sütött nekünk... Mikor eljött hozzánk, állandóan vasalt - és a ruhahegyek eltűntek. A kávéját mindig kakaóporral itta, és mikor nálunk volt, a kakaóport mindig otthagyta nekünk, miután hazament. Mi sem dőzsöltünk sose, de amikor náluk voltunk, kényeztetett minket  - sőt, az útravaló csomagban mindig ott pihent egy egész rúd PICK szalámi...

Aztán középiskolás koromban érdekelni kezdett ő maga, és elkezdtünk beszélgetni. Miért volt szigorú? Apáca-iskolában tanult, fiatalon átélte a Háborút, végig kellett élnie, ahogy a szüleitől mindenüket elvettek a kommunisták, sógorát '56-ban bezárták... Közben lelkészfeleség lett és igen szerény jövedelemből kellett megélnie a családjával együtt. És a szigorúság mögött hatalmas szerető szív rejtőzködött. Az én kedvemért leírta azt is, hogyan találkozott Nagypapával - ez az írás nagyon gyors ütemben sokszorosítva elterjedt a családban, mint egy kivételes megnyilatkozása Nagymamánknak. Mikor nálunk volt, az én szobámban lakott, és a Bibliáját otthagyta - ez a Biblia igazából Nagypapáé volt, és én nagyon örültem neki. 

Karácsonyra kapott egy hálóinget, amit nem akart elfogadni, mert "erre a kis időre minek?". Végül a hálóing nálam kötött ki, és nagyon örültem neki, olyan jó Alsóörs-illata, Nagymama-illata volt...

Kegyelmes volt hozzá az Úr Isten, sok szenvedéstől mentette meg azzal, hogy elaludt a műtéte után egy héttel. Úgy tűnik, nagyon szerette :-)

Tegnap búcsúztunk tőle, és ez nekem egy igen különleges alkalom volt. Az első olyan temetés volt, ahol nem fojtogatott végig a bőgés, tudtam még énekelni is. Békés és !derűs! volt ez a búcsúzás. Miért? Most kérlek ne botránkozzatok meg, azon, amiket le fogok írni. A dolog ott kezdődött, hogy beígérték az egy héttel ezelőttihez hasonló rossz időt, és mikor beszélgettem erről valakivel, megképzett előttem, ahogy Nagymama az arcához emeli a kezét és szörnyülködve mondja: - Drága gyerekeim! El ne induljatok ilyen időben!!! - És ezen a dolgon bizony hangosan kacagnom kellett. Aztán az jutott eszembe, hogy bizony felveszem a hálóinget, amit utolsóként kaptam tőle, és rajtam lesz a temetéskor (ezt azért nem tettem meg - de anyut kicsit felderítettem vele). De ami az egész temetés feszültségét feloldotta bennem, az a gyerekek jelenléte volt. Nekem csak a két nagyobbam volt ott, mert a kicsik betegek voltak, és itthon maradtak apjukkal. De miután tudtam, hogy a két nagyom meglehetősen kíváncsi természet, így a temetés előtt megnéztük a kriptát, ahová Nagymama került. Nézegettük, melyik bent lévő koporsóban ki lakik, magyarázni kellett Barninak, hogyan működik az egész - az ember a koporsóba, koporsó a kriptába, arra a fedél - mint a matyóska-babák :-). Aztán kérdezte, ki-kicsoda a jelenlévők közül, ezt is magyarázni kellett. Aztán: Hol van a Nagymama? Hát - ott szemben velünk az asztalon - morbid humor, de ez megint csak mosolyt csalt az arcunkra - micsoda képtelen dolog (Nagymama az asztalon!!! :-)...  Aztán unokatesóm 3,5 éves kislánya elkérte anyja énekeskönyvét, és ő is velünk énekelt - ezen megint csak mosolyogni lehetett, olyan aranyos volt.  Aztán néztük, hogyan fedik be a kriptát és meg kellett tárgyalni, mi lesz az emberrel a koporsókban - Barni hangosan felkiáltott: -Fújj! (miközben a jelenlévők részvétet nyilvánítottak...) Szóval mondhatnánk azt is, hogy ez igen méltatlan viselkedés egy temetésen, de én ott nem éreztem annak. Jólesett, ahogyan ezek a dolgok feloldották a rossz érzéseket, a fájdalmat. És szerintem Nagymama sem neheztelt ránk ezért. Utána pedig nagyon jó volt beszélgetni azokkal, akik eljöttek, és a családtagjainkkal is, akikkel régóta nem láttuk egymást.

Békesség van a szívünkben, mert Nagymama a világ legjobb helyén van, ahová mi is készülünk, és újra találkozni fogunk majd :-)

:-)

35 éve:

Figyelmeztetések és jelek

A hétvége több szempontból is elgondolkodtató volt. Sokan bent rekedtek a hó fogágában - sokan segíteni próbáltak nekik, voltak akik gusztustalan módon haszonért. A legtöbben mégis otthon ültek és a kormányt ócsárolták. Egy ismerősöm jól írta - nem a politikusok küldték az időjárási viszontagságot az ország lakosságára, jött az magától... Az alábbiakban az én véleményemet olvashatjátok a dologról:

1. Szerintem a legtöbb ember hallgat híreket, ha utazni készül nézi az időjárás-jelentést. Ott napok óta hallatszott, hogy sok hó, erős szél jön, hideg lesz, hasonló helyzetre számíthatunk, mint a télen  - sok hóátfúvás, lehetőség szerint senki ne keljen útra. MÉGIS a legtöbb ember nem hitte el, amit hallott, hiszen a megelőző napokban milyen szép idő volt! Aztán jött a fekete-leves. Az egyszeri gyerek jutott eszembe, akit figyelmeztetnek, hogy a kályha forró és fájni fog, ha hozzáér, de csak akkor hiszi el, ha mégis hozzányúl és megég a keze. Nekem ebből az a tanulság, hogy az a felelőtlen, aki mégis elindult, akár nagyon fontos volt ez neki, akár nem.

2. Másokat hibáztatni a legkönnyebb. Próbált valaki havat lapátolni orkán erejű szélben? Gyakorlatilag értelmetlen kísérlet, több jön vissza, mint amit arrébb rakunk. Erre NEM LEHET FELKÉSZÜLNI. Hiába a só, hiába a hókotrás, amíg a szél tombol, addig nincs mit tenni. Miért kell a kormányt okolni, hogy nem tett semmit? Mit tudott volna tenni? Ők sem parancsolhatnak a szélnek, hogy álljon már el. Tisztelet azoknak, akik mégis segítségére voltak a bajba-jutottaknak. 

3. És végül eszembe jutott a Máté evangéliuma is, a 24. rész:

A nagy megpróbáltatás ideje (Mk 13,3-20; Lk 21,7-24; Mt 10,17-22)                                                                                                                                                    Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?"
Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!
Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek.
Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.
Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé.
De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!
Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.
Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.
Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.
Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.
De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég."
"Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -,
akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe,
aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit,
és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját.
Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban!
Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök.
Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.
Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok."
Az Emberfia eljövetele (Mk 13,21-37; Lk 17,23-27.34-37; 21,25-31; 12,39-40)
"Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek!
Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is.
Íme, előre megmondtam nektek!
Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek!
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is.
Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk."
"Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.
És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.
És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig."
"Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt.
Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik.
Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el."
"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.
Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is.
Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába,
és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.
Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik,
két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!"
"Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába.
Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"

Jézus is előre elmondta mi fog történni. Figyelünk a jelekre, komolyan vesszük a figyelmeztetést? Vagy úgy fogunk járni, mint azok, akik elindultak a figyelmeztetések, előrejelzések ellenére?

Mert úgy egyébként ugye tudjátok, ki tudja elcsendesíteni a szelet? Jézus.
Apu ma szóba hozta a prédikációjában, hogy mi is történt az ő nézőpontja szerint: Az ember, aki csak magában bízik, Istent nem veszi figyelembe, nem veszi komolyan, nem hallgat a szavára, most szembetalálkozott egy olyan erővel, amit nem tud kordában tartani. A "mindent-tudó" ember nem tudott mit kezdeni a széllel. Jézus már régen megmutatta, hogy Ő tud. Mért nem akar hinni Neki az emberek túlnyomó többsége mégsem?

Március Idusa

Röviden - hihetetlen hétvége (mindenféle szempontból)...

Először is - beígérték a hóesést, hideget, nagy szelet. Az idén a mi iskolánk készült a városi ünnepi műsorral. Eredetileg szabadtérre. Szerdán már pedzegettük, hogy lehet, nem kint kéne ezt csinálni, de akkor még mi sem gondoltuk, hogy ennyire katasztrófa-helyzet lesz. Csütörtökön, miután szakadni kezdett az eső, majd a hó, és még a szél is belehúzott, végre eldőlt, hogy a Művelődési Házban lesz a megemlékezés. 

Este nagy esemény volt: Gálaműsor, ami megnyitja mindig ezt a hétvégét. Ilyenkor kerül átadásra a "Dunavecse városáért emlékérem", ami az egyik legnagyobb elismerés a településünkön. Az idén a kórusunk kapta. Nagy meglepetés volt, nagyon meghatott minket. Egy olyan dallal készültünk ezt megköszönni, amit Kata írt (szövegileg) még decemberben. Elküldte nekem, és szilveszterre már a dallama is elkészült. Szegénynek a beteg-süket fülébe próbáltam dallamfoszlányokat dúdolni belőle, aztán feladtuk ezt a kísérletet, inkább felvettem az egészet itthon és elküldtem neki, hallgassa meg. Nos, azóta meg is tanultuk. Igazán jó élmény volt tanulni, hiszen csak a miénk, csak rólunk szól, személyes és bensőséges dal (himnusz?) lett belőle.  Az első olyan dal, amit kívülről énekeltünk, kotta nélkül. Amikor felmentünk a színpadra, átvenni az emlékérmet, Klári felkiáltott a nézőtéren: -"Ott az én anyukám!" - nagyon édes volt :-) És volt még valami, ami a szívemnek nagyon kedves volt: A határozat utolsó mondata, melyben külön megköszönték a megzenésített verseket... Úgy látszik, nem csak a könyöklőket veszik észre, de néha azt is, aki nem könyököl, nem hirdeti fennen, hogy ezt én írtam ám... :-) Mert ezt nem nagyon szoktam közhírré tenni. Csak néha, mikor a többiek szóvá teszik, hogy mondjam már el, hogy ezt vagy azt én írtam :-) Persze, ami felkerül a YT-ra, ott azért odaírom, hogy aki hallgatja, az tudja, hogy nem gazdátlan, amit hallgat :-) Szóval jól esett az az egy, külön nekem címzett mondat :-) Meg az is, hogy kivételesen, először az életben, a teljes családunk jelen volt az átadásnál (anyu külön kérése volt, hogy a szomorú szülinapjában legyen egy kis öröm is). 

