Beindult a hangszergyár

 Az új Nat szerint az elsősökkel hangszereket is kell(ene) készíteni. Hát én először nem nagyon akartam, de aztán az egyik frászbúkos énektanár csoportban valaki megosztott egy "csináld magad hangszer" lelőhelyet. Csudaklassz dolgokat lehetett ott találni, ráadásul annyira nem is bonyolultak, úgyhogy csak belevágtam. A prototípusok annyira tetszettek Csillagnak, hogy neki is csinálnom kellett mindből. Az iskolában a gyerekeknek is nagyon tetszik amit csináltunk. Úgy tűnik, érdemes volt mégis foglalkozni ezzel.

Pár nap Zemplénben

 A családi találkozó után, augusztus elején, hazavittük anyósomat, s egy pár napig még ottmaradtunk nála. Jó is volt, mert egyrészt egyik délelőtt elájult, s délután meg orvoshoz kellett vinni Patakra. Ez utóbbit én vállaltam, a többiek addig strandoltak. Janka és Marci is velünk voltak, s hogy a kocsiban elférjünk, Barni rendes volt, és önként itthonmaradt. 

Elmentünk kirándulni is - Karoson megnéztük a honfoglalás kori temetőt és az emlékparkot. Érdekes volt nagyon. Volt egy sötétben végigjárható hangosbeszélős kiállítás is - Csillag mindenáron ki akart volna menekülni... Ezután megmásztuk még a pataki tengerszemhez vezető utat is. Sokat változott, amióta ott jártunk. Marci ügyességének köszönhetően a geoládát is megtaláltuk. Közben pedig Klári elveszett... már megint... de azért megtaláltuk, lement a kocsihoz, csak egyikünknek se szólt. 

Hazafelé Jósfavőre néztünk be. Útközben átmentünk Bódvalenkén , a freskófalun. Hát, az valami gyönyörű, amit ott a házfalakra festettek. Egyszer mindenkinek érdemes lenne megnézni. Jósvafőn barlangot néztünk először. Csillag nem akart bejönni, mert félt, hogy medve lesz a cseppkőbarlangban. Aztán rájött, hogy nincs. És még tetszett is neki. Csak a nagyterem fényjátékától ijedt meg, pedig nagyon klassz volt. Kijőve ebédeltünk, aztán elindultunk geoládát keresni. Útközben láttunk két egymás melletti forrást, egy tavat kis vízeséssel (Klári kedvéért), csodás kis patakokkal teli falut és hegyeket, szurdokvölgyet. Mesébe illő, nagyon szép hely. Fóton kitettük a fiatalokat, aztán irány haza. Jól elfáradtunk de élményekben, szép látnivalókban nem volt hiányunk. 

Újra Erdélyben!!!

 Július közepén gyülekezetünk ifjaival (2 kocsi, 4 felnőtt kíséretével) Homoródszentmárton felé vettük utunkat. Már nagyon vártuk, hogy több év kihagyás után újra találkozhassunk ottani ismerőseinkkel, barátainkkal. 

Odafelé megálltunk Déván várat nézni. A felvonó éppen nem működött, de a bátrak nekivágtak a meredek hegyoldalnak, és legyőzve a magasságot feljutottak a várig. Én Csillaggal és a kevésbé lelkes hegyet nem mászókkal lent maradtam egy szabadidős parkban a játszótéren. Nagyon klassz volt, csak az keserített meg kissé, mikor észrevettem, hogy egy  szegény anyuka a két gyerekével ott lakik a játszótér mellett a fák alatt egy sátorban...  Az viszont örömteli fejlemény volt, hogy halad az autópálya építése, és már csak egy rövid szakaszt kell megtenni a hegyi szerpentínen Déváig. Folytatva az utazást, Nagyszeben után az Olt völgyén mentünk végig, mert arra még nem jártunk. Gyönyörű volt a vidék.  A Homoród mellett az utolsó 30 km-en azonban kellemetlen meglepetések értek minket. Már sötétedett, mikor odaértünk, és váratlan útjavításokba csúsztunk bele - szó szerint. De az aszfalt eltűnésén túl ott volt még ráadásnak a számtalan lyuk is - valljuk be, ez azért eddig hiányzott a teljes Erdély feelinghez. Mikor végre Szentmártonba értünk, Csillag rosszul lett. Álmában teljesen felkavarodott a gyomra, amihez még az is hozzájárult, hogy Déva után csak bubis vizet tudtam neki adni inni, mert a többi elfogyott. Az eredmény - 4x hányt a sátorban mire elaludt, úgyhogy a pizsamám, meg a matrac is elázott a lében egy kissé... 

Vasárnap hálaadó istentiszteleten vettünk részt. Teljesen felújították a templom bútorzatát, amit Katinka gyönyörű mintákkal kifestett. De az igazi élmény  az volt, mikor el is mondta, mit miért és hogyan csinált, minek milyen jelentése van. Délután Székelyudvarhelyre mentünk, Szejkefürdőn megnéztük a Mini Erdély Parkot és a székelykapu kiállítást. Csodaszép volt. 

Hétfőn Alsórákosra mentünk. Itt egy kialudt vulkán belsejében sétáltunk, ahol pár héttel korábban még filmet forgattak. Aztán megnéztük a közelben lévő bazaltoszlopokat és a Smaragd tavat. Fantasztikus volt mindegyik, igazi geológiai kincsesbánya. Hazafelé még a romos Siklós-Bethlen kastélyt is végigjártuk, amit most próbálnak felújítani. 

Kedden Szentegyházán strandoltunk. A víz szokatlan módon sós volt, de mindenkinek jól esett a nagy melegben a pancsolás.

Szerdán Székelyvarságra mentünk, ahol megnéztük és megmásztuk a Csorgókő-vízesést. Nagyon szép volt. Hazafelé Zeteváralján is megálltunk a víztározónál egy kicsit.

Csütörtökön a helyi Múlt idők házához ballagtunk el, ami számos érdekes tárgyi emlékkel bír. A házigazda kántor urunk szíves szeretettel fogadott bennünket és mesélt ősei hagyatékáról. Nagyon érdekes volt. 

Pénteken jöttünk haza, hála Istennek, a határon ezúttal nem kellett órákat várnunk az átjutással, mint kifele menet.  Nagyon szép és tartalmas utunk volt, jó volt újra erdélyi testvéreinkkel lenni.