Június elején nagy port vert fel egy névtelen levél, melyet esperes urunknak küldött valaki éppen a választások utáni napon. A levél írója (aki a dunavecsei református Sokak nevében írt), egész szépen sorba vette a családunk iskolában dolgozó tagjait ("Ablonczy-rezsim") és név szerint felsorolva mindenkit, különféle gyalázásokat írkált. De mi nem is voltunk neki elegek, néhány kolléga is palettára került. Sőt, az új lelkész-házaspárt sem lehetett kihagyni, akik többek között "Ablonczy-kesztyűbábok"... (az nem baj, hogy nem is igen beszélgetnek a szüleimmel -talán pontosan ebből a megfontolásból, hogy elejét vegyék az effajta gondolatmeneteknek-, és sose kérik fel őket helyettesíteni sem...). Számos ponton vérzik ez a levél, mert pl. az idei "vacaknak" ígérkező táborokat összehasonlítja a korábbiakkal, amik nagyon jók voltak - nos, a korábbiakat az Ablonczyak és családtagjaik szervezték és csinálták végig (természetesen segítőkkel együtt). Ezek szerint mégsem (voltak) annyira rosszak ezek az Ablonczyak... De azért felteszi a kérdést: "Az iskolában minden dolgozó Ablonczy, mikor számolja már ezt fel az egyházmegye, miért nincs végre egy nem Ablonczy igazgatója, vagy miért nincs végre egy nem Ablonczy dolgozója az iskolának?" Nos. Az igazgató nem Ablonczy, hanem Sándor. Igaz, édesapám veje, de a levélíró hiedelmeivel ellentétben önálló gondolkodással bír, és sosem volt bólogatójancsi, aki apám parancsait teljesítette volna. Igen sok ütközésük volt, amíg együtt dolgoztak. S legutóbb a teljes tanári kar és a teljes presbitérium egyhangúlag választotta meg újra igazgatónak - lehet hogy jól végzi a dolgát? Amúgy az iskola nem minden dolgozója Ablonczy, hiszen ekkora családunk nincs is 😂- legalábbis itt helyben. Magamról is érdekes információkat tudhattam meg a levélből: "az igazgatóné, Ablonczy lány, akitől mindenki retteg az iskolában, felnőtteket csak kiosztani tud, de főként a gyerekek rettegnek, mert nincs hozzájuk egy kedves szava sem". Na ja! Azért jöttek a gyerekek minden nap ölelgetni a suliban, s a szünetben is, akivel találkozom, jön és megölel. Hát, nem volt elég pontos távcsöve a levélírónak... Amúgy, igen. Osztottam már ki felnőttet az iskolában, de annak alapos oka volt, mert mondjuk a pályára nem alkalmas ex-kolléga technika órán disznóólat csinált a termemből (nem tananyagba való tevékenységgel) és úgyhagyta, vagy hasonlók. Nem tűröm a rendetlenséget, ahogy a cserbenhagyást sem. Egyebekben pedig segíteni szoktam a kollégáknak, ahol csak tudok. Ja, és tudást is szoktam MEGosztani velük pl. továbbképzés vagy megbeszélés formájában... erről ennyit.
Summa summarum - a levél teljességéből sütött, hogy nem teljesen ép elmeállapotban íródott, én magam leginkább csak nevetni tudtam rajta - mert ezen vagy nevetni, vagy zokogni lehetett volna csak. Az aláírásról pedig a gadarai megszállott története jutott eszembe - amikor a megszállott emberből kiment a LÉGIÓ a disznónyájba. (A légió 3000 gyalogost számláló katonai egység volt a Római Birodalomban - a történetben a gonosz lelkek száma, akik kijöttek a megszállottból.)
Egy jó tanács - lehet, pontosabban kelle tájékozódni, mielőtt vádaskodni kezdesz kedves Sokak, és nem fantazmagóriákkal traktálni bárkit is, mert a puska visszafelé is elsülhet... A levél miatt ugyanis nyugodtan tehettünk volna valamennyien feljelentést hitelrontás és alaptalan rágalmazás vádjával...
