B.Ú.É.Ķ. - 2020

 

2020 - ami még elmaradt

 Nehézségekkel teli, de nekünk szép évünk volt, amiért hálás vagyok Istennek. 

Barni is kezébe vette a főzőkanalat, hogy elmondhassa, ő is tud sütni-főzni és nem csupán rántottát. Hát, finom falatok kerültek ki a keze alól, az nem vitás. Márti és Klári is rákaptak a süteménykészítésre, ami sokszor megörvendeztette az ízlelőbimbóinkat.

Hála Istennek, a kertből sok finom befőzni való gyümölcs került ki, úgyhogy megújult az éléstárunk is. A lányok sokat segítettek benne. Janka már mindent úgy készített, hogy majd el tudja magával vinni Ausztriába. De itt még csak nagy közös tanulás folyt, ha már mindenki itthon van, együtt ez is jobban megy :-)

Májusban végre hosszú idő után meglátogathattuk messzi mamáékat is. Nagy volt az öröm :-)

Az autó ülései is kaptak egy kis védőruházatot, miután sokszor vittünk benne sáros babakocsit meg bringákat... meg a gyerekek amit maguk alatt hagynak, arról jobb nem is beszélni... A legviccesebb a négy egyenpóló az első és hátsó üléseken. Tisztára, mintha mindig ülne odabent valaki. :-)

Házassági évfordulónkat a Szelídi - tónál ünnepeltük meg. 21 év együtt. Még mindig "csodálatos a mi szemeink előtt", ami az Úrtól lett. :-)

Hosszú idő után az Ablonczy-hétvégére is eljutottunk, igaz csak egy napra, de az nagyon jó volt. Rég találkoztunk már családtagjainkkal.

Július vége - végre újra nyaralunk!!! Mert nekünk is a Balaton a riviéra. 

A nyaralásunk egy családi keresztelővel kezdődött, aztán Alsóőrs felé vettük az irányt. Hétfőn Veszprémbe mentünk az állatkertbe, ahol már elég régen jártunk, és azóta nagyon megváltozott. Hát igen. Jó sok időbe telt körbejárni, igencsak elfáradtunk benne. De a végén a szuper játszótérre azért előjöttek a rejtett energiák, alig lehetett kicsalogatni a népet onnan, úgy élvezték. Utána még meglátogattuk a Veszprémben élő unokatestvéreméket is, ahol szintén szép órákat töltöttünk, alig tudtunk tőlük is elszakadni. :-)

Kedden Janka elutazott, mert az önkéntesekkel pár napos tréningen kellett részt vennie. Mi pedig lementünk a strandra, és estig ott is maradtunk. Csillag nagyon élvezte a vizet, a többiekről nem is beszélve.

Szerdán Szigligetre mentünk várhegyet mászni és gyönyörködni a kilátásban. Megállapítottam, hogy jobb kondiban vagyok, mint három éve, gond nélkül fel tudtam mászni a várba. A vár után Balatonedericsre mentünk az Afrika-múzeumba. Nem volt rossz, de lehet, kicsit többet vártunk tőle.

Csütörtökön végre ismét eljutottunk a Sobri Jóska Kalandparkba. Borongósan indult a nap, féltünk, hogy az eső elszúrja a kötélpályázást, de nem így lett. Apa Csillaggal sétálgatott a tó körül, mi meg megcéloztuk a családi pályákat. Nagy örömömben, hogy végre én is kipróbálhatom a kötélpályázást, fel sem mértem, hogy a fél éve szétvágott hasam tiltakozni fog... És megtette. Szerencsére csak két-három olyan kis szakasz volt, ami nem esett jól a sebhelyemnek. Így két pálya után nem folytattam tovább, de az élmény akkor is hatalmas volt. A gyerekek még mentek többet is. Barni nehezebb, merészebb pályákon, a lányok kevésbé nehéz, de csúszós pályákon. Boldogok voltak, hogy legyőzték félénkségüket és csúsztak. :-) Aztán bicikliztek a tó felett, fürödtek, rohangáltak az akadályokon... Jól éreztük magunkat. Mire hazaértünk, Janka is megérkezett, akit elhozott az egyik önkéntestársa, így hamarabb hazaért, mint mi.

