Isten tenyerén

Isten tenyerén
"Életem ott van Isten tenyerén azért nem félek én. Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne félj! Miért is? Mitől is félhetnék én? az Isten tenyerén!"

2011. október 14., péntek

Teleki Nap - video

Végre valahára a 4. próbálkozásra sikerült feltöltenem a video-beszámolót!!!! :-)
Fogadjátok szeretettel! :-)


2011. október 13., csütörtök

Ma szintén jó napom volt...

Mint mostanában oly sokszor... Néha azt kívánom, bár meg se születtek volna azok a nők, akik ki akartak törni a jól megszokott női létformából: család, háztartás... Szerintem ennyi bőven elég és ki is tölti rendesen az ember idejét. Ki volt az a ...., aki kitalálta, hogy a nőknek mindezek mellett még dolgozni is kell - mármint munkahelyen???!!! Mert ha élni akar az ember, meg fizetni a hitelét, akkor nem élvezheti az otthonlét örömeit. Mert ugyibár a drága családfőnk nem bír annyit kereseni a becsületes munkájával, amibe a szívét-lelkét belepréseli, hogy abból fussa mindenre, amire kell. Pedig nem élünk nagy lábakon, pazarlóan, ezt bárki bizonyíthatja, aki ismer minket.   Félre ne értődjek! Nem utálom a munkámat! Sőt, egyenlőre élvezem a félállásnyi tanárosdit. Csak az a bajom, hogy nem elég a nap 24 órája, meg nem elég az energiám, a türelmemről nem is beszélve. A gyerekeimnek nincs anyjuk csak egy házisárkányuk, a lakás úgy néz ki, mintha bomba robbant volna benne... Nem tudom úgy beosztani az időmet, hogy mindenre/mindenkire annyi jusson, amennyit szeretnék. Csak rohanás és rohanás... és még mindig csak rohanás. És ilyenkor úgy tudom utálni magam, hogy az nem is igaz...  Ja, és semmi nem akar sikerülni, csak ha sokadszor próbálkozom. Nem vagyok akaratszegény, ezt tudja mindenki, aki ismer. Én az akadályokat nem kikerülni szoktam, hanem igyekszem a problémát megoldani, és addig megyek, amíg sikerül, amit elterveztem. De amikor mostanában mindenért kétszer annyit kell küzdeni, mint normálisan, mert valami mindig közbejön, akkor az baromira tud idegesíteni. Ilyenkor egy felfújt macskához hasonlítok, akinek a hátán feláll a szőr, és veszedelmesen nyávog és néz és támadni készül...
 
(egyébként nem igazán csípem a macskákat... ). 
Csak egy példa: két teljes délutánomba került (kb. 8-9 óra munka), mire elkészültem a Teleki Nap video-beszámolójával. Töltöm fel a YT-ra, hát Klárikánk a felénél kikapcsolja a gépet, amíg én éppen mogyorókrémet gyártok nekik a konyhában (egyébként ez sem ment valami simán...). Elkezdem újra tölteni, ekkor meg a vége előtt nem sokkal elszáll a gép... Mára feladtam a nemes küzdelmet, majd holnap feltöltöm...
Kora délután még nem voltam úgy kikattanva, mint most, de amit most leírok, azt már akkor elhatároztam, hogy megér egy posztot, mikor megtörtént:
Délben gurulok a biciklimmel Mártiért az oviba. Az utca, amin közlekedni szoktunk nagyon praktikus ilyenkor eső után - marha nagy pocsolyák díszlenek rajta, ki se lehet kerülni őket, akkorák. Néha olyan mélyek is, hogy a pedálig merülsz a vízben. Szóval éppen egy ilyen aranyos kis pocsolya mellett igyekeztem elhaladni, mikor is szemből egy kedves, guruló dobozban ülő embertársam lassítás nélkül (nem 10 km/h-val!) hajtott bele az emlegetett víztömegbe... Nem kiabáltam utána, hogy köszi, mert úgysem hallotta volna... De azért nagyon tetszett ez a rendkívüli figyelmesség... Úgyhogy bárki is voltál, aki beterítettél ma a pocsolya vizével, hálásan köszönöm. Igaz, nem az utcán terveztem megejteni a napi zuhanyt, de a fázós lábamnak, a frissen mosott nadrágomnak és a csergepulcsimnak is rendkívül jól esett...  
Azért jó tudni, hogy vannak olyan emberek is, aki észreveszik a kisebbet az utcán - és ezekből van a több, ha a szembejövő nem is tartozik közéjük :-)



