Gémeskút

 Még egy utolsó festés az idei évre. A fotó Tihanyban készült pár éve.

Nőikar - karácsonyi koncert

 Nagyon készültünk rá. Volt, aminek kellett volna még egy kis érési idő, és volt, aminek a zongorakíséretéről az utolsó pillanatban le kellett mondanunk, mert az egyik szólam képtelen volt azzal együtt elénekelni a részét, viszont, ha vezényeltem, kifogástalanul énekeltek. Ez van. Nagy tanulság, hogy nem szabad a gyertyagyújtás utáni időpontra tenni a koncertet - legalábbis, ha ott nekem is dolgom van, mert nem tudtunk megfelelőképpen beénekelni és ez ott helyben ugyan nem tűnt nagyon fel, de a felvételen hallatszik. Azért nekünk szép volt, és elégedett vagyok a csapattal. A közönség is tetszését fejezte ki. 

Ami amúgy nagy örömöm volt, hogy az iskolai zenekart sokan eljöttek a gyerekek és szülők közül is meghallgatni, és ez jó. Merthogy az iskolai zenekarunk is játszott, és nagyon jól szólt (kissé elfogult vagyok...). 

Zene az iskolában

 Két jó dolog is történt az elmúlt időszakban az iskolában.

1. Idén is voltunk zsoltáréneklő versenyen 3 diákommal, Kispesten. Most először kettejüket sikerült élőben is meghallgatni, a harmadikat pedig felvételről. Ügyesek voltak. Egyikőjük egy nagyon nehéz zsoltárba kicsit belebakizott, de aztán szépen mentett, a többit szépen elénekelte. A másik leánykám éneklésénél az unalomtól félig már alvó zsűritag felkapta a fejét és elkezdett figyelni, bólogatni (neves egyházzenészről van szó amúgy...), másik kissé kedvetlen pedig megvillantott egy mosolyt a végén, mikor helyére ment a leányka. Érztem, hogy ez jó lesz... Az eredményhirdetést nem tudtuk megvárni, mert ez utóbbi leánykának aznap még citerás fellépése is volt, ahová oda kellett érnie. Az eredményt így bő egy hét múlva hozta a posta: két ezüst minősítés és egy arany minősítés különdíjjal. Madarat lehetett volna fogatni az ifjúsággal - meg velem is. :-) 

2. Megalakult az iskolai zenekarunk. Ha már eddig is sokat zenéltek a gyerekek és a kollégák is a különféle műsorokban ilyen rögtönzött felállásokban, gondoltam, nem lenne rossz állandósítani ezt a dolgot, meg a gyerekeket összehozni a felnőttekkel. Népszerű lett a kezdeményezés, volt, akinek mondanom kellett, hogy majd jövőre jöhetsz, addig még gyakorolunk, fejlődünk a hangszereddel. A próbákra folyamatosan bejárnak a nem zenekarosok is hallgatózni, nézelődni, énekelni amiket játszunk. És a zenészeknek is tetszik a dolog. Mondjuk, hogy így adventben mennyire lett elegük belőle, nem tudom, mert 4 fellépésünk volt 2 hét alatt... 

Mikor játszunk? Pl. családi istentiszteleteken kísérjük a gyülekezeti énekeket. Ez elég furcsa a gyülekezetnek, de nem mondták, hogy ne csináljuk - a lelkészeink pedig kifejezetten támogatják. Volt, aki elmondta, mennyire felüdülés volt így énekelni a gyerekek muzsikálásával. Ennek nem titkolt szándéka bennem, hogy egy kicsit bevonjam a gyerekeket a gyülekezeti szolgálatba, hátha otthonosabban éreznék itt magukat, hátha helyet találnának benne. Aztán volt, hogy a reggeli áhítaton is kísérték az éneklést az éppen tanult énekkel, ezt kifejezetten élvezték. Játszottak a Nőikar adventi koncertjén is - erről szuperlatívuszokban hallottam nyilatkozni a hallgatóságot, akiket meg is énekeltettünk. Eljöttek hozzánk mindkét helyi óvodából a gyerekek egy délelőtt, nekik is zenéltünk - az óvónéniknek bizony csillogott itt-ott a szeme... És persze a karácsonyi műsorban is muzsikáltak a gyerekek. 

A zenekarban velem együtt 5 felnőtt van - gitáros, hegedűs, furulyás, zongorista - én általában azon játszom, aminek éppen nincsen gazdája. Van sok furulyásunk, a dobolásért, szélcsengőért versengés folyik, a triangulum a nyolcadikosé, aki nem tud jönni próbálni, de az be van jelölve, mikor kell ütni a hangszert. Van egy hetedikes gitárosunk - az utánpótlás még fejlődik. Van, aki szívesen csengettyűzik, vagy metalofonon játszik. Van négy citerásunk is - ez izgalmas kérdés, hogy ők milyen hangnemben tudnak játszani, és milyen hangszerekkel tudnak jól szólni együtt. Az én feladatom kitalálni, hogy mit játszunk, ezen belül a különféle hangszerek által játszott szólamokat is ki kell ötleni (furulyában általában 2 szólam van), kottákat gyártani, sokszorosítani - menedzselni az egészet. Nagyon sok gyakorlati segítséget nyújt a profi gitáros kollégánk, aki évtizedek óta zenekarban gitározik. Szóval jó kis csapat. Számomra mindig hatalmas lelki feltöltődés, amikor együtt zenélünk. Mondtam is nekik, hogy baj, hogy ennyire élvezem az egészet, mert így a javítandó hibákra kevéssé tudok koncentrálni. De igazából azt hiszem, mivel nem vagyunk és sosem leszünk profik, a lényeg az, hogy szeressük azt, amit csinálunk. Ami visszatükröződik a közönségről az pedig meggyőz arról, hogy igen, érdemes csinálni. Isten megáldotta ezt a kezdeményezést, a közös munkánkat. Remélem, a folytatás is jó lesz. 

Még néhány kép...

 Viszonylag többet festettem az ősz vége felé. Pl.  karácsonyi köszöntőlapból több, mint 50 db készült el, de a hógömbből is készítettem minden gyereknek az osztályomban, és a lámpásból is több példány lett. Van, amit videókból másoltam és van, amit fényképeim alapján. Nem mestermunka egyik sem, de kiváló szórakozás, kikapcsolódás volt az alkotásuk. :-) 

  

Galagonya

 Majdnem egy éve készült a fénykép, tegnap az akvarell. Teljesen megdöbbentő volt az érett gyümölcs mellett virágzó bokor...

Szent ez a hely...

 ...az a hely, ahol Isten ott van.

Mózesnek ezt mondja Isten, mikor odamegy az égő, de el nem égő csipkebokorhoz: "Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre." (II. Mózes 3, 4-6)

Tisztelet. Hol van ma már a tisztelet, az Isten tisztelete? A Neki szentelt helyek tiszteletben tartása? A Neki szentelt idők és tevékenységek tiszteletben tartása?  

"Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, elmegyek hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és neked is higgyenek mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát az ÚRnak. Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat. Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. És vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek fölmenni a hegyre, még a szélét se érintsétek! Meg kell halnia mindenkinek, aki érinti azt." (II. Mózes 19, 9-12)

Isten elé csak tisztán lehetett menni a papoknak is. Ha ez így volt, mikor a választott nép választottá vált, miért lenne máshogy ma? 

Két megdöbbentő esemény történt mostanában, ami miatt ezt most leírom.

1. Volt pár hete egy esküvő a templomban. Református pár, ősi református családokból. A menyasszony dédmamája a gyülekezetünk oszlopos, odaadó tagja volt, nagyon szerettük. Dédnagyapja presbiter. A menyasszony ugyan kb. csak a keresztelőjekor és konfirmációjakor járt templomban az esküvője előtt, a vőlegényt nem ismertem, nem helyi. A polgári szertartást a templomudvarban tartották, kaptak rá engedélyt. És akkor az történt, amire szerintem kb. senki sem számított. Miután a vőlegényt az édesanyja az anyakönyvvezető elé vezette, láttuk, hogy az utcáról egy talicskát kezdenek tolni a koszorúslányok párjai, miközben elkezdett üvölteni a Metallica a hangfalból... A talicskában pálinkás üvegek voltak, amit ott meg is húzott az ifjúság, természetesen a vőlegénybe is töltve egy-két kortyot... Aztán hirtelen váltás - szép zene és jöttek a koszorúslányok, menyasszony.

