Július közepén gyülekezetünk ifjaival (2 kocsi, 4 felnőtt kíséretével) Homoródszentmárton felé vettük utunkat. Már nagyon vártuk, hogy több év kihagyás után újra találkozhassunk ottani ismerőseinkkel, barátainkkal.
Odafelé megálltunk Déván várat nézni. A felvonó éppen nem működött, de a bátrak nekivágtak a meredek hegyoldalnak, és legyőzve a magasságot feljutottak a várig. Én Csillaggal és a kevésbé lelkes hegyet nem mászókkal lent maradtam egy szabadidős parkban a játszótéren. Nagyon klassz volt, csak az keserített meg kissé, mikor észrevettem, hogy egy szegény anyuka a két gyerekével ott lakik a játszótér mellett a fák alatt egy sátorban... Az viszont örömteli fejlemény volt, hogy halad az autópálya építése, és már csak egy rövid szakaszt kell megtenni a hegyi szerpentínen Déváig. Folytatva az utazást, Nagyszeben után az Olt völgyén mentünk végig, mert arra még nem jártunk. Gyönyörű volt a vidék. A Homoród mellett az utolsó 30 km-en azonban kellemetlen meglepetések értek minket. Már sötétedett, mikor odaértünk, és váratlan útjavításokba csúsztunk bele - szó szerint. De az aszfalt eltűnésén túl ott volt még ráadásnak a számtalan lyuk is - valljuk be, ez azért eddig hiányzott a teljes Erdély feelinghez. Mikor végre Szentmártonba értünk, Csillag rosszul lett. Álmában teljesen felkavarodott a gyomra, amihez még az is hozzájárult, hogy Déva után csak bubis vizet tudtam neki adni inni, mert a többi elfogyott. Az eredmény - 4x hányt a sátorban mire elaludt, úgyhogy a pizsamám, meg a matrac is elázott a lében egy kissé...
Vasárnap hálaadó istentiszteleten vettünk részt. Teljesen felújították a templom bútorzatát, amit Katinka gyönyörű mintákkal kifestett. De az igazi élmény az volt, mikor el is mondta, mit miért és hogyan csinált, minek milyen jelentése van. Délután Székelyudvarhelyre mentünk, Szejkefürdőn megnéztük a Mini Erdély Parkot és a székelykapu kiállítást. Csodaszép volt.
Hétfőn Alsórákosra mentünk. Itt egy kialudt vulkán belsejében sétáltunk, ahol pár héttel korábban még filmet forgattak. Aztán megnéztük a közelben lévő bazaltoszlopokat és a Smaragd tavat. Fantasztikus volt mindegyik, igazi geológiai kincsesbánya. Hazafelé még a romos Siklós-Bethlen kastélyt is végigjártuk, amit most próbálnak felújítani.
Kedden Szentegyházán strandoltunk. A víz szokatlan módon sós volt, de mindenkinek jól esett a nagy melegben a pancsolás.
Szerdán Székelyvarságra mentünk, ahol megnéztük és megmásztuk a Csorgókő-vízesést. Nagyon szép volt. Hazafelé Zeteváralján is megálltunk a víztározónál egy kicsit.
Csütörtökön a helyi Múlt idők házához ballagtunk el, ami számos érdekes tárgyi emlékkel bír. A házigazda kántor urunk szíves szeretettel fogadott bennünket és mesélt ősei hagyatékáról. Nagyon érdekes volt.
Pénteken jöttünk haza, hála Istennek, a határon ezúttal nem kellett órákat várnunk az átjutással, mint kifele menet. Nagyon szép és tartalmas utunk volt, jó volt újra erdélyi testvéreinkkel lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése