2020 - ami még elmaradt

 Nehézségekkel teli, de nekünk szép évünk volt, amiért hálás vagyok Istennek. 

Barni is kezébe vette a főzőkanalat, hogy elmondhassa, ő is tud sütni-főzni és nem csupán rántottát. Hát, finom falatok kerültek ki a keze alól, az nem vitás. Márti és Klári is rákaptak a süteménykészítésre, ami sokszor megörvendeztette az ízlelőbimbóinkat.

Hála Istennek, a kertből sok finom befőzni való gyümölcs került ki, úgyhogy megújult az éléstárunk is. A lányok sokat segítettek benne. Janka már mindent úgy készített, hogy majd el tudja magával vinni Ausztriába. De itt még csak nagy közös tanulás folyt, ha már mindenki itthon van, együtt ez is jobban megy :-)

Májusban végre hosszú idő után meglátogathattuk messzi mamáékat is. Nagy volt az öröm :-)

Az autó ülései is kaptak egy kis védőruházatot, miután sokszor vittünk benne sáros babakocsit meg bringákat... meg a gyerekek amit maguk alatt hagynak, arról jobb nem is beszélni... A legviccesebb a négy egyenpóló az első és hátsó üléseken. Tisztára, mintha mindig ülne odabent valaki. :-)

Házassági évfordulónkat a Szelídi - tónál ünnepeltük meg. 21 év együtt. Még mindig "csodálatos a mi szemeink előtt", ami az Úrtól lett. :-)

Hosszú idő után az Ablonczy-hétvégére is eljutottunk, igaz csak egy napra, de az nagyon jó volt. Rég találkoztunk már családtagjainkkal.

Július vége - végre újra nyaralunk!!! Mert nekünk is a Balaton a riviéra. 

A nyaralásunk egy családi keresztelővel kezdődött, aztán Alsóőrs felé vettük az irányt. Hétfőn Veszprémbe mentünk az állatkertbe, ahol már elég régen jártunk, és azóta nagyon megváltozott. Hát igen. Jó sok időbe telt körbejárni, igencsak elfáradtunk benne. De a végén a szuper játszótérre azért előjöttek a rejtett energiák, alig lehetett kicsalogatni a népet onnan, úgy élvezték. Utána még meglátogattuk a Veszprémben élő unokatestvéreméket is, ahol szintén szép órákat töltöttünk, alig tudtunk tőlük is elszakadni. :-)

Kedden Janka elutazott, mert az önkéntesekkel pár napos tréningen kellett részt vennie. Mi pedig lementünk a strandra, és estig ott is maradtunk. Csillag nagyon élvezte a vizet, a többiekről nem is beszélve.

Szerdán Szigligetre mentünk várhegyet mászni és gyönyörködni a kilátásban. Megállapítottam, hogy jobb kondiban vagyok, mint három éve, gond nélkül fel tudtam mászni a várba. A vár után Balatonedericsre mentünk az Afrika-múzeumba. Nem volt rossz, de lehet, kicsit többet vártunk tőle.

Csütörtökön végre ismét eljutottunk a Sobri Jóska Kalandparkba. Borongósan indult a nap, féltünk, hogy az eső elszúrja a kötélpályázást, de nem így lett. Apa Csillaggal sétálgatott a tó körül, mi meg megcéloztuk a családi pályákat. Nagy örömömben, hogy végre én is kipróbálhatom a kötélpályázást, fel sem mértem, hogy a fél éve szétvágott hasam tiltakozni fog... És megtette. Szerencsére csak két-három olyan kis szakasz volt, ami nem esett jól a sebhelyemnek. Így két pálya után nem folytattam tovább, de az élmény akkor is hatalmas volt. A gyerekek még mentek többet is. Barni nehezebb, merészebb pályákon, a lányok kevésbé nehéz, de csúszós pályákon. Boldogok voltak, hogy legyőzték félénkségüket és csúsztak. :-) Aztán bicikliztek a tó felett, fürödtek, rohangáltak az akadályokon... Jól éreztük magunkat. Mire hazaértünk, Janka is megérkezett, akit elhozott az egyik önkéntestársa, így hamarabb hazaért, mint mi.

Pénteken megnéztük a zánkai gyógynövénykertet... hát ettől sokkal többet vártam... Azért nem volt rossz, hogy láttuk. Utána felmentünk a Hegyestűhöz. Csodás látvány volt, csak az eső csepergése ijesztgetett bennünket. Utunkat folytatva Szentbékkálára mentünk, ahol hosszas tévelygés és kérdezősködés után megtaláltuk a kőtengert. Na, ez egy csoda volt. Hatalmas területen izgalmas felszínű hatalmas kövek. A gyerekek ezt élvezték talán a legjobban. Másztak, ugráltak, szaladgáltak. Azért este még le kellett menni a strandra fürdeni. Pontosítanék - minden este le kellett menni a napi program után - persze csak a nagyoknak. Viszont ezen az utolsó estén Csillag is fürdött - és jól megfázott. Éjjel már nem kapott levegőt, apán aludt, úgy el volt dugulva az orra. Mire másnap hazaértünk, lázas volt. Szerencsére csak megfázott, pár nap alatt rendbejött. Összességében nagyon jól sikerült a nyaralásunk - így két év után újra. :-)

Augusztus első vasárnapján Csillag is hivatalosan reformátussá lett, papa megkeresztelte :-) A keresztelő után pár napi Sándor-családi találkozó volt sok-sok unokatesóval, amit mindenki nagyon élvezett. A végén mamáékat hazavittük, hogy ne kelljen tömegközlekedéssel törődniük a hosszú úton.

Nyár végén a fiúk elkészítették a régen óhajtott tetőt a kocsi fölé. Szép lett. Nem csak szerintünk. :-) Augusztus utolsó vasárnapján Janka és Barni egyszerre vett búcsút az otthontól, csak most nem egy irányba indultak. Jankát papáék Ausztriába vitték, ahol megkezdte az önkéntes diakóniai évét. Bár felvették a szegedi egyetemre, halasztott egy évet, hogy kipróbálja a külföldi önkéntességet egy idősek otthonában. Bátor cselekedet. Azóta a majdnem mindennapos videóhívással tartottuk a kapcsolatot. Jó, hogy van ilyen lehetőség. Barnit mi költöztettük vissza a koliba, Kecskemétre. Az első félév kalandosra sikerült - kétszer volt itthon karanténban 1-1 tanulótársa betegsége miatt, aztán végképp hazaköltözött, mert  a középiskolákban újra online oktatás lett. Nem bántuk...

Még ősszel is volt eltenni való gyümölcsünk. A körtefánk első használható terméséből nagyon finom befőtt lett, amit Zsombor segített megpucolni. Az idén birsbefőttet is tudtunk eltenni, ami nagy öröm. Hogy jövőre mi lesz, majd kiderül, mert az egyik birsbokrot megtámadta a nagy farontó lepke, és több napon át vadásztuk a kisebb-nagyobb hernyókat belőle aminek következtében alig maradt a bokorból valami... de reménykedünk, hátha mégis sikerült megmenteni belőle valamit.

Apát elvittük Szankra tanfelügyelni, mi meg játszottunk addig és nézelődtünk.

 

Rég jártam már itt.

 

Adventi ablakvadászat - jó móka volt :-)

December közepén elkapott minket egy hányós-lázas vírus, ami sorban ledöntött mindenkit a lábáról. Így a lányoknak egy héttel hosszabb lett a téli szünet. Csillag nagyon megijedt, mikor álmában elkezdett rókázni. Utána napokig nem lehetett csak küzdelmek árán pizsamába, hálózsákba öltöztetni esténként, és csak a mi ágyunkban volt hajlandó elaludni... 

Az iskolában karácsonyi alkotós pályázatot hirdettek - a lányok meséket írtak és az alábbi képeket készítették többféle technika alkalmazásával.

Karácsony előtt nagyon vártuk, hogy megláthassuk a betlehemi csillagot, ami 800 év után újra látható volt - ott, ahol nem takarták felhők az eget. Nálunk sajnos takarták. De hála Istennek több napon át látható volt a csillagegyüttes, így végül kétszer is megnézhettük. :-)

 

Mamáéktól kaptunk pár adag disznóhájat, amit fel kellett dolgozni. A lányok kisebb lelkesedéssel indultak neki a feladatnak, de végül élvezték a kezük munkájának eredményét. Barni elirigyelte tőlük a munkát, úgyhogy a végébe ő is bekapcsolódott. :-) Reméljük sok finom süti készül majd belőle.

 

 

 

Valaki 1 éves lett!!! :-)

 

A karácsony legnagyobb meglepetése az volt, hogy Janka titokban hazajött. Nagyon boldogok voltunk, mert úgy volt, nem jöhet. És hosszú kihagyás után ismét mamáéknál ebédeltünk mindenkivel közösen vasárnap. Ó, de jó is volt!!! :-)