2011. október 11., kedd

Az Alföld

A Teleki Nap nagyon jól sikerült, reményeim szerint hamarosan video-beszámoló is készül belőle, ha elkészül, hozom. Ami már fenn van a YouTube-on a nap eseményeiből, az az első megzenésített Petőfi-versem: Az Alföld. Egész jó felvételt csinált róla a hugicám a fényképezőnkkel... :-) Az istentisztelet után énekelt a kórusunk bent a templomban (sajnos csak a kórus fele tudott ott lenni). Csupa Petőfi dalokat énekeltünk. Szóval itt készült a felvétel. Hallgassátok szeretettel, és CSUKOTT SZEMMEL, mert a képzelet szárnyán csukott szemmel könnyebben ott találjátok magatokat a Petőfi által leírt és általam lefestett csodás alföldi tájon :-)


2011. október 3., hétfő

Gróf Teleki Nap

Közhírré tétetik, hogy
2011. október 8-án 
ismét megrendezésre kerül a már hagyományossá vált
Gróf Teleki Nap
az iskolánkban. 
(Alias - Dunavecsei Református Kollégium :-)
Programok:
9.00 – Istentisztelet
9.30 – Művészetek háza (Kék Duna Népdalkör, Vikár   Béla Nőikar)
10.00 - Kovács Péter freestyle világbajnok bemutatója
11.00 – Sport (sakkverseny -jelentkezés a helyszínen- , ping-pong, ugrálóvár, kosár, foci)
          - Büfé, Kézműves-műhelyek nyitása
12.00 – Ebéd (jegyek vásárolhatók az irodában – 500 Ft/fő)
13.00 – Teleki Kupa (focibajnokság)
14.00 – Judo bemutató
 – Íjászat
-        Egészségügyi sátor (dohányzás és drogprevenció)
-        Lovaskocsizás, lovaglás
-        Ismerkedés a rovásírással
16.00 – Kötélhúzóverseny a Solti Bikákkal
17.00 – Gyöngyvirág Néptánccsoport bemutatója
18.00 – Zac Zenekar előadása
19.00 – Tombola

Minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk!
Ha erre jársz, kukkants be! :-)

2011. október 2., vasárnap

A farmer bölcsessége


Annak a farmernak, aki kukoricájával rendszeresen az első helyezést érte el az állami vetőmag-kiállításon, az volt a szokása, hogy megosztotta szomszédaival a legjobb vetőmagkészletét. Amikor rákérdeztek, hogy miért teszi ezt, így válaszolt:
- Valójában önző érdekből. A szél ugyanis felkapja a virágport, és tábláról táblára hordja. Ha tehát a szomszédom hitványabb fajtát termeszt, az ő táblájáról érkező virágpor lerontaná az én állományomat is. Ezért nagy súlyt fektetek arra, hogy ők is a legjobb fajtát termesszék.
Mindazt, amit másoknak adsz, önmagadnak adod.


Fodrász


Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken. Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."
A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.
Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kulturálatlannak tűnt. A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!" "Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. - Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét." "Nem, nem! - erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az, az ember ott, látja?" "Ah, de hát attól még léteznek fodrászok!" - válaszolt a mester. - Tehetek én arról, hogy az, az ember nem jön be hozzám?" "Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon."


Harag?

"Az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát."
Jakab 1,20