Pénteken megnéztük a zánkai gyógynövénykertet... hát ettől sokkal többet vártam... Azért nem volt rossz, hogy láttuk. Utána felmentünk a Hegyestűhöz. Csodás látvány volt, csak az eső csepergése ijesztgetett bennünket. Utunkat folytatva Szentbékkálára mentünk, ahol hosszas tévelygés és kérdezősködés után megtaláltuk a kőtengert. Na, ez egy csoda volt. Hatalmas területen izgalmas felszínű hatalmas kövek. A gyerekek ezt élvezték talán a legjobban. Másztak, ugráltak, szaladgáltak. Azért este még le kellett menni a strandra fürdeni. Pontosítanék - minden este le kellett menni a napi program után - persze csak a nagyoknak. Viszont ezen az utolsó estén Csillag is fürdött - és jól megfázott. Éjjel már nem kapott levegőt, apán aludt, úgy el volt dugulva az orra. Mire másnap hazaértünk, lázas volt. Szerencsére csak megfázott, pár nap alatt rendbejött. Összességében nagyon jól sikerült a nyaralásunk - így két év után újra. :-)

Augusztus első vasárnapján Csillag is hivatalosan reformátussá lett, papa megkeresztelte :-) A keresztelő után pár napi Sándor-családi találkozó volt sok-sok unokatesóval, amit mindenki nagyon élvezett. A végén mamáékat hazavittük, hogy ne kelljen tömegközlekedéssel törődniük a hosszú úton.

Nyár végén a fiúk elkészítették a régen óhajtott tetőt a kocsi fölé. Szép lett. Nem csak szerintünk. :-) Augusztus utolsó vasárnapján Janka és Barni egyszerre vett búcsút az otthontól, csak most nem egy irányba indultak. Jankát papáék Ausztriába vitték, ahol megkezdte az önkéntes diakóniai évét. Bár felvették a szegedi egyetemre, halasztott egy évet, hogy kipróbálja a külföldi önkéntességet egy idősek otthonában. Bátor cselekedet. Azóta a majdnem mindennapos videóhívással tartottuk a kapcsolatot. Jó, hogy van ilyen lehetőség. Barnit mi költöztettük vissza a koliba, Kecskemétre. Az első félév kalandosra sikerült - kétszer volt itthon karanténban 1-1 tanulótársa betegsége miatt, aztán végképp hazaköltözött, mert  a középiskolákban újra online oktatás lett. Nem bántuk...

Még ősszel is volt eltenni való gyümölcsünk. A körtefánk első használható terméséből nagyon finom befőtt lett, amit Zsombor segített megpucolni. Az idén birsbefőttet is tudtunk eltenni, ami nagy öröm. Hogy jövőre mi lesz, majd kiderül, mert az egyik birsbokrot megtámadta a nagy farontó lepke, és több napon át vadásztuk a kisebb-nagyobb hernyókat belőle aminek következtében alig maradt a bokorból valami... de reménykedünk, hátha mégis sikerült megmenteni belőle valamit.

Apát elvittük Szankra tanfelügyelni, mi meg játszottunk addig és nézelődtünk.

 

Rég jártam már itt.

 

Adventi ablakvadászat - jó móka volt :-)

December közepén elkapott minket egy hányós-lázas vírus, ami sorban ledöntött mindenkit a lábáról. Így a lányoknak egy héttel hosszabb lett a téli szünet. Csillag nagyon megijedt, mikor álmában elkezdett rókázni. Utána napokig nem lehetett csak küzdelmek árán pizsamába, hálózsákba öltöztetni esténként, és csak a mi ágyunkban volt hajlandó elaludni... 

Az iskolában karácsonyi alkotós pályázatot hirdettek - a lányok meséket írtak és az alábbi képeket készítették többféle technika alkalmazásával.

Karácsony előtt nagyon vártuk, hogy megláthassuk a betlehemi csillagot, ami 800 év után újra látható volt - ott, ahol nem takarták felhők az eget. Nálunk sajnos takarták. De hála Istennek több napon át látható volt a csillagegyüttes, így végül kétszer is megnézhettük. :-)

 

Mamáéktól kaptunk pár adag disznóhájat, amit fel kellett dolgozni. A lányok kisebb lelkesedéssel indultak neki a feladatnak, de végül élvezték a kezük munkájának eredményét. Barni elirigyelte tőlük a munkát, úgyhogy a végébe ő is bekapcsolódott. :-) Reméljük sok finom süti készül majd belőle.

 

 

 

Valaki 1 éves lett!!! :-)

 

A karácsony legnagyobb meglepetése az volt, hogy Janka titokban hazajött. Nagyon boldogok voltunk, mert úgy volt, nem jöhet. És hosszú kihagyás után ismét mamáéknál ebédeltünk mindenkivel közösen vasárnap. Ó, de jó is volt!!! :-)

Szépség vesz körül bennünket

 csak az a kérdés, észrevesszük-e?

...gyönyörű színek, nem tudok velük betelni :-)

...újabb alkotások

 mert az ember lánya mindig kitalál valamit... 😂

Elhasználódott farmereink újrahasznosítása - őszi időtöltés 

A makramé-őrület nyáron kezdődött, hogy az üvegeink kevésbé legyenek sérülékenyek

...és télen folytatódott a karácsonyi díszekkel

Az adventi koszorúk - többségében ajándékba készültek

Mikulás ajándékok az iskolába - kislányokkal közös munka eredménye

Dalok, népdalfeldolgozások felvételei

Szívesen ajánlom figyelmetekbe, hogy a YouTube csatornámra sok dalom és népdalfeldolgozásom került fel a Nőikar és az iskolai gyerekkórus előadásában. Java része itt is elérhető a tematikus "Ez is hozzám tartozik" oldalakon, de EZEN A LINKEN is megnézheti, akinek van kedve hozzá. 😊

A felvételek, előadások nem profik, de bocsássátok meg az itt-ott hamisságot, mert a hangok szívből jönnek, ha a torok (meg a zongorista kéz) nem is mindig engedelmeskedik úgy, ahogy kellene. 😉

Mit jelent nekem Trianon?

Kisgyermek koromban a Jugoszláv határ közelében laktunk, s utazás közben sokszor láttunk határőröket bent az ország területén is. Furcsa volt és egy kicsit ijesztő. Mit keresnek ezek itt??? Egyszer voltunk Szabadkán a piacon, ott lehetett farmernadrágot kapni - itthon nem. Talán ott jött velem szembe először a gondolat, hogy ez a város valamikor a miénk volt, de akkor ott éppen kicsit féltem, mert most nem az. És amikor pár év múlva kitört a háború, akkor is féltem. Borzasztó volt nézni a híreket, és féltem, hogy nálunk is ez lesz. Pedig akkor már az ország közepén laktunk. 