 Értem én, hogy legénybúcsú, de az már nyilván megvolt valamikor korábban. Ezt itt miért kellett? Egyáltalán nem volt odavaló a templomkertbe sem a zene, sem a cselekedet. Az Isten színe elé készülődtek. Így??? Tényleg az Isten színe elé készülődtek? Vagy csak egy családi hagyományt kellett követni azzal, hogy eljöttek a templomba. Tudták, hogy  hová jönnek? Hogy ott mi illik és mi nem? Nem csak ők nem tudták - a vőfélyük hangosan így terelte bent a népet a templomban: - Az oltártól ebbe az irányba legyenek kedvesek leülni! - Apám! Mielőtt bemész egy templomba, tájékozódj! A református templomban nincsen oltár! A fényképészek simán bevágták a táskájukat a Mózesszékbe, ami a lelkészek elkülönített ülőhelye a templomban.  ... Tényleg ennyire tájékozatlanok az emberek? Tényleg ennyire nem számít semmi sem? Tényleg ennyire nem érzik azt, hogy "szent az a hely ahol állsz"? 

2. A héten volt egy tüntetés Pesten. A Ferenciek terére szervezte az országgyűlési képviselő. A téren ott található a Ferencesek rendháza, temploma. A rendnek megvan a maga évszázados életritmusa, rendje, többek között, hogy este 6 órakor vesperás van - azaz misét tartanak a temploban. A templomba pedig harangszó hív. A templom előtt ott a tüntető tömeg, akik ordítoznak, hangfalakból szól az éppen aktuális felszólaló mondókája. Odabent gyülekeznek azok, akik szeretnének elcsendesedni és az Istenre figyelni a nap végén. És a kintieket zavarja az elhallgatni nem akaró harangszó. Az a harangszó, amely tiltakozik, mert már nem először fordul elő ez a közterületen zajló hangoskodás, mely nem veszi figyelembe azt, hogy odabent az Isten előtt szeretnének elcsendesedni az emberek. És bemennek megzavarni a misét. És amikor kijön a szerzetes, akkor a szervező nagy büszkén odamegy hozzá, hogy ő amúgy református kántor, és bocs, de nem tudja máshol tartani a rendezvényét... A szerzetes válasza - ez intelligencia kérdése... Igen, az. És a tiszteleté is. Tényleg nincs a hatalmas fővárosunkban gyülekezésre alkalmasabb hely, mint egy templom bejárata? Tényleg nincs annyi tisztelet egy állítólagos keresztyén, templomos emberben, hogy ne zavarjon meg egy misét? Mit szólna, ha valaki ezt egy olyan istentiszteleten csinálná, ahol ő éppen kántorizál??? És azon van fennakadva, hogy a szerzetes azt mondta, hogy bűnösök, akik odakint vannak, mert ebben a kérdésben csak Isten ítélhet. Igen, csak Isten ítélhet. De az ő szavát, ami adott esetben az Ő ítélete, vannak, akik közvetítik - pl. egy próféta, egy szerzetes, egy lelkész, de akár egy egyszerű ember is. Nem csupán a szálkát kéne észrevenni a másik szemében, de a gerendát is a sajátban... "Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Máté 7,21) Az Isten akaratát cselekszed? Azt teszed, amit Ő mondott neked, hogy tedd meg? 

Jézus virágvasárnap kegyetlenül kiverte a templomból az árusokat. Miért? Mert megszentségtelenítették a helyet, ami az Istennek szentelt hely. Te, kedves képviselő úr, kedves kántor kolléga, ugyan mivel vagy különb azoknál az árusoknál??? 

Lakodalom volt a mi utcánkban...

Hát kérem, ez is eljött. Elsőszülöttem anyóst csinált belőlem. 

Nagy lakodalmat akartak. Én meg a hátam közepére se kívántam a nagy lakodalmat - kezdek eléggé antiszociális lenni. Több, mint egy éve szervezték, lefoglalták a helyszínt. Az egyetlen bíztató a történetben az volt, hogy vőfélynek, azaz nőfélynek az én kedves gimis barátnémat kérték meg, s ez reményt adott rá, hogy minden rendben lesz. Utólag azt kell mondanom, büszke vagyok a fiatalokra, jól megszervezték az egészet. 

Szóval szépen sorjában. A nyár vége azzal telt el, hogy koszorúslány ruhákat varrtam a két középiskolásnak. A kicsinek hála Istennek volt örökölt, úgyhogy azon csak igazítani kellett kicsit. 