Pénteken az idő még "hangulatosabb" lett. Azon vigyorogtam útban befelé, hogy egész télen senki nem takarította el a havat az utcákról, de aznap reggel több munkagéppel is ezen fáradoztak. :-) Jó döntésnek bizonyult, hogy nem szabadtéren volt az ünnepség. Tanáraink egy része sem ért ide, mert a túlpartról nem-igen lehetett közlekedni. Viszont Bajáról ide tudott érni az egyik kollégánk, meg Földvárról is, és az utóbbi még gyerekeket is hozott magával, akiket útközben szedett össze. Az istentiszteletet az új evangélikus lelkész tartotta - nagyon jó prédikáció volt (Jézus szabadságharca értünk - volt a lényege). A műsor is szépen lement, és a vártnál többen voltak, akik hallgatták, teljesen megtelt a MűvHáz. A gyerekeink (itt a sajátjainkra gondolok éppen) szépen mondták a verseiket, Janka ügyesen kísérte citerával az énekkart. Utána többen megköszönték, tetszett nekik az egész. Aztán kimentünk koszorúzni, ami egy kisebb tragi-komédiával ért fel: nem volt hangosítás, így aki messzebb állt a koszorújával, nehezebben hallotta meg, hogy ő következnék; piszkosul csúszott a kockakő - volt, aki táncikált kissé rajta, majd fellökött bennünket a szél és hasonlók. A letett koszorúkat pedig később elfújta a szél, úgy kellett a környékről összeszedni és visszatenni, mikor befejeződött a tombolás. Hát, ilyenben sem volt még részünk, de ennek is megvolt a sajátos hangulata :-)

Szombat reggel Drága Párom elindult hazafelé (mármint a szüleihez), mert ma dupla keresztelő volt a családban. Bíztunk benne, hogy a szél elálltával  a közlekedés is normalizálódik - és rendesen ment a busz és a vonat is, nem volt semmi gondjuk útközben. Én itthon próbáltam tenni valamit a kis rügyező bokraim életéért, hogy a beígért fagy ne nyírja ki őket - a maradék hóval igyekeztem jól betakargatni őket. Majd meglátjuk, mit ért eme művelet. A mandulafák virágzását az idén azt hiszem már nem nagyon kell várnunk... Késő délután a kórussal a szomszéd faluba voltunk hivatalosak énekelni. Egész jól sikerült az éneklésünk, csak én bakiztam bele egy csomó helyen a kíséretbe. Hát ez velem előfordul - de aki nem tudta, hogy kéne szólnia a dolognak, annak valószínűleg nem tűnt fel annyira. 

Túl vagyunk ezen is - nem is olyan rosszul. Ma reggel csak Márti nyafizott, hogy fáj a füle - némi orvosság egyenlőre helyrerakta, remélem nem lesz nagyobb gond vele.

Pro Christ evangélizáció

A szomszéd falu evangélikus lelkész-házaspárja hívott minket, hogy ezen a héten evangélizáció lesz náluk - Németországból közvetítik műholddal. Izgalmasnak hangzott. Hétfőn és szerdán át is mentünk néhányan. Érdekes volt - egy nagy sportarénában zajlott az esemény, zenekarral, nagy kórussal, érdekes bejátszásokkal, igehirdetéssel. Szinkrontolmács segített a hallott szó megértésében (néha kicsit nehéz volt követni, de ez a műfajból adódik). Nekem nagyon tetszett, hasonló élmény volt, mint amikor Billy Graham először itt járt, és mi is elmentünk meghallgatni a Népstadionba. Ma is készülünk menni és még holnap is. Találtam a YT-on néhány videót is az eseményről, pl. a hét dala nagyon tetszik - íme a videoklipp (németül) és a kotta (magyarul).

(Tudtátok, hogy a Deichmann cipőkereskedés alapítója, ill. jelenlegi vezérigazgatója - apáról fiúra szálló cég - hívő keresztyén emberek, akik úgy gondolják, hogy azért kapták Istentől a pénzt, hogy azzal másokat segítsenek? - nos, az ilyen céget én is szívesen támogatom azzal, hogy náluk vásárolok, még ha nem is magyar cégről van szó. - ez a szerdai alkalmon derült ki úgy egyébként)

Adó 1%

Nem szoktam ilyeneket kiírni, de most készült egy kis kártya, ami bemutatja, hogyan lehet Református Egyházunkat, és iskolánk alapítványát támogatni a befizetett adó 1%-ával. Ha módodban áll, és szívesen támogatsz bennünket, köszönjük szépen! :-)