Apu sokszor járt Erdélyben már a rémidőkben is. Csak arra emlékszem, hogy ilyenkor mindig féltettük, épségben hazaérjen a Bibliát és egyéb könyveket, segítő adományokat szállító útjairól. '89 karácsonyán aggódva, nagy várakozással hallgattuk a híreket, mi történik odaát. És apukám akkor néhány bátor helybélivel újra útnak indult egy megrakott teherautóval, aminek az oldalán vöröskereszt díszelgett, így ezúttal gond nélkül átmentek a határon. Emlékszem, akkor én is küldtem mesekönyvet egy ismeretlen magyar gyermeknek. Talán azon a tavaszon volt, hogy minket is elvitt magával, a két legnagyobb gyerekét, hogy megismerjünk egy addig ismeretlen világot, ami elvarázsolt egy életre. Homoródszentmártonba mentünk, ahol megismerkedhettem azzal a kislánnyal, aki megkapta a mesekönyvemet. Magas hegyek, fenyveserdő illata, lovas szekerek, tehéncsorda, rettenetes utak, életveszélyes hidak, borzasztó vasúti átjárók... különleges, fantasztikus emberek, ízes beszéddel, szokatlan szóhasználattal, egyéni humorral. Emberek, akiktől van mit tanulnunk... Homoródszentmárton, a hegyek között kacskaringó út végén, a völgyből előbukkanó kis falu a templomtornyaival, fahídjaival, patakjaival, székelykapuival, furcsa házaival, csodálatos környezetével...  Bágyi hegy - a "világ közepe", ahonnan az egész környéket belátni körbe-körbe a Hargitáig... Utána többször is voltunk ott. Nyáron a szénapadláson aludtunk, friss széna közt. Felejthetetlen. Aztán sokáig nem mentünk, de onnan jöttek ismerősök és jó volt velük lenni, velünk korú fiatalokkal barátságot kötni. Aztán egy ideje majd minden évben megyünk, s jönnek ők is, a testvérgyülekezetünk tagjai. Testvérek. Igen, mikor velük vagyunk, tényleg így érzem. Csodálatos volt, mikor a nőikarral kétszer is ott lehettünk náluk, mikor körbejártuk Székelyföldet a "népdalaink nyomában", amiket éneklünk. Otthon. "Adjátok vissza a hegyeimet!" (Wass Albert) - örök érvényű.

Kárpátalja. Főiskolás koromban jártam ott először, az évfolyamunkkal. Vereckei hágó, Huszt romvára... "Kell még egy szó, mielőtt mennél...". Leírhatatlan, felejthetetlen érzés. Torokszorító... Hozzánk tartozott, elvették... Még egyszer elmentünk egy hétre néhányan az évfolyamból. Láttuk a Tiszát patakként, hegygerincen jártunk éjszakai csillagvilágnál egymásba fogódzva, megnéztük Munkács várát... Adjátok vissza a hegyeimet!

Őrvidék. Egyszer voltam ott, egy ifitáborban átmentünk megnézni a régi magyar várakat. Nem hittem el, hogy ilyen is van. Nem romokat láttam, hanem ép várakat, teljes berendezéssel. Csodaszép... és elvették... Adjátok vissza a hegyeimet!

Felvidék. Családdal mentünk. Jé, az Aggteleki karszt szebbik fele odaát van! A családom ősi fészke odaát van! Krasznahorka büszke vára - varázslatos... A hegyek... Évfolyammal is voltunk - Komárom - a szebbik fele odaát van... Pozsony - valamikor itt magyar országgyűlés volt, magyarok építették a várát... Baráti esküvő, magyar lakodalom a magyargyűlölő területrablók között a Csallóközben, a benzinkúton nem akarnak megérteni... A könyvemet is a hegyek túloldalán nyomtatta egy magyar nyomdász, akinek a gyereke ideátra jár iskolába minden nap, mert a környékük már teljesen elszlovákosodott és ő ezt nem bírta az iskolában, kellett a magyar szó... Milyen más volt a túloldalról nézni a hegyeket... választóvonal... Adjátok vissza a hegyeimet!

Trianon - igazságtalanság... büntetés valami olyanért, amiben nem mi voltunk a bűnösök. Nagyapám szerint bűnhődés a magyargyűlölő trónörökös miatt, egy háború miatt, amiben nem akartunk részt venni és ami miatt a nagyapám nem ismerhette meg az édesapját és a dédnagyanyám özvegyen élte le az életét... Mennyi kegyetlenséget kellett és kell végigszenvednie a kívül rekedt magyaroknak, csak azért, mert magyarok...