A polgári eskvő itthon volt, augusztus 23.-án. Csak a testvérek és nagyszülők voltak itt. A tanúk Barni és Krisztián voltak. Utána nálunk volt egy kerti parti. Az esküvőn a muzsikás testvérek szolgáltatták a ki- és bevonuló, valamint a gyűrűhúzós zenét. Igazán megható, kedves alkalom volt több bénázással, de az bőven belefért. A délután folyamán még végig beszéltük, pontosan kinek mi is lesz a dolga, vásárolnivalója a lagzival kapcsolatban. Én péládul asztaldíszeket készítettem a szeretetvendégséghez az asztalokra (ezek most már a termemet díszítik a falon).

Szeptember 13.-án volt az egyházi esküvő Kispest-Rózsatéren, a lakodalom pedig Szigethalmon. Ez a két helyszín egymáshoz viszonylag közel van, Fót - Dunavecse között pedig kb. félúton. Előző héten nagy sütis-doboz bevásárlást tartottam, aztán csütörtök-péntek nagy sütés is volt. Péntekről elkértem a lányokat a suliból, úgyhogy mindebben nekik is részük volt. Anyuék vitték a virágokat és a szeretetvendégséghez a cuccokat fel Kispestre, ők készítették elő a szeretetvendégséget. Mi Szigethalmon díszítettünk délelőtt, mivel ott előző éjjel egy másik lagzi volt... (ez aztán a klienskímélő szervezés a rendezvényhelyszín részéről...). Aztán rohantunk Kispestre. Ott gyorsan átöltöztünk, ettünk pár falatot, amit anyu hozott mindenkinek, aztán már jött is a fiatalok búcsúztatása a családtól. Zsuzsi olyan szépen vezette ezt a dolgot, hogy nincsenek rá szavaim. A végén majdnem együtt sírtuk el magunkat...  Megérkeztek a vendégek, megtelt a temlpom. A fóti kántor játszott bevonulót az orgonán, az énekeket a szegedi egyetemi gyülekezet dicsőítő zenekara kísérte - és többségében énekelte is, mert nem ismertük az énekeket, amiket játszottak. A fóti Hála Énekkar is énekelt. Gyönyörű volt minden ének, én csak sírtam és sírtam. A szertartás végén a nagyszülők is megáldották a fiatalokat. Nagyon megható, szép esküvő volt. A szeretetvendégségben jól fogyott a sütemény, a szendvics mind egy szálig, de azért tudott még pakolni magának, aki akart. Hála Istennek sok segítség volt a rendrakásnál is - a testvéreim, Vörös Balázsék, egy pár fiatal barát. A lakodalomba mi értünk oda legkésőbb. Nagy fotózkodás folyt, aztán bementünk. Nagyon finom volt a vacsora, ügyes és gyors a kiszolgálás. Zsuzsi fantasztikusan vezette az estét. A mulatság kezdetén egy roma dicsőítő zenekar muzsikált egy órát, aztán voltak játékok és közkívánatra betetett zenék is. Csillag 10 óra körül majdnem ülve elaludt, úgyhogy el kellett mennem vele aludni. Mondjuk én is eléggé ki voltam addigra purcanva. A szállás egy erdei iskola konténerházaiban volt. Kívülről tök jól nézett ki, de belülről a hangszigetelése nulla volt, a másik szobában azt is hallottuk, ha valaki megfordult az ágyon... No, azért aludtunk is egy keveset. Barni, a hős sofőr ugyan a legkevesebbet. Másnap délelőtt aztán jött a rendrakás magunk után. Azt kell mondanom, a sütik, kaják teljesen jól elfogytak, csak nagyon keveset kellett hazahozni belőle. Életmentő volt a szeretetvendégségből megmaradt termosznyi kávé. Délben aztán már el is tudtunk indulni haza. Közben brutálisan megfájdult a fejem, egész délután vergődtem. 

De minden szépen és rendben lezajlott, szép és megható volt. Áldás kísérje a fiatalokat!

Nászúton Svédországban voltak. Szép volt az útjuk, csak a végére Janka megbetegedett, magas lázzal jött haza. (Követi nagyanyja péládáját, aki hasonlóképpen járt anno...)