Lehet rajta változtatni? Szoktuk mondani, a török hódoltság is "csak" 150 évig tartott... Csak ez elég más. A rablók tettek róla, hogy ne lehessen egykönnyen visszavenni, ami a miénk.

Tegnap az ünnepségen mondta az egyik felszólaló, amíg magyar a szó, addig nincs baj itt sem, ott sem... Mikor egy iskolánkba járó erdélyi fiúcskát megkérdeztem, ő milyen nemzetiségű, gondolkodás nélkül rávágta, hogy román. Megkérdeztem, tud-e románul? Egy szót sem. Akkor hogy lehetsz te román, drága gyerekem???!!! Annak érzi magát, mert a sok okos anyaországitól azt hallja, hogy ő román... Pedig csak az autójuk rendszáma az, semmi más... Egy másik kislány Brassóból jött. Román iskolában tanult, nem is tudott magyarul írni, olvasni se nagyon. Csak beszélni... A gyerekei vajon fognak-e még magyarul beszélni...

Aki nem járt az elrabolt területeken, nem jár csak a szomszéd faluig vagy városig, annak Trianon nem jelent semmit. Nekem rettenetesen fáj, bárakárhányszor átlépjük a határt - itt nem kellene országhatárnak lenni...

Adjátok vissza a hegyeimet!!!

Karantén-ballagás

No, igen. Legnagyobbunknak az idén nem éppen úgy alakultak az iskolai ünnepek, ahogy annak lennie kellett volna. A szalagavatóján én nem lehettem ott, a ballagása meg elmaradt. Majdnem. Azazhogy mégsem, csak máshogy volt, mint szokott lenni. De a szerenád, meg a tanárok búcsúköszöntése, nos az tényleg elmaradt.

A ballagás helyett online búcsúzkodásban lehetett részük. Először a kollégium részéről. Egy nagyon kedves videós összeállítással köszöntek el tőlük. Aztán az iskola is hasonlóval búcsúzott - filmes összeállítást kaptak a 4 év róluk készült felvételeiből, és magvas búcsúzó gondolatok kíséretében az iskolát is körbejárták filmen keresztül. Megható volt. Nem csak azért, mert gondoltak rájuk, és fontosnak tartották mindezt, hanem a pozitív, rövid és tömör mondanivalók miatt is. Köszönet érte!

(Az érettségi első napján megkapták a tarisznyáikat is némi "hamuban sült pogácsával".)

A gimi búcsúja

Koronás napjaink

Március közepétől mondhatni leállt az élet, aki tehette, annak a #maradjotthon lett a jelszó. A koronavírus kishazánkat is elérte, s az iskolák bezárták kapuikat, később kijárási korlátozást is bevezettek. Kollégistáinkat hazaköltöztettük. Tanulás-tanítás, sokaknak a munkavégzés otthonról történik. Nem járunk sehová, itthon vagyunk. Kicsit lelassult az élet, ami bevallom, jól esik. Nagynéném kérdezte a családot, ki hogy viseli a bezártságot, hogy szolgál az egészsége, a következőket válaszoltam a kérdésére:

"Nekünk egyelőre áldás ez a helyzet. Zsombor csak délig van bent a suliban ügyelni, utána pedig itthon. Ilyen még nyári szünetben sem volt az utóbbi időben, úgyhogy mindenki ennek örül a legjobban. Kicsit kikapcsolhat, lelassíthat ő is az eddigi hihetetlen hajsza után és többet lehet velünk. Mivel ő a mászkálós, ő az aki a vásárlásokat is intézi és hozza haza a híreket (az egyik legérdekesebb az volt, amikor a gyógyszertár előtt akkora sort látott, hogy a zöldségesig ért a Fő úton - kb 200m).

A gyerekek nagyon szeretnek itthon lenni. A két nagy gimnazistánk azért, mert sokkal kipihentebbek, mintha suliban lennének a napi ezer órájukkal, és persze azért is, mert az anyjuk főztjét ehetik (Barni minden nap hálát ad ezért 😊). A kicsik azért, mert a tanuláshoz új tableteket kaptak (a régi üvege meglehetősen pókhálós volt) a tanuláshoz, meg Fb profilt is, így tudnak a barátaikkal kommunikálni. És persze ebben az állapotban ügyesen zajlik a kooperálás - mindenki segít a másik leckéjében (családon belül is, osztálytársakkal is). A legjobb dolga KisCsillagnak van, mert őt a végtelenségig kényezteti mindenki - örömmel csodáljuk, ahogyan napról-napra fejlődik, ügyesedik és nyílik az értelme. Igaz, vannak lemondással járó részletek is – Barniék nem mennek két hetes nyelvi oktatásra Németországba és Jankáéknak olyan különleges ballagása lesz, hogy nem lesz. Az érettségi meg majd kialakul valahogy. Készült az önkéntes diakóniai évre is, de, hogy az is hogyan fog alakulni, egyelőre rejtély.

Hálásak vagyunk a nagy udvarunkért, azért, mert a város szélén lakunk, így nyugodtan sétálhatunk is kicsit, mert nem nagyon jár itt kint senki. Templomban csak Zsombor volt az utóbbi két hétben. De én határozottan örülök neki, hogy a homoródszentmártoni testvérgyülekezetünk istentiszteleteit hallgathatom így 600 km távolból, mert ez valami olyan plusz, ami eddig nem volt. És a gyülekezetünkből többen is így vagyunk ezzel, ami jóleső és különleges. Örülök, hogy egy főiskolás barátunk gyermekistentiszteletet osztott meg tegnap, amit mi is továbbíthattunk a sajátjainknak (gyerekeink, gyülekezet, suli...). Anyu minden nap írja a reggeli áhítatokat, amit a gyüli Fb oldalára felteszek, és az emberek, akiket a templomban igen ritkán látunk csak, harapnak rá. Az osztálycsoportokban is megosztom, hiszen eredetileg azért készültek, hogy az iskolások nem maradjanak lelki táplálék nélkül.

Szülinapomra egy csodás varrógépet kaptam, amit nemes ügy szolgálatával avathattam fel - polgármesternénk felhívására én is beálltam maszkokat varrni, amiben a lányaim is segítenek (közdolgozóknak, helyi lakóknak készülnek a maszkok). Videókat készítettünk (és terv szerint még fogunk is), melyekben leginkább éneklünk, de oktató anyag is lesz belőlük. Ezekből láthattatok párat - boldogsággal töltött el, hogy mennyien fogadták örömmel ezeket (annak ellenére, hogy a tökéletestől messze állnak). Hálás a szívem, hogy a családomnak nem kellett könyörögni azért, hogy ezt megcsináljuk, hanem szívesen jöttek, és nagyon jól szórakoztunk közben.  Közben megtanultam kovászt készíteni és azzal kenyeret sütni, mert van egy lelkes pék, aki elhatározta, hogy Fb-os élő adásban megtanítja erre a népeket (a videói visszanézhetőek: Szabi A Pék oldalán - szerintem nagyon jó).

Szóval jól vagyunk, és áldásként éljük meg ezeket a napokat. Remélem, nem csak mi vagyunk így ezzel! 😊" 

bábozni jó

az a fránya kupola...

március végi hóesés...

...pár nap múlva

kicsit több, mint 100 db készült itthon

technika házi - a lányoké, meg az enyém

életem első kovászos kenyere

babajáték

alkottak a lányok

fiatalember akcióban

technika házi feladat

a húsvéti tojáskeresés azért nem